2022. október 21., 17:32

Magyar csaták, csatázó magyarok: Ménfő

Minden uralkodó legnagyobb félelme, hogy nem születik törvényes fiú utóda, akire a trónt hagyhatná. István királyunknak egyetlen fia érte meg a felnőtt kort, Imre herceg, aki 1031-ben meghalt. A herceg halála évekig tartó háborúskodásba taszította Magyarországot.

Miniatúra a Képes Krónikában. A kép jobboldalán III. Henrik német-római császár hálát ad a győzelemért, a bal oldalon egy katona kivégzi Sámuel magyar királyt.

Fotó: wikimedia commons

Nemsokára a nemes Imre, Sclavonia hercege gyengélkedve nyolc napig bágyadozott, a kilencedik napon, a kilencedik órában kilehelte lelkét, amelyet a szent angyalok osztályrésze szerint maguk közé fogadtak.

– így a lengyel-magyar krónika. A hildesheimi évkönyv másként tudósít minket:

Imre, István király fia, a russzok vezére, vadászaton, vadkantól felhasogatva siralmas halállal halt meg.

Az Árpádok örökösödési rendje szerint a trónt az oldalági Vazul (Vászoly) kapta volna, őt azonban István nem találta alkalmasnak az uralkodásra. Vazul ezt nem viselte el szó nélkül, az események odáig fajultak, hogy István az uralkodásra alkalmatlanná tette rokonát. Megvakítatta és a fülébe forró ólmot öntettet. „Fülembe forró ólmot öntsetek, Legyek az új, az énekes Vazul” – írta Ady Endre évszázadokkal később.

István tehát Vazul helyett nővére és a velencei dózse fiát, Pétert jelölte ki utódjául.

Orseoló Péter Magyarhonba költözött, majd átvette az orosz testőrség parancsokságát az elhunyt Imrétől. Még István életében előjöttek az ellentétek a királyi udvar előkelői és Péter között, ennek ellenére István halála után akadálytalanul vehette át a hatalmat. Folytatta elődje politikáját, az országát határoló két birodalom, Bizánc és a németek között egyensúlyra törekedett, buzgón támogatta a kereszténység megszilárdítását. Péter egyre jobban eltávolodott az özvegy királynétól, sőt Gizellát Veszprém várába záratta. Mellőzte az ország főurait, kegyencével, a német Budóval uralkodott.

A kegyvesztett főurak 1041-ben fellázadtak a király ellen és István sógorát (esetleg unokaöccsét), Aba Sámuelt hívták meg a trónra, aki segítségükkel elkergette az országból riválisát.

Budót megölték, Péter pedig III. Henrik német királyhoz menekült. Ezzel Péter rövidke első uralkodása (1038-1041), véget ért.

Aba Sámuel 1041 és 1044 között uralkodott, ő maga is keresztény volt, de jóval rugalmasabban kezelte ezt a kérdést, mint elődje. Kereszténységét bizonyítja az általa alapított feldebrői és abasári monostor is.

Uralkodása folyamatos németekkel szembeni csatározásokkal telt.

1041 karácsonyán követei III. Henriknél jártak, aki ekkor még nem volt német-római császár. Henrik elmondta, neki nincs szándékában háborút kezdenie Magyarországgal, de bárminemű támadást megtorol. Nem pontosan tisztázott okok miatt a következő év februárjában már magyar csapatok pusztítottak német területen, erre válaszul 1042 nyarának végén Henrik csapatai egészen a Garam folyóig nyomultak előre, 1043 augusztusában pedig a Rábca folyó körüli védművek állították meg a németeket. A folyamatos csetepaték végül megegyezéssel zárultak, ami Aba Sámuel számára jelentett vereséget. A német foglyokat haza kellett engednie, Gizella királynét visszahelyeznie a birtokaiba, illetve lemondott a Szent István által megszerzett Lajta folyón túli területekről, valamint a Morvamentéről.

Az új király egyre nehezebb helyzetbe került, főurak sora pártolt el mellőle.

1044 tavaszán összeesküvést szőttek ellene. Tervük árulás folytán kitudódott, mire Aba 50 főurat nagyböjt idején Csanádra hívatott és ott fegyvereseivel agyonverette őket. A cselekedet időzítése súlyosan megsértette az egyházi ünnep szentségét, ezzel még több ellenséget szerzett magának.

Egyházi és világi előkelők sora kérte III. Henriket méltóztassék már Pétert újra a magyar trónra helyezni. III. Henrik nem volt rest el is indította csapatait.

A sereg osztrák, bajor és cseh harcosokból állt. Ehhez csatlakozott még egy magyar különítmény, amely inkább a helyismeretével, mintsem a létszámával járult hozzá a német uralkodó későbbi sikeréhez. 1044 júniusának végén a mosoni kapun át Sopronnál bevonultak az ellenséges csapatok Magyarországra.

Babótnál akart átkelni a Rábcán, de nem tudott mert a folyó az áradás, a sűrű bozót s a párolgó mocsarak miatt áthatolhatatlan volt.

– jelenti a Képes Krónika.

Ezt a gyepű sávot magyar csapatok felügyelték, csakhogy a Henrik szolgálatában lévő, Orseoló Péter párti magyarok gázlót találtak a Rábán és a Rábcán. Az átkelő német csapatok elől a magyar őrség visszavonult.

A döntő összecsapásra 1044. július 5-én Ménfőnél került sor. Aba Sámuel csapatai létszámfölényben voltak.

Végülis az előre megbeszélt csata utáni harmadik napon, amikor az első embereink átkeltek a Rába folyón, íme a fegyveresek megszámlálhatatlan sora jelent meg távol,akik az igen széles mezőt úgy ellepték, mintha erdő nőtt volna ki. Az így készen lévők, tömegükkel minden oldalról körülveszik a mieink csekély számát, hogy közülük senki se tudjon kitérni a halál elől... És íme egy a mieink részéről támadt hatalmas szélvihar rengeteg port szórt az ellenfél szemébe. Miután ez lecsendesült, az iszonyú harc elkezdődött és mindkét részről a legnagyobb erővel küzdöttek.

– számolt be az altaichi évkönyv.

A kemény összecsapás valószínűleg Aba Sámuel győzelmét hozta volna, ha serege minden egyes csapatteste megmarad az ő hűségén. Nem így történ, emiatt Aba Sámuelnek menekülnie kellett a csatatérről.

Haláláról ellentmondásos információink vannak: egyes leírások szerint ellenségei fogágába került és Henrik, illetve Péter parancsára kivégezték. A Képes Krónika szerint a Tiszántúl felé tartott, mikor végeztek vele, ez alapján a gyilkosság helyszínét Füzesabony környékére teszik.

Idézzük ismét a Képes Krónikát:

A vesztes Aba király pedig a Tisza felé menekült. Egy faluban a magyarok, akiknek országlása alatt ártott, egy régi veremben kegyetlenül megölték. Testét a falu melletti templomban temették el. Néhány év múlva, amikor kiásták a sírból, szemfödelét és ruháját sértetlenül találták, sebei begyógyultak.”

Testét először a feldebrői kolostorban helyezték nyugalomra, majd később Abasáron temették el.

Henrik a győzelme után elfoglalta Győrt, és a kezébe került a megölt király családja. Ezután Székesfehérvárott visszahelyezte a trónjára Pétert, aki újabb két évig uralkodott még. Péter egy aranyozott lándzsa és koronája felajánlásával III. Henriknek hűbérül ajánlotta fel királyságát és alávetettsége jeleként bevezette a német jogot. Orseolo Péter második királysága és Magyarország hűbéri alávetettsége nem tartott sokáig. Egyre-másra robbantak ki a lázongások, és 1046-ban hazahívták Vazul száműzött fiait, hogy rendet tegyenek.