2022. november 25., 09:30

Magyar csaták, csatázó magyarok: Könyves Kálmán Oroszországban

Szent Lászlónak nem volt fiú örököse, három lánya közül Piroska házassága sikerült igazán előnyösre, belőle Bizánci császárné lett, de aktuális történetünk szempontjából egy másik lánytestvéré a főszerep. Mikor az utód kiválasztására került sor László a testvére, Géza két fia közül az ifjabbikat, Álmost választotta.

Könyves Kálmán király

Fotó: wikimedia commons

Géza idősebb fiát, Kálmánt főpapnak szánták, így nagy gondot fordítottak a taníttatására, innét a Könyves melléknév. László halála után azonban mégis Kálmán került a trónra (1095-1116). Álmos nehezen viselte a mellőzöttséget, ezért Kálmán uralkodásának java részében a testvérével torzsalkodott.

Az egyébként művelt és felvilágosult uralkodó, megunván az örökös küzdelmet, 1115-ben megvakíttatta Álmost és annak kisfiát, ezzel uralkodásra alkalmatlanná téve őket. Egyéb parancsa is volt, de azt végül nem hajtották végre. Lássuk, hogy számolt be erről a Képes Krónika:

Ezután a király visszahozta Álmos herceget a békességre; a békekötést követően azonban a király elfogta a herceget meg kisded fiát, Bélát, és megvakíttatta őket; azt is meghagyta, hogy a kisded Bélát heréljék ki. De aki megvakította, félt Istentől és a királyi nem kihalásától: kutyakölyköt herélt ki, annak heréit vitte a királynak. Az ország főemberei közül megvakította Urost, Vatát és Pált. Mégsem vált hasznára az ártatlan vér kiontása, mert az isteni bosszú korai halál bús italát nyelette le vele, és megbüntette ideig tartó országának romlásával.”

A jólelkű ítéletvégrehajtónak köszönhetően a további Árpád-házi királyaink őse Vak Béla lett.

1099-ben Kálmán előbb a cseh belviszályokba avatkozott be, hogy a morva hercegnek nyújtson segítséget, a németek által támogatott cseh fejedelem, II.Břetislav ellen. Ekkor azonban még a hüvelyben maradtak a magyar kardok, mert Kálmán és a cseh fejedelem kiegyezett egymással, ütközetre nem került sor.

Ugyanezen év második felében került sor az oroszországi magyar beavatkozásra is.

Az orosz állam ekkora már apró fejedelemségekre esett szét, akik a kijevi uralkodótól függetlenül rendezték dolgaikat. Az egyik fejedelem, Szvjatopolk megszerezte a kijevi nagyfejedelmi címet és feltett szándéka volt, hogy hatalmát elismertesse a többiekkel is. Szembekerült három kisebb fejedelemmel is, David vlagyimiri fejedelmet legyőzte, de Volodar peremisli (a mai Przemysl) fejedelemtől vereséget szenvedett.

Elküldte hát a fiát Magyarországra, hogy Kálmántól kérjen segítséget. A követségbe érkező fiú nem volt más, mint a megboldogult Szent László egyik lányának a férje.

Kálmán fogta a seregét, kíséretében több püspökkel, számos főúrral és megindult Peremisl vára ellen. A várat védő Volodar békeküldöttséget menesztett Kálmán elé. A színe elé járuló követséggel nem bánt éppen kesztyűs kézzel az uralkodó, ahogy a Kálmánnál nem éppen szimpatizáló Képes Krónika írta:

Ezután a király betört Oroszországba: Lanka, a ruténok hercegasszonya, ugyanazon király özvegye, a király elébe jött, a király lábához borult, és könnyhullatással kérte a királyt, ne veszejtse el nemzetét. A király nem hallgatott rá, mire még állhatatosabban könyörgött neki; a király azonban megrugdosta és eltaszította magától, mondván: "Nem illő, hogy asszonyi sírás csúffá tegye a királyi fölséget!" A hercegasszony azután sírva fordult vissza, és a mindenható Isten segítségét kérte. Fohászkodására nagy sokaságú kun jött Mirkoddal a ruténok segítségére.”

A király önbizalma nem volt légből kapott, azonban az elűzött David fejedelem segítséget kért a kunoktól. Bonjak és Altunopa kun kánok jöttek is a csapataikkal, és Kálmán király elszenvedte legnagyobb katonai kudarcát. A Nesztor-krónika így számolt be a magyar csapatok vereségéről:

Reggel Bonyak harci rendbe állította seregét. Davidnak 100 harcosa volt, neki meg 300. Ezeket 3 egységre osztotta, és megtámadta a magyarokat. Altunopát előreküldte 50 emberrel, Davidot pedig a harci zászló alá állította, maga pedig harcosait 2 felé osztotta: 50-50 embert állított mindkét oldalra. A magyarok több sorba rendeződve álltak fel, mivel szám szerint 100 ezren voltak. Altunopa az első sorhoz vágtatott, nyílzáporral árasztotta el a magyarokat, majd elszáguldott előlük. Azok meg üldözőbe vették, és vágtatás közben Bonyak mellett száguldottak el, aki utánuk vetette magát, hátulról kaszabolva őket. Altunopa ekkor visszafordult, és nem engedte visszafelé a magyarokat, és így tömegével gyilkolva őket, egy csomóba szorították őket össze. Bonyak ekkor háromfelé osztotta seregét, és a csomóba terelt magyarokat úgy verte, mint sólyom a csókákat. És a magyarok megfutamodtak. Sokan a Vagrba (v Vjagru), mások meg a Szanba (v Sanu) fulladtak. A többiek a Szan mentén egymást taposva felmenekültek a hegybe. És 2 napig üldözték és kaszabolták Kálmán seregét. Itt ölték meg a magyarok püspökét, Kupánt, és sok-sok főurukat, hiszen azt beszélték, hogy 40 ezren estek el közülük.”

A számadatokat nyilvánvalóan nem kell pontosnak tekinteni. A lényeg azonban az, hogy a magyar csapatok vereséget szenvedtek egy ősi cseltől, amit már kalandozó elődeink ismertek. A kun előhad nyilazva támadt a magyar seregre, majd visszavonulást színlelt. Kálmán csapatai utánuk vetették magukat, ezzel besétáltak a csapdába. Bonjak elrejtett csapatai hátba támadták őket, és Altunopa kunjai is visszafordultak. Elesett két püspök és ispán, s maga Könyves Kálmán is csak nagy nehézségek árán menekült meg, magyar túlerő ide vagy oda. A kudarc ellenére a magyar állam az elkövetkező évtizedekben többször is aktívan lépett fel az orosz fejedelemségek ügyeiben.

Kálmánnak nem csak ez az orosz kaland okozott bosszúságot. Első felesége halála után újra megnősült, Eufémia orosz hercegnőt választotta. A szuzdali fejedelem lánya azonban házasságtörést követett el, ezért Kálmán hazaküldte őt apjához. Már orosz földön született meg Eufémia fia, Borisz, aki a későbbi évtizedekben folyamatosan magyarországi trónkövetelőként lépett fel, noha Kálmán nem ismerte el őt fiának.

A király Oroszországból vette második feleségét. Ezt házasságtörés bűnén kapta rajta és elbocsátotta. De nem erőszakos vakmerőségből, mert tudta, hogy írva van: amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza - mármint törvény és ok nélkül. Tehát nem ő vált el tőle, hanem törvény választotta el attól, akit bűne vádolt, elítélt, és a rosszassága letiport. A törvény visszaküldötte hát az asszonyt saját országába. Az házasságtörésben szülte Borics nevű fiát, Borics pedig nemzette Kálmánt.”

– írta a Képes Krónika.