Juhász Dósa János

Nem könnyű olvasmány, de le kell vonni belőle a tanulságokat. Mert ha nem, tényleg arra ítéltetünk, hogy újra és újra végigéljük azokat!

„Talán megéli ez a szegény, nyomorult emberiség még a következő századot.”

A rendkívüli anyagi helyzetben sok klubot érint majd hátrányosan, hogy az eddiginél sokkal többet kell majd utazniuk.

Az elmúlt években egyre kevesebb szó esik róla, pedig időtállót alkotott.

A fiú éppen a téli cipőjét húzta a lábára. Bár karácsonykor nem esett, 1985 Szilveszter délutánján végre nagy pelyhekben elkezdett hullni a hó. Odakint már sötétedett, a rádióban épp a négyórás híreket mondták. 

Különleges hónap a május a Vígszínházban. 1896 májusában nyílt meg a színház az akkor még alig lakott, mai Szent István körúton.

Értékes győzelmet arattak az ajnácskőiek és a ragyolciak, s tovább  folytatódott a nagybalogiak vesszőfutása.

A III. ligában két, a IV. és V. ligában egy-egy fordulóval folytatódtak a bajnoki küzdelmek Közép-Szlovákiában. 

Csörsz István fia jóvoltából mintha most kezdene visszaszemtelenkedni az őt megillető helyre, amelyet viszont elsősorban az olvasói biztosíthatnak a számára.

Nyárias időben folytatódtak a küzdelmek az alacsonyabb osztályú labdarúgó bajnokságokban, igaz, ugyancsak lanyha érdeklődés mellett.

Nem ment mindenkinek játék, de azért akadtak szép pillanatok. 

Gömörben és Nógrádban is a labda bűvöletében telnek a hétvégék.

Ismét együtt ünnepelhették a sportot.

Magyarok itt, magyarok ott, magyarok mindenütt. Legtöbbjüket mégis sikeresen elfelejtettük.

1957-ben indult el a Magyar Televízió kísérleti adása, s jó egy éven belül már felbukkant egy új műfaj is, de nevezhetjük akár művészeti ágnak is, a tévéjáték.

Tavasszal megtáltosodtak az új edzővel, Bari Jenővel vitézkedő rimaszombatiak, akik mind a négy tavaszi mérkőzésüket megnyerték.