Gömöri Magyarok Kulturális Ünnepélye Balogfalán
„Mindig magunkért, soha mások ellen” – Dsida Jenő idézetét választották mottójául a harminckettedik alkalommal rendezett Gömöri Magyarok Kulturális Ünnepélye (GMKÜ) szervezői, amelyet az idén az alig 800 lakosú Balogfalán rendeztek meg, ahol a régió csoportjai és a nyárasdi citerások mellett nem hiányozhatott a már hagyományos süteményverseny sem. Erre tizenkilencen neveztek be, ízletesebbnél ízletesebb süteményeikkel.
A GMKÜ-t a Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya 1994-ben indította útjára, s azt minden évben a régió más-más településén rendezik meg. Volt idő, amikor augusztus 20-ához, az államalapítás ünnepnapjához kötötték, de az utóbbi években már nem ragaszkodnak szigorúan ehhez az időponthoz. Tavaly Csíz adott otthont a rendezvénynek, az idén pedig a választás Balogfalára esett, amely 11 éve már vendégül látta a régió legnagyobb ünnepségét. A szervezést a Csemadok helyi alapszervezete és a község vezetése szívesen vállalta, s az sem ártott meg a GMKÜ-nek, hogy a faluban csak egy polgármesterjelölt van, így még az az árnyék sem vetülhetett rá, hogy esetleg visszaéljenek vele, s egy esetleges választási kampány részét képezné. Szabó Gábor alig két éve vette át a falu irányítását, s egyik fontos feladatának tartja, hogy újra közösséget építsen a faluban.
Ennek jegyében adtunk helyt két hete egy nagyon tehetséges várgedei színinövendék, Bohó Markusz önálló estjének, s örömmel vettük a Csemadok Rimaszombati Területi Választmányának a megkeresését is” – mondja Szabó Gábor, aki a területi választmány elnökével, Agócs Ildikóval nyitották meg a rendezvényt. „A nemzet nem csak a hon, melyet taposunk, hanem a kultúra is, melyben élünk”
– idézte megnyitójában Gyáni Gábor történészt Agócs Ildikó, aki hozzátette: „Ez az a nap, amely évről évre bizonyítja; Gömörben él a magyar szó, él a hagyomány, és él az a közösségi erő, amely összeköt bennünket. Ez az ünnep nem csupán programok sora, hanem találkozás – generációk, települések, hagyományok találkozása is”.
Gyerekkoromból még élénken emlékszem arra az időszakra, amikor falunkban egymást követték a kulturális rendezvények. Akkor gyerekként természetesnek vettük mindezt. Ma már tudom, milyen sokat jelentettek ezek az alkalmak egy közösség életében. különösen jó érzés látni, hogy Balogfala ismét megtelt emberekkel, zenével, tánccal, magyar szóval és jókedvvel”
– emelte ki Szabó Gábor, aki hálát mondhatott az időjárásnak is, hisz nagyon kellemes, kora őszi napsütés várta mind a fellépőket, mind a rendezvényre kilátogató helybéliket.
A programot természetesen a hazai Fürtöcskék nyitották meg, akik többéves tetszhalott állapotukból virultak ki újra, s már a tavalyi csízi GMKÜ-n nagy sikert arattak a visszatérésükkel. „Jó érzés és büszkeség volt látni és hallani őket hazai közönség előtt. Ők azok, akik nemcsak beszélnek a hagyományaink megőrzéséről, hanem énekeikkel újra és újra életre is keltik azokat. Köszönöm nekik, hogy képviselik Balogfalát, őrzik dalainkat, és szívvel-lélekkel viszik tovább mindazt, amit az előttünk járó nemzedékektől kaptunk” – szólt a hazai csoportról a polgármester, akiket egy fiatal furulyás, Berki Csaba és a Péterfalai Menyecskék követtek édes-bús népdalaikkal.
A második részt a Gesztetei Barkó Menyecskék nyitották, akik vidám helyi népdalokat hoztak magukkal. Az egykor népes csoport mára ugyancsak megfogyatkozott, s Balogfalán csak hárman, valamint a megunhatatlan „gesztetei víz” képviselték a gesztetei színeket. „Mindössze öten maradtunk az egykori csoportból, de egyikünk kórházba került, egy másik tag pedig épp dolgozik, ennek ellenére eljöttünk, s nem bántuk meg, hisz nagyon szép és tartalmas műsort láthatunk, nagyon jól éreztük magunkat Balogfalán, a helyiek kitettek magukért” – mondja Albert Éva, a csoport vezetője.
Az őket követő ajnácskői Chovan Lilla gitárja kíséretében hazafias dalokkal emeli az ünnep hangulatát, Kodály népdalgyűjtéseket és megzenésített Dsida-verseket mutat be a Sósik Szilárd karnagy által vezetett rimaszombati Blaha Lujza Vegyeskórus, míg a szintén a helyi színeket képviselő Kovács-duó, Tamás és Norbert (mindketten a Ramses együttes tagjai) egy saját dallal és egy Deák Bill Gyula-számmal üdvözölte a közönséget, utóbbival fejet hajtva a minap elhunyt kiváló zenész emléke előtt.
A műsor hátralévő részében már főleg a vidámságé volt a terep, a minap 20. születésnapját ünneplő Détéri Asszonykórus pikantériával fűszerezett szüreti népdalcsokrot adott elő, de nem maradt el mögöttük az almágyi Piros rózsák Folklórcsoport, akik játékosan vezették fel a műsorukat, míg az ajnácskői INTRÓ énekegyüttes könnyűzenei szerzeményeket (Gyógynövénydal, Forog a kerék és Subidubi május) adott elő.
Az ifjabb generációt a Máté-Borbás Orsolya vezette feledi Gömöri Virtus Néptáncegyüttes képviselte, akik gömöri táncokat hoztak magukkal, s alig fértek el a parányi színpadon. Nem hiányozhatott a kínálatból az operett sem, Bohó Markusz, aki két hete önálló estjével szerepelt Balogfalán, ezúttal a Legyen a Horváth kertben Budán és a Húzzad csak kivilágos virradatig című örökzöldeket adta elő.
Mivel tudtam, hogy fellépek a GMKÜ-n, az önálló estemből szándékosan kihagytam az abba beépített operettdalokat, hogy meg ne unja a közönség”
– tudjuk meg Markusztól, aki fellépése után már indul is a Száztagú Cigányzenekar rimaszombati koncertjére.
A GMKÜ idei sztárvendége a nyárasdi Sarló Citerazenekar, akik egy tájainkon szinte kihalt műfajt hoznak magukkal vendégségbe.
Gyerekkoromban bizony még szinte minden faluban volt citerazenekar, mára viszont szinte teljesen kihalt a citeraszó, ezért is volt különleges élmény a nyárasdiakat hallani”
– lelkendezik Szabó Gábor polgármester. Évek óta nem képzelhető el a GMKÜ a süteményverseny nélkül sem, az idén tizenkilencen hozták el a süteményeiket, a szakmai zsűri Gál Gábor három töltelékes kelt kalácsát, Horváth Margit képviselőfánkját és Kovács Judit szilvás-mákos sütijét választotta ki.
Az idei GMKÜ finom vacsorával, szórakozással és természetesen közös énekléssel zárult.
Ha azt szeretnénk, hogy legyen jövője a magyar kultúrának Gömörben, akkor nem elég beszélnünk a hagyományainkról, hanem olyan alkalmakat kell teremtenünk, ahol a következő generáció megélheti azokat, megszeretheti őket, és egyszer majd továbbadhatja mindazt, amit tőlünk kapott. Őrizzük meg hát az értékeinket, adjuk tovább hagyományainkat, és építsük együtt közösségünk jövőjét!”
– összegzi a látottakat Szabó Gábor, s vele együtt kiáltsuk ezt mi is a nagyvilágba, hisz ezek az emberek, ezek a csoportok őrzik (meg) közösségünk jövőjét.
