Fülekről a vietnami válogatottba
A múlt század nyolcvanas éveinek második felében népes vietnami kolónia élt Füleken, a Papréten, akik a szocialista internacionalizmus nevében az akkor így is több ezer főt alkalmazó Kovosmalt üzemben dolgoztak.
Az 1989-es változások után a szerződésük leteltével a többségük hazatért, de akadtak, akik közben itt alapítottak családot. Egy ilyen frigy gyümölcse a Le Giang testvérpár is, akiket már gyerekkorukban elvarázsolt a futball-labda, s amíg egyikük csatárként szórta a gólokat, a másikuk a kapuban mutatta meg a kivételes tehetségét.
Az elmúlt hónapokban portálunk is többször írt a szintén füleki Bari Krisztiánról, aki az utóbbi időszakban a Niké-ligás zsolnaiak alapembere lett, s csapatával megnyerte az idei Szlovák Kupát, s a szlovák nemzeti válogatott új edzője, Vladimír Weiss a beválogatta a szlovák válogatottba, s ha csereként is, de szóhoz jutott a máltaiak és a montenegróiak ellen is. Kevesebben tudják viszont, hogy ugyanebben a zsolnai csapatban évekig játszott egy másik füleki is, Patrik Le Giang, aki a zsolnaiak kapuját őrizte, sőt egy ideig a szlovák U21-es válogatott első számú kapusa is volt. Patrik édesapja, Le Giang Nam, vagyis, ahogy a munkahelyén, a Kovosmalt kályhaműhelyében hívták, Emil azok közé tartozott, akik a szerződésük lejártával nem tértek vissza hazájukba, hanem itt alapítottak családot. Ebből a szlovák-vietnámi házasságból született két fiúgyermek, akik a Papréten a többiekkel együtt rúgták a lasztit, de amíg Emil elől, a kapu előtt vitézkedett, addig Patrik a kapuban kapott többnyire helyett. Ki gondolta még akkor, a kilencvenes évek végén, hogy mindketten jeles focikarriert futnak be. Emilt több jeles német és angol első osztályú csapat is árgus szemekkel figyelte, de folyamatos sérülései miatt végül maradt Szlovákiában (Zsolna, Nyitra, Fülek, Nagymihály, Rimaszombat), majd levezetésképp egy alsóbb osztályú osztrák csapatnál kötött ki.
Öccse, az idén krisztusi korban lévő Patrik pályája jóval szerencsésebben alakult, de így sem futotta be azt a pályát, amit tehetsége révén megérdemelt volna (évekig Zsolnán, majd Csehországban, Karvinán védett), így támadt egy hajmeresztőnek tűnő ötlete, vietnami válogatott lesz. Sokan csak mosolyogtak rajta, de ő egyre inkább eltökélte, törik vagy szakad, megvalósítja az álmát. 17 évesen járt először édesapja hazájában, bár akkor még egy szót sem tudott apja anyanyelvén (a szlovák, cseh és angol mellett magyarul is jól értett, hisz Füleken, a grundon lehetetlen volt nem megtanulnia, s édesanyja családjában is akadtak magyarok), s amikor a vietnami rendőrség egyik csapata, a főváros, Hanoi alakulata hívta, elszánta magát a nagy útra. Akkor még nem is gondolta, milyen nehéz dolga lesz, hisz nemcsak a nyelvet nem beszélte, de hozzá kellett szoknia az extrém időjárási viszonyokhoz is. A hatalmas hőség mellett ugyanis sokszor a levegő páratartalma is meghaladta a 90 százalékot, amely bizony eleinte szinte leküzdhetetlen akadályt jelentett Patrik számára.
De egy pillanatara sem adta fel, s még az sem rettentette vissza, hogy sokszor 4-5 kilót is fogyott egy-egy mérkőzés során. A hanoi csapattal bajnoki aranyérmet szerzett, s már akkor felfigyeltek rá a vietnami válogatottban is, de szerepeltetésének volt egy áthághatatlannak tűnő akadálya, Patrik ugyanis annak idején játszott a szlovák U21-es válogatottban, s a FIFA szabályai szerint így már nem szerepelhetett egy másik ország válogatottjában. A vietnami szövetség felebezést nyújtott be a határozat ellen, s végül több mint három év után sikerült elérni, hogy az immár Ho Chi Min Cityben, vagyis Saigonban játszó kapuvédőt beválasszák a nemzeti válogatottba.
Ho Chi Min város, vagyis egykori nevén, Saigon a százmilliós ország legnagyobb városa mintegy 14 millió lakóval, s az emberek imádják a futballt, amely messze a legnépszerűbb sportnak számít az egész országban. Ennek ellenére a nemzeti válogatottnak eddig még nem sikerült kijutnia a világbajnokságra, de most, hogy állítólag 64 fősre bővítik a 2030-ban Spanyolországban, Portugáliában és Marokkóban lebonyolítandó verseny mezőnyét, mindenki reménykedik.
Patrik Le Giang is, akinek az időjárási viszontagságok mellett meg kellett tanulnia édesapja nyelvét is, sőt, mint egyik interjújában elárulta, portugálul is, hisz hiába beszél kiválóan angolul, a csapatában van olyan brazil játékos is, aki nem beszél angolul, s neki, mint csapatkapitánynak, kutya kötelessége megértetnie magát minden csapattársával.
S minden jó, ha a vége jó, három és fél éves vietnami idegenlégióskodás után végre felölthette magára a vietnami mezt a Mianmar ellen lebonyolítandó barátságos mérkőzésen, amelyet csapata dimán, 4:0 arányban nyert meg. S mivel a kapusok későn érnek (lásd. az idei VB egyik sztárját, a Zöld-foki-szigetek 40 éves kapusát, Vozinhát), így Patriknak minden esélye megvan arra, hogy még jó néhányszor a nevével kezdődjön a vietnami labdarúgó válogatott összeállítása.
Januárban Szaúd-Arábiában rendezik meg az Ázsia Kupa küzdelmeit, s a végső cél természetesen a 2030-as világbajnokság, amikor Patrik még csak 37 éves lesz. S ha befejezi a pályáját, tehetséges gyerekekkel szeretne foglalkozni, mégpedig a választott hazájában, Vietnamban. Bár, ha csak teheti, évente legalább egyszer hazatér Fülekre, hisz itt él édesanyja és a bátyja is Szlovákiában alapított családot.
