Amikor jólesik elfáradni – KÉPEKKEL
A Vámbéry Ármin Alapiskola udvarán már hetedik alkalommal rendezik meg a Spartan Nyári Sporttábort, melynek kapcsán Hegedűs Hajnalkával, a Spartan Training Group vezetőedzőjével, a Spartan Kids Training Group edzőjével, a tábor egyik szervezőjével beszélgettem. Az utolsó napon jelen volt Karaffa Attila dunaszerdahelyi alpolgármester is, aki a város – mint az egyik támogató – ajándékát hozta el a gyerekeknek.
A Spartan Race vagy Spartan az utóbbi években világszinten egy mozgalommá vált, amely a kitartást, a küzdést és természetesen a sportos életvitelt szimbolizálja. Egy akadályverseny-sorozatként indult Amerikában a 2010-es évek elején és különböző távokban indulhatnak a versenyzők.
Igen, ez most már szinte egy életforma, mivel már nemcsak maga a verseny, a Spartan Race létezik, hanem lerövidítették a nevét Spartanra, ami ezt az életformát, közösséget jelöli.
Ki az alapítója?
Az alapító Joe De Sena, egy amerikai úriember, aki könyveket is írt a versenyekről és a Spartan „filozófiájáról”. Közép-Európában nagyjából 12 éve van jelen ez a mozgalom.
Te hogyan lettél spartanos edző?
Ez is egy jó kis sztori, ami nagyjából tíz évvel ezelőtt kezdődött. Láttam a Facebookon egy nagyon sáros hölgyet, és mondtam, hogy hú, ez meg mit csinált, ezt én is szeretném kipróbálni, és abban az évben összehoztam egy Spartan Trifectát, ami azt jelenti, hogy egy 5 kilométeres, egy 10 kilométeres és egy 21 kilométeres távot teljesítettem, és onnantól nem volt megállás.
Ez lényegében egy terepen megvalósuló akadályfutás, mindenféle nehezítésekkel...
Így van, az 5 kilométeres 11 akadályos, és ahogy növekszenek a kilométerek, úgy növekszik az akadályok száma is. A legesleghosszabb táv az ultra, az 50 plusz 60 akadállyal. Vannak azonban ilyen „eszement” kihívások is: 4 órás, 12 órás és 24 órás kihívás, annak pedig a Spartan Central Europe-ban én vagyok a vezetője.
Ilyet is teljesítettél? Erre szokták azt mondani, hogy ez azért nem semmi.
Amire nagyon büszke vagyok, az a Spartan Agoge, ami egy 60 és egy 72 órás, alvás nélküli verseny volt. Az egyiket Mongóliában, a másikat pedig Afrikában rendezték meg. Úgyhogy ennek is sikeres teljesítője vagyok, és két évvel ezelőtt sikerült megkapnom a licenszet, ami azt jelentette, hogy meg tudtuk rendezni Szlovákiában is.
Ilyen egzotikus helyszíneken is biztosítani tudják a rendezést?
Igen. Ezeket a versenyeket ugyanis általában nagyon extrém körülmények között rendezik meg. Például Afrikában egy rezervátumban voltunk, ahol nem tudod kizárni a skorpiókat, a kígyókat meg a különböző vadállatokat, tehát annak még egyéb veszélyei is voltak. Amikor pedig Szlovákiában, Malinô Brdóban rendeztük meg, mindjárt az első napon közel 30 kilométert tettek meg a versenyzők, és annyira szerencsénk volt, hogy lehullott a hó is...
Versenyeket is rendezel?
Van egy nemzetközi csapatunk, és öt országban vagyok szervező: Magyarországon, Szlovákiában, Csehországban, Romániában és Lengyelországban, ami azt jelenti, hogy hozzám tartozik maga az Endurance veseny, ami szintén egy kihívás. 4, 12, 24 óra és ennél több, valamint hozzám tartozik a regisztráció az öt országban.
Ezek szerint a legutóbbi vásárúti családi napon is ti rendeztétek a Spartan Kids akadályfutást?
Persze. Rendszeresen járunk Vásárútra, de különböző iskolákba is, ahol edzéseket tartunk. Ilyen helyekre kisebb akadályokat viszünk, amelyek egy autóba is beférnek, s azok segítségével alakítunk ki akadálypályát a gyermekek számára. Egy workout keretében megmutatjuk az érmeinket, és beszélünk egy picit az egészséges életmódról, beszélgetünk arról, hogy mennyire jó a sport, és hogyan tudja egy kicsit jobbá tenni a mindennapi életünket. Szóval próbáljuk a gyerekeket rávenni arra, hogy tényleg egy kicsit többet mozogjanak. Ha csak 100 métert gyalogol az iskolába, mert korábban kiszáll az autóból, már a mai világban az is valami. Megpróbáljuk rávenni ezeket a gyerekeket arra, hogy próbáljanak egy kicsit többet kommunikálni egymással, ne csak a telefont nyomkodják.
Részben erről szól a tábor is, igaz?
Pontosan. Amikor ebbe a táborba megérkeznek a gyerekek, eszükbe sincs, hogy telefont hozzanak, mert nem lesz rá idejük. Az első nap még mindenki csak néz a másikra, és olyan a hangulat, mintha mindenki egy burokban lenne, és nem mer szólni a másikhoz. Annyira elfelejtik azt, hogy amikor még óvodások voltak, mindenki „csipogott”. Amikor nyüzsgés van, az azt jelenti, hogy a gyerek kommunikál, és az a „gáz”, amikor az a gyerek nem mond semmit, nem tudsz belőle kiszedni semmit. És az a jó itt, hogy az első 24 óra után a gyerekek „visszajönnek” ebbe a világba, elkezdenek kommunikálni. Ehhez először is meg kell jegyezni egymás nevét, de aztán állandóan kérdésekkel bombázzák egymást. Úgyhogy erre alapozunk, meg az érintésre.
Szociális interakciók is vannak, nem csak fizikaiak?
Természetesen. Az az első dolog, hogy „fejben” is itt legyenek. Az első nap az ismerkedésről szól, a másodikon már aktívan kimegyünk a városba. Most három és fél kilométeres séta volt a moziig, mert moziztunk is ebben a nagy melegben. Aztán három és fél kilométer vissza... Szerdán teniszezni voltunk, oda is három és fél kilométer az út. Hogy is mondjam... Ezt nagyon nem szeretik, de imádják (miközben Hajnalka mosolyog, a táborlakók is bólogatnak). Tehát egyszerre lehet utálni és szeretni... És utána még teniszezünk is, aztán vissza... Mi mindent megtesznek egy gombóc fagyiért!
Van ösztönzés...
Igen, igen. Csütörtökön turisztika van, most a gímesi várban voltunk kirándulni, az is három és fél kilométeres túra. Szerencsére vannak támogatóink, úgyhogy megengedhetjük magunknak ezt is. Köszönjük Dunaszerdahely városnak, a Wertheimnek és Ráczéknak, akik biztosítják az autóbuszt. Pénteken mindig „sarazunk”, és tűzoltók jönnek habpartizni. Ezenkívül minden évben itt van a Vöröskereszt, úgyhogy a gyerekek megtanulják az újraélesztést, és azt, mit kell tenniük, ha bármilyen baleset van, elájulunk, valami átszúr bennünket stb. Persze vannak könnyedebb programok is a hét folyamán. Például grillezünk, vagy az egyik este kicsit diszkózunk a gyerekekkel. Saját koreográfia van, úgyhogy azt nagyon szeretik. Mindig kapnak egy órát, hogy „klikkesedjenek, bandázzanak”, ami alatt össze kell állítani egy saját koreográfiát, és utána azt egy adott zenére bemutatják.
A tábor ötnapos?
Ötnapos, öt munkanapon és két turnusban rendezzük. Most ért véget az első, de a másodikba még lehet jelentkezni, augusztus 19-én kezdődik. Azt még elfelejtettem hozzátenni, hogy természetesen napi három étkezés van, de maradjunk abban, hogy állandóan eszünk... A szülők gyakran mondják, hogy az én gyerekem finnyás, ezt meg azt nem eszi meg. Én meg azt mondom viccesen, hogy itt a második nap elfelejti, mit nem szeret. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nincs az a mennyiség, ami ne fogyna el, mert annyi kalóriát égetnek el, hogy azt pótolni kell. Amikor hazamennek, az az első, hogy éhesek... Szóval kopogjam le, olyannal nincs gondunk, hogy nem eszik a gyerek. Most képzeld el, hogy naponta három-három és fél ezer kalóriát égettem mellettük, pedig én néha ültem, tehát nem mozogtam úgy, ahogy ők. Szóval aktív a tábor.
A táborotok nem ottalvós, ami azt jelenti, hogy minden nap várjátok a gyerekeket.
Reggel negyed nyolctól délután fél 5-ig vagyunk kint, kivéve csütörtökön, amikor busz visz bennünket túrázni és utána még grillezünk és diszkózunk.
Milyen korosztályból várjátok a gyerekeket?
Hivatalosan 4 és 14 év közöttieket, de volt már két és fél éves gyerkőcünk is! A lényeg, hogy már ne legyen pelusa. Most 21-en vagyunk, plusz van két tanárnőnk, három segítőnk és én a férjemmel, a rendezők.
A következő turnusba még lehet jelentkezni?
Igen, az augusztus 19. és 23. között megrendezendő második turnusban még vannak szabad helyek. Az elérhetőségünk [email protected] illetve 0918 234 585.
