lapajánló
Sodródó magyar szavazók, a 30 ezüst ára és a lélek csillanása
Magyar7 - 17. száma
2023. november 11., 09:50

Offenzívára várva

Amikor ezeket a sorokat írom, még Valerij Zaluzsnij az ukrán fegyveres erők főparancsnoka. Mielőtt elküldeném a szerkesztőmnek az anyagot, persze még egyszer megnézem az Ukrajinszka Pravdán, hogy tényleg így van-e?

 

Valerij Zaluzsnij - Ukrajna - hadsereg - 2023
Fotó: archívum

Van egy magyar szólásunk, mely szerint „szólj igazat, betörik a fejed”; a szólás nem magyar, hanem latin eredetű, Terentiusnak tulajdonítják, és több európai nyelvben is létezik. Mivel nincs kézközelben egy magyar–ukrán frazeológiai szótár, nem tudom, a mondásnak lehet-e ukrán megfelelője, de ha nincs is, az ukrán had/államvezetés ismeri és gyakorolja.

Indítsunk messzebbről. Az orosz–ukrán háború kommunikációjának elején számos erős történettel találkozhattunk, melyet felkapott a világsajtó. Ott van a Kígyó-sziget hős védőinek esete, melyről hetekkel később kiderült, hogy a fele sem igaz, de az erős történet addigra körbejárta a világot.

Vagy emlékszünk még Anatolij Kulgeikóra? Nem? Kár, pedig ő komolyan gondolta. Egy falusi vadásztársaság elnöke volt a Csernyihivi területen. Amikor a megszállók kopogtattak nála, hogy kikérjék a taglistát a vadászok fegyverei begyűjtésének céljából, a férfi beinvitálta őket, majd felrobbantott egy kézigránátot. A halált választotta, és magával vitt néhány megszállót. Erős történet, bár azt a részét tudtommal még senki sem vizsgálta, hogy miért volt nála otthon kézigránát. Ezek az erős sztorik épp úgy hozzátartoztak a háború kezdeti szakaszának kommunikációs arzenáljához, mint a Kijev alatti lövészárkok peremén a boldogító igent kimondó párok, akiknek Vitalij Klicsko hoz rózsacsokrot.

De a háború borzalmas gépezetét nem lehetett minden nap erős történetekkel táplálni. És eljött az első évforduló, és jöttek a kritikus belső hangok.

Ezekből is volt több… Lássunk egy különösen méltatlant, a 46. Légi Rohamdandár parancsnokáét, Anatolij Kozelét, akinek a hívójele Kupol. Ezen a néven vált ismertté, és Ukrajna 2022-es megszállása előtt már kilenc évig viaskodott az oroszokkal Dombászban, elkötelezettsége tehát kétségbevonhatatlan. Ő a háború egyéves évfordulója után nyíltan beszélt arról, hogy az ukrán hadsereg veszteségei tetemesek, a frissen sorozott, alig kiképzett állomány pedig menekül a lövőszárkokból. A Washington Postban megjelent kritikus hangvételű interjút követően a vezérezredesi rangban szolgáló dandárparancsnokot lefokozták, és kiképzési zászlóaljparancsnok-helyettesi pozícióba vezényelték át, ott emberkedjen.

És akkor a múlt héten Valerij Zaluzsnij adott a The Economistnak egy – Kupoléval összevethető – nyilatkozatot. Ebben – az oroszok szerint már hamvában holt, az ukránok szerint fényesen előretörő, a külső szemlélő szerint egy helyben toporgó, alig haladó, minden külföldi pénzügyi és hadianyagbeli segítség ellenére értelmezhető eredményt nem hozó őszi ellentámadásról –

végre kimondta: „valószínűtlen”, hogy az ukrán ellentámadás képes áttörni az orosz frontvonalat.

„A legnagyobb valószínűség szerint nem lesz mély és szép áttörés” – fogalmazott. Az ukrán polkorrektben így mondják azt, hogy a tervek szerint napi 30 km-t kellett volna előrehaladni az ukrán hadseregnek. Ehelyett 17 km-t tettek meg. Öt hónap alatt!

De szerencsére Zaluzsnij nemcsak panaszkodott, a kiutat is megmutatta. Szerinte változás csak akkor fog beállni, ha a nyugati szövetségesek rendelkezésükre bocsátják a csúcstechnológiájukat, mivel ezt a háborút nem lehet megnyeri az elmúlt generáció elavult fegyvereivel és módszereivel.

Nos, reméljük, hogy a kritikus – külföldről nézve inkább realisztikus – nyilatkozatot követően Zaluzsnijt nem vezényelték át valamelyik nagy katonai konyhára céklát pucolni a karácsonyi borscshoz – vagy ezt levették az étlapról? –, mindenesetre azok kedvéért, akik nem tudják/akarják kivárni az összes nyilatkozatot az elkövetkező hónapokban, összefoglaljuk, mi várható. Novemberben a szokásosnál erősebb, esős őszi időjárás miatt nem támadnak, mert a megmaradt nyugati adománytankok nem tudnak haladni a sárban. Aztán meg jön az „orosz tél”, történelmi tapasztalatok mutatják, hogy olyankor nem lehet támadni. Aztán majd a második évforduló körül lesznek újra erős nyilatkozatok. De a tavaszi olvadás idején sem lehet támadni, mert a haditechnika elsüllyed a sárban. De majd a 2024-es nyári offenzíva...

Az írás megjelent a Magyar7 45. számában.

 

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.