Lesz-e idén nyári offenzíva?
Még idén nyáron is a tavaly nyári offenzívát, annak kudarcát nyögi Ukrajna? A lassan két és fél éve tartó háború jelmondata: ha nyár, akkor offenzíva. Idén mit várhatunk?
Háborús helyzetben jóslásokba bocsátkozni, úgy, hogy csak nyílt forrású információkkal dolgozunk, botorság lenne. Ám így nyárelőn a háború történéseit még figyelő külső szemlélőket óhatatlanul foglalkoztatja a kérdés, vajon mit hoz az idei nyár?
Csak címszavak mentén idézzük vissza 2022 és 2023 nyarának történéseit.
A háború kitörésének évében az ukrán katonai kommunikáció szinte egész nyáron a dél-ukrajnai herszoni offenzíva lehetőségét lebegtette. "Kiszivárgott" hírszerzési források mellett ukrán parlamenti képviselők, és maga Volodimir Zelenszkij ukrán államfő is hangoztatta, a Krím felett zajlik az offenzíva.
Aztán nagyon sok víz lefolyt a Volgán, az északkeleti ukrán előretörés kifulladt. Mint tudjuk, a szerelemet az erősebb kutya diktálja, Oroszország a téli és a tavaszik offenzíva során átvette a kezdeményezést. 2023 nyara megint az ukrán ellentámadástól volt hangos, de leginkább a nyugati sajtóban, a harctéren kevéssé. Egy amerikai szenátor a háború legnehezebb időszakának nevezte a különösebb eredménnyel nem, csak nagy emberveszteségekkel járó harctéri agóniát. Zelenszkij katonái lassú előrehaladásának okaként a nyugati fegyverek késedelmes, lassú érkezését jelölte meg. Az oroszok a telet és a tavaszt arra használták fel, hogy a meghódított területeken komoly műszaki zárat építsenek ki. Több vonalból álló árokrendszert, drótakadályokat, tankcsapdákat, aknamezőt telepítettek. Az ukránok pedig ezt nem tudják áttörni. Emellett Oroszország oldallagosan még a Wagner-puccsot is „lekezelt”, a sikertelen nyári offenzíva pedig Valerij Zaluzsnij főparancsnok posztjába került, igaz, kapott helyette egy jóval kényelmesebb londoni nagyköveti stallumot.
Ez a háború harmadik nyara. Az ukrán hivatalos kommunikáció egyelőre nem jelez előre nyári offenzívát… Ha a Vlagyimir Putyin iránti elfogultsággal bizton nem vádolható nyugati források által készített térképeket szemléljük, nyilvánvaló, Oroszország a harcérintkezés teljes vonalán magához ragadta a kezdeményezést.
Az orosz hadsereg május közepén nyitotta meg a második frontot Harkiv megyében, amikor a határ orosz oldaláról offenzívát indított Lipci és Vovcsanszk települések ellen. Ha csak a két évvel ezelőtti csatatereket nézzük, az oroszok e hét elején is Herszont ágyúzták, Harkivot pedig irányított bombákkal támadták. Eközben az egész kelet-ukrajnai frontvonalat intenzív nyomás alatt tartják. A harcérintkezés hevességét jelzi, hogy a múlt hét végén a kelet- és dél-ukrajnai frontszakaszokon több mint száz összecsapás történt. Mindeközben Oroszország folyamatosan képes Ukrajna frontszakaszoktól távol eső, középső és nyugati részein is az energetikai és ipari infrastruktúrát. Az energetikai létesítmények elleni csapássorozatot még Szergej Szurovikin tábornok kezdte el, s bár ő a Wagner-puccs után parkolópályára került, az energetikai létesítmények elleni támadások már-már visszafordíthatatlan károkat idéztek elő. Minderre Ukrajna a Kurszki és a Belgorodi régió támadásával tud válaszolni.
S bár az utóbbi hetekben-hónapokban egyre nagyobb mértékű, Ukrajnába irányuló nyugati támogatásnak lehettünk szemtanúi, mindezt az ukrán fél rövid távon nem tudta saját sikerére fordítani.
Ukrajnában még mindig egymillió ember van fegyverben, amivel keleti szomszédunk a világ 18. legerősebb haderejét képviseli. Azonban ebben a bizonyos vonatkozásaiban az első világháború anyagháborúját idéző küzdelemben az nyerhet, akinek több az anyaga. Az pedig nem Ukrajna. Nyugati fegyverekkel és ukrán vérrel ezt a háború még egy ideig szinten lehet tartani a jelen formájában, azonban eredményt csak a béketárgyalások mihamarabbi megkezdése hozhat(na).
Megjelent a MAGYAR7 27. számában.
Kocur László
