2022. december 15., 10:40

Magyar csaták, csatázó magyarok: III. Béla Oroszországban

1172. március elején III. István jobblétre szenderült, így újra király nélkül maradt a magyar trón. Olyan kósza pletykák is szárnyra kaptak, hogy a Bizáncban élő Béla herceg keze van a dologban, a fiatal király hirtelen halálát mérgezés okozhatta.

Fotó: ma7/Wikimedia

Annyi bizonyos, Magyarországon voltak hívei az elhunyt király öccsének, ráadásul gyorsan a tettek mezejére is léptek: azonnal indultak bizánci földre, hogy hazahozzák a trónra Bélát. Mánuel császár épp Szófiában tartózkodott, hogy csapatai élén meginduljon az ismét lázadozó szerbek ellen.

A magyarok követek útján azt kérték, hogy küldje el hozzájuk királyuknak Bélát, mivel István halála után az uralkodás joga őt illeti meg.”

– tudósít Kinnamosz, bizánci történetíró.

Bélának nem is volt ellenére, hogy hazatérjen, hiszen addigra helyzete a bizánci udvarban jócskán megváltozott. Mánuelnek időközben fia született, akire trónörökösként tekintett. Béla még a jegyesét is elvesztette, mert a császár lánya helyett végül annak sógornőjét kellett feleségül vennie. Most már „csupán” Magyarország, Horvátország és Dalmácia hercege volt. Mánuel megeskette Bélát, hogy

egész életében védelmezni fogja azt, ami a császár és a rómaiak (bizánciak) számára hasznos.”

A főurak zöme elfogadta Bélát a trónon, egy kisebb csoport azonban inkább az öccsét, Gézát szerette volna uralkodóként látni. Béla nagyon humánusan bánt az öccsével, valamint a hozzá húzó édesanyjukkal is. Mindkettőt „csak” tömlöcbe záratta. Sikerült az ország helyzetét konszolidálnia, birodalmában egy ideig nyugalom honolt. A király jövedelme a német és a bizánci császár után a harmadik helyen állt Európában, egy szinten az angol és a francia királyéval. Ahogy Kézai Simon mester írta krónikájában:

Ez után uralkodék görög Béla, kit Becsa és Gregor a görög császárnál hosszacskán tartott. Ez az orvokat és rablókat üldözte, s ez hozta bé szokásba a folyamodvánnyal való szólást, mint a római s a birodalmi udvarnál szokásban van. Fejérvártt fekszik temetve.”

III. Béla volt az első magyar király, aki területfoglalási szándékkal avatkozott be az orosz fejedelmek viszályaiba, konkrétan Halicsot akarta megszerezni. 1187 őszén meghalt Jaroszlav fejedelem, előbb Oleg, majd a féltestvére Vlagyimir lett a fejedelem. Ez utóbbit, azonban elűzték trónjáról, Magyarországon keresett menedéket, majd segítséget kért III. Bélától, hogy visszaszerezze trónját Romantól, Lodoméria fejedelmétől. A magyar hadak bevették Halicsot, de Vlagyimir nem ülhetett vissza trónjára. III. Bélának jobb ötlete támadt, másodszülött fiát, Andrást helyezte a trónra. Vlagyimir pedig tovább élvezhette Béla vendégszeretetét, azzal a szépséghibával, hogy mindezt erős őrizet alatt. III. Béla felvette uralkodói címei közé a Halics királya címet. A kijevi évkönyv beszámolója szerint:

Vlagyimir ijedtében feleségével, két fiával és a kíséretével Magyarországra ment a királyhoz, sok aranyat és ezüstöt vitt magával. A király fogadta Vlagyimirt, és egész seregével Halicsba indult. Mikor Roman meghallotta, hogy a király már átkelt a hegyen (Kárpátok), elmenekült, mivel nem tudott szembeszállni vele. A király bevonult Halicsba, de nem Vlagyimirt ültette trónra, fiát Andrást tette fejedelemmé. Vlagyimirt ismét magával vitte Magyarországra, erőszakkal elvette tőle vagyonát, és feleségével együtt egy toronyba záratta.”

Roman természetesen nem nyugodott bele, hogy elvesztette újonnan megszerzett területeit, ezért megpróbált visszatérni. András és a halicsiak ezt ügyesen elhárították.

Jóval komolyabb fejtörést okozott ugyanakkor Vlagyimir rokonának támadása. Rosztyiszlav Berladnyicsics Szmolenszkből indult, majd elfoglalt két várost Halics területén. Mint kiderült halicsi urak álltak az akció mögött, akik meghívták a trónra Rosztyiszlavot. III. Béla természetesen nem hagyta magára fiát, jelentős sereget küldött segítségére. Ezzel jobb belátásra bírta az eddig ingadozó, elégedetlenkedő halicsiakat is. Rosztyiszlavnak így nem maradt más lehetősége, mint a visszavonulás. Ő azonban másképp döntött. Kicsiny seregével rárontott a magyar-halicsi csapatokra, és kudarcot vallott. Súlyos sebekkel borítva fogságba esett, majd megmérgezték, hogy ne legyen vele több baj. András helyzete megszilárdult ugyan, de csak átmenetileg. Történt ugyanis, hogy 1189 tavaszán

Vlagyimir Jaroszlavics elmenekült Magyarországról, a kőtoronyból, ahol a király fogva tartotta feleségével, a papnéval és két gyermekével együtt. A toronyban volt egy sátorlap, részeiből köteleket készített, és leereszkedett onnan. Őrei közül ketten jóindulattal voltak iránta, és elvezették német földre.”

A német császár, Barbarossa Frigyes ez idő tájt a harmadik keresztes hadjárattal volt elfoglalva. Útja során III. Béla bőkezű vendéglátását is élvezhette. Fia Henrik, német király kormányozta birodalmát, és ő úgy vélte jobb nem konfliktusba keverednie III. Bélával atyja távollétében. Gyorsan tovább irányította Vlagyimirt a krakkói fejedelemhez, aki lengyel csapatokat adott az elűzött orosznak, így Andrásnak menekülnie kellett Halicsból.

Béla segédcsapatainak elmaradását indokolhatta az is, hogy az országon átvonuló hatalmas keresztes had miatt nem akarta saját erejét gyengíteni, megosztani. Frigyes közbenjárására szabadon engedte bebörtönzött öccsét, Gézát, aki kétezer vitéz kíséretében Frigyessel tartott. A német keresztesek nagyon meg voltak elégedve a fogadtatással. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a későbbi VI. Henrik császár palermói palotájában egy freskón örökítette meg elhunyt atyja magyarországi vendégül látását. Rendeződni látszottak tehát a német és a magyar kapcsolatok, sőt III. Béla lányát eljegyezték a császár fiatalabb fiával, Frigyessel. Ő azonban, atyjához hasonlóan, életét vesztette a keresztes hadjáratban.