Hivatalosan ilyen tábla Szlovákiában még soha, csupán a Csehszlovák Köztársaságban, a két világháború között jelenhetett meg az utak mentén. Néhány éve egy gerillaakció során a Kétnyelvű Dél-Szlovákia civil mozgalom aktivistái ugyan kihelyeztek egy hasonló táblát, de azt pár napon belül a hatóságok eltávolították. Azóta azonban sok víz lefolyt a Dunán...
A sajtótájékoztatón a megjelenteket Pálinkás Évi, a Szövetség sajtótitkára üdvözölte, majd átadta a szót Berényi Józsefnek, Nagyszombat megye alelnökének, aki hangsúlyozta, hogy Ekecsen egy kisebb történelmi tettnek lehetünk szemtanúi, ugyanis egy nagyon hosszú folyamat után végre kikerülhetett az első ún. kék tábla, amely magyar nyelven is megjelenik (a kék tábla a közlekedési irányjelző tábla egyszerűsített neve a közlekedési és a politikai szakzsargonban). Igaz, hogy Dunaszerdahelyen már elhelyeztek hasonló táblákat a városi önkormányzat kezdeményezésére, azok viszont nem „klasszikus”, kék színű irányjelzők.
Itt most valamivel többről van szó, hiszen elkezdődik egy folyamat. Nem csupán egy tábláról van szó ugyanis, hanem egy célról, amelynek értelmében az összes kék tábla, a megyei választási időszak végére, kétnyelvűsítve kell, hogy legyen. Büszkék vagyunk rá, hogy ez épp Nagyszombat megyéhez köthető”,
fejtette ki Berényi. Ennek az útnak az eleje egy törvénymódosítás volt, melyet Gyimesi György nyújtott be az akkori Szövetség szakértőinek, politikusainak a segítségével, hangsúlyozta az alispán.
Az együttműködés során Horony Ákosnak és a pártelnök Forró Krisztiánnak köszönhetően gyakorlatilag a mi együttműködésük is elkezdődött. Valahol ez és a Csemadok-törvény volt az a momentum, amikor elkezdődött az a folyamat, ami most itt, a közös parlamenti listaállítás során egy új dimenziót kapott és nagyon bízunk benne, hogy folytatódik majd a szlovák törvényhozásban is, hogy együtt, közösen tudjuk képviselni Dél-Szlovákiában az itt élő magyarok érdekeit”,
szögezte le a megye alelnöke.
A törvénymódosítás egyelőre csupán egy lehetőséget fogalmaz meg, azaz nem kötelező érvényű az ilyen táblák kétnyelvűsítése, de eddig a lehetőség szintjén sem volt korábban ilyesmi, vagyis a törvény nem engedélyezte a kétnyelvű közlekedési irányjelző táblák kihelyezését. A törvény elfogadása után egy hosszú procedúra kezdődött, amíg a közlekedési minisztérium kiadta az ún. műszaki leírást, e nélkül ugyanis nem lehetett tovább lépni az ügyben, mondta Berényi.
A közlekedési minisztérium furcsán állt hozzá a törvényhez, megtett mindent, hogy szűkítse annak értelmezését. Sajnos Szlovákiában az a valóság, hogy ha van egy parlamenti döntés, ami jó, a közintézmények (ebben az esetben a közlekedési minisztérium) mindent megtesznek arra irányulóan, hogy szűküljön a törvény adta értelmezés”,
ecsetelte a megyeelnök.
Szlovákiában az úthálózatok kezelési jogköre rendkívül bürokratikus elveken alapul. Az autópályák, gyorsforgalmi utak és az 1. osztályú utak (pl. a 63-as út, ami összeköti Pozsonyt Komárommal) a kormányhoz tartoznak, a 2. és 3. osztályú utak a megyéhez, a 4. osztályú utak pedig a helyi önkormányzatokhoz tartoznak.
A 2. és 3. osztályú utakon a megyéknek van lehetőségük arra, hogy kihelyezzék ezeket a táblákat, de ez pénz nélkül nem megy. El tudtuk érni azonban azt, hogy Nagyszombat megye költségvetéséből az idén a Galánta–Nagymegyer szakaszra elkülönítettünk egy keretet, amelynek köszönhetően ma itt az első tábla kihelyezésre kerülhet. Galánta és Nagymegyer között az idei év folyamán az összes táblát kétnyelvűsíteni fogjuk, ami azt jelenti, hogy a Galántai járásban 11, a Dunaszerdahelyi járásban pedig 14 tábláról van szó. Egy tábla ára 200 és 600 euró között mozog, attól függően, hogy hány település neve jelenik meg rajta és milyen nagy, illetve a talapzat újrabetonozása is pluszköltséget igényel, hiszen kétszer akkora táblákról van szó. A korrektség nevében megköszönöm Jozef Viskupič megyeelnöknek is, hogy aláírásával hozzájárult ahhoz, hogy a költségvetésből ezt az összeget most el tudtuk különíteni erre a célra”,
mondta az alispán. A megye jövőre a Dunaszerdahely–Bős szakaszt szeretné kétnyelvűsíteni, utána pedig a többit. Természetesen a másod- illetve harmadosztályú utakról van szó, ezek tartoznak ugyanis a megye hatáskörébe.
Gyimesi György, az indítvány beterjesztője elmondta, hogy annak idején néhányan megkérdezték tőle, hogy mire jó ez a törvénymódosítás, hiszen ettől nem lesz olcsóbb a kenyér.
Azt válaszoltam rá, hogy drágább sem lesz. Amire emlékszem, hogy a mindenkori magyar parlamenti képviselet már 30 éve próbálkozik ezzel a törvénnyel és próbálta elfogadtatni, hogy ez valójában nem irredentizmus, ez nem területmegjelölés (mert ilyen szavakkal is találkoztam), hanem ez csak arról szól, hogy mi itthon szeretnénk magunkat érezni otthon. Amikor benyújtottam a törvényjavaslatot – amelyben nyilván voltak hibák is –, akkor megkeresett engem Forró Krisztián elnök úr és Horony Ákos. Azt mondták nekem, hogy ezt ki kell javítani. Ki is javítottuk. Ez volt valójában az első együttműködésünk, s ennek az együttműködésnek ma szüreteljük a gyümölcseit”,
húzta alá Gyimesi.
Forró Krisztián beszéde elején egyértelműsítette, hogy tudják, mi aggasztja most leginkább a választókat: az elszabadult élelmiszerárak, a magasba szökött energiaárak, a jelzáloghitelek magas kamatai.
Sokszor azt mondják, a táblákkal ez nem fog megoldódni. Ez is igaz. Ugyanakkor tudatosítanunk kell, hogy számunkra vannak más fontos dolgok is, és a kettő nem zárja ki egymást. Ha mi azért küzdünk, hogy olcsóbb legyen a kenyér, hogy itt jobb legyen élni, hogy az energiaárak alacsonyabbak legyenek, ez nem azt jelenti, hogy mást nem csinálhatunk. A felvidéki magyarságunk megmaradása szempontjából ugyanis fontos, hogy azokkal a dolgokkal, amelyek bennünket is érintenek, törődjön valaki, rajtunk kívül pedig senki nem fog ezekkel a dolgokkal törődni. Ez a tábla itt mögöttem, szimbólum is egyben, szimbóluma annak, hogy közösségünk együtt tud dolgozni, hogy a Szövetségben az »egókat« háttérbe tudjuk szorítani, mert a közösség érdeke az elsődleges szempont. Nem esett nehezünkre megkeresni akkor Gyimesi Györgyöt, hogy ez a törvény nincs rendben, javítani kellene rajta. Neki pedig nem esett nehezére az, hogy megfogadja tanácsainkat. Ennek köszönhetően most itt állhatunk a táblák mellett, és kitehetünk még majd újabbakat is. Ehhez kellett az összetartozás. Itt a Szövetségben azok maradtak, akik erősíteni és képviselni akarják közösségünket”,
nyomatékosította Forró, aki kitért arra, hogy a sok megyei szintű eredmény (például épülnek, újulnak az utak és az intézmények) annak a sikernek köszönhető, amit mint közösség elért a Szövetség, hiszen a megyei választások után 54 megyei képviselővel jelen pillanatban megyei szinten a legsikeresebb párt Szlovákiában.
Ahhoz, hogy közösségünket országos szinten is megerősítsük, mindenképpen szükség van a parlamenti képviseletre, mert a szlovák pártok önállóan soha nem oldották meg a problémáinkat, szögezte le a pártelnök. Ha Szlovákiában jó lesz a magyarnak, akkor jó lesz a szlováknak, a romának, a ruszinnak is és mindenkinek, fordítva viszont nem biztos, figyelmeztetett Forró.
Polák László, Ekecs-Apácaszakállas polgármestere megköszönte a jelenlévő megyei képviselőknek és parlamenti képviselőjelölteknek, hogy egy olyan községet választottak az első kétnyelvű közlekedési tábla kihelyezéséhez, amely szimbolikusan is a tömbmagyarságnak szinte a közepén helyezkedik el. Örömét fejezte ki, hogy alapiskolások is megjelentek a helyszínen. Hiszen ez „egy tanítási óra is egy nemzetnek”, mert az életünk nemcsak arról szól, hogy a létünkhöz szükséges termékeket megvegyük és használjuk. Tudnunk kell azt is, hogy munka nélkül nincs jólét, kultúra és anyanyelv nélkül nincs szellemi és közösségi élet, de értenünk kell a politikához is, hiszen azt is tudnunk kell, hogy hova tartozunk, emelte ki a polgármester.
