Fukács Ákost ki se lehet robbantani a kapuból
Fukács Ákos egy kis nógrádi faluban, Nagydarócon él a szüleivel, ahol már rég megszűnt a focicsapat. Szerencséjére a rimaszombati mezőgazdasági szakközépiskolában a mindennapokat meghatározta a fociőrület, így nem csoda, hogy ő is beállt a csapatba, s mivel a kapuban találta meg az igazi helyét, felfigyeltek rá, s eljutott a rimaszombati és a füleki felnőtt csapatba is. Innen némi kitérővel Ipolyságra került, ahol a helyi VI. ligás csapat kapuját védi.
Nagydaróc egy alig 650 fős kistelepülés, mintegy tíz kilométerre Fülektől, s a nagyvilág számára leginkább onnan lehet ismerős, hogy a falucskában született 1929-ben a híres cseh színésznő, Květa Fialová, aki bár fiatalon elkerült innen, haláláig mindig szívesen emlegette a szülőfaluját. Mostanában a falu nevével egy tehetséges futballkapus, Fukács Ákos kapcsán találkozunk, aki augusztus óta a VI. ligás ipolysági csapat kapuját védi. De nem itt kezdett focizni, hanem még Osgyánban, de komolyabbá a foci iránti szenvedélye Rimaszombatban vált, ahol az ottani mezőgazdasági szakközépiskolában folytatta a tanulmányait.
Az az iskola mindig híres volt a foci iránti rajongásáról, a tízes években az iskola igazgatója az a Kisantal Károly volt, aki generációk sokaságát nevelte a foci szeretetére, s még ma, nyugdíjas korszakában is edzősködik Feleden. Ákos a kapuban találta meg a helyét, bár eleinte kipróbálta a hátvéd- és a csatárposztot is, még gólt is rúgott, mégis visszatért a kapuba. Holott a magassága nem erre predesztinálná, hisz „mindössze” 170 cm, de ruganyosságával ellensúlyozza a magassági hátrányát. Rimaszombatba eljutott az U19-es, felnőtt csapatig is, előbb Miroslav Kéry, majd Bari Jenő volt az edzője, de se ő, se másik rimaszombati kapustársa, Gregor Krisztián nem kaptak komolyabb lehetőséget, mindig inkább máshonnan szerződtettek játékost erre a posztra (is). Előbb ő, később Gregor Krisztián is otthagyta a csapatot, utóbbi Feledre került cserekapusnak.
Ákos Rimaszombatból Fülekre került, de itt se találta mg a számítását, nem benne gondolkodtak, hanem Niko Párišban, igaz, azóta már ő sincs Füleken, jelenleg a szintén harmadik ligás Kálnón őrzi a kaput. Fülekről elkerülve látszólag törés állt be a fejlődésében, hisz alacsonyabb osztályú csapatok következtek, így Sajószentkirály, Ajnácskő és Bozita. A Tornalja melletti településen már vele kezdődött a csapat névsora, sajnos, menet közben elfogytak a játékosok, így a csapat tavaly az őszi idény után kénytelen volt bedobni a törölközőt. Innen a télen átszerződött a szintén ugyanabban az osztályban szereplő Ajnácskőre, ahol felváltva kellett volna védenie a másik ott játszó kapussal, de mivel nem tudtak megegyezni a feltételekben, pár mérkőzés után odébbállt, s az idény hátralévő részét már a szomszédos bozitai csapat B csapatában, Osgyánban töltötte.
De mivel a foci ezen a szinten csak hobbinak számít, munkahelyet is kellett keresnie. Jó egy éve egy besztercebányai cég felfedezte magának az évek óta üresen álló, egykor híres csomai bazaltbányát, s úgy döntött, ismét megpróbálkozik a csomai bazalt kitermelésével és értékesítésével. Egykor a csomai, a bolgáromi, a macskalyuki és a korláti kőbánya generációknak nyújtott biztos megélhetést, ezeken a macskaköveken jártak még Prágában is. Édesapjával kettesben ideszerződött Ákos, ahol elsődleges feladatuk a terület kitisztítása lett.
A tavalyi idény befejezése után mégis rámosolygott a szerencse – mármint ami a focit illeti –, ugyanis a VI. ligás ipolysági klub vezetői exkluzív ajánlattal lepték meg, legyen az ő első számú kapusuk. Felajánlották, hogy fizetik a teljes útiköltségét is, hiszen Nagydaróc Ipolysághoz azért nincs olyan közel, s az is belefért a megegyezésbe, hogy heti egy alkalommal járjon csak edzésre a heti előírt két tréning helyett. Ákos és a klub is elfogadta a megbeszélt feltételeket, s nem bánta meg a döntését, amelybe belejátszott az is, hogy a csapat vezetőedzője az egykori legenda, Urblík József, akinek a fia jelenleg az NB I-es Vasas csapatkapitánya s egyik legjobbja.
„Ez a hatodik osztály azért nem az a hatodik osztály, mint amit mifelénk megszokhattam” – mondja, s összehasonlításképp említi, hogy a bajnoki főpróbán 11:2 arányban lelépték a szintén VI. ligás ipolybalogi csapatot.
A két település ugyan nem messze van egymástól, de Ipolyság már a nyugat-szlovákiai régióhoz tartozik. A focicsapat is a Nyugat-Szlovákiai Labdarúgó-szövetség VI. ligájának a keleti csoportjában szerepel olyan települések társaságában, mint Ógyalla, Szalka, Nagysalló, Zselíz, Kamocsa, Örsújfalu, Naszvad vagy Garamkálna, akik jelenleg vezetik a bajnoki tabellát. S akikkel a hétvégén odahaza csaptak össze. A parázs, indulatoktól bőven hevített mérkőzésen két kiállításra is sor került, az egyik piros lapot épp Ákos kapta, aki 2:2-es állásnál, a vendégek egyenlítő gólja után veszítette el a fejét, megütötte a garamkálnaiak játékosát, amiért a bíró egyből zuhanyozni küldte.
„Sajnos elég forrófejű vagyok, s olyan feszült volt a hangulat a vendégek egyenlítő gólja után, hogy teljesen elveszítettem a fejem, amit utólag már nagyon bánok. Sajnos, most pár meccses eltiltás következik, így legközelebb Naszvadon biztos nem az én nevemmel kezdődik az ipolysági csapat összeállítása” – sajnálkozik a fiatal focista, aki azt is elárulja, hogy most állították ki a pályafutása során harmadszor.
Aminek viszont szíből örült, hogy a helyette beálló Konc László sem kapott gólt, így a csapat kihúzta döntetlennel, s nyolc ponttal elmaradva a listavezető kálnaiaktól, a tabella hatodik helyén áll. Kérdem, kapusként mit tart a gyenge pontjának, egyből rávágja (csatárok most ne figyeljenek ide!), a lapos labdákat. Mint minden focistának, neki is vannak példaképei, természetesen kapusok. Nagyra becsüli egykori füleki kapustársát, a már említett Niko Párišt, míg a magyar kapusok közül a válogatott jelenlegi első számú hálóőrét, Tóth Balázst, míg a világfociban a legendás német kapust, Manuel Neuer nevét említi. De kérdezés nélkül sorolja a kedvenc csapatait is, így nem meglepő módon itthon a DAC, Magyarországon a Fradi, míg nemzetközi vonalon a Real és a Bayern csapatának szurkol. S ha épp nem focizik, akkor motorozik, de imád utazni és túrázni, valamint pingpongozni is. A beszélgetés végén megkérdem, ha tíz év múlva összefutnánk, mivel is lenne elégedett, a biztos megélhetés és rendezett családi körülmények mellett megemlíti, hogy nagyon szeretné, ha a fociban is eljuthatna a harmadik, de akár a második ligáig is. Reméljük, hogy Fukács Ákos minden álma idővel megvalósul majd.
