lapajánló 20
A jól végzett munka, az új etnikai centrum és a tévutak
Magyar7 - 20. száma
2023. december 20., 08:20

Sipos Mihály önfenntartó tanyákkal hálózná be a Kárpát-medencét

Sipos Mihály az egyetemi katedrát cserélte gumicsizmára, amikor feleségével 2010-ben egy Cegléd melletti tanyára költöztek. A házaspár körül az elmúlt, lassan másfél évtized során Magyarország legnagyobb élelmiszer-önellátó ökoközössége szerveződött meg, akik szigorú közösségi irányelvek mentén, vegyszermentes, etikus termelést folytatnak, a növényi és állati eredetű élelmiszereket pedig egymás közt cserélik el. A közösséghez, szorosabb vagy lazább kötelékben több mint 800 tanya kapcsolódik. Céljuk, hogy az élelmiszer-önellátó életformát minél tágabb körben népszerűsítsék, és nemcsak Magyarországon, hanem Kárpát-medence szerte egészséges élelmiszert előállító tanyák hálózatát hozzák létre.

Sipos Mihály
Sipos Mihály családja körében
Fotó: Sipos Mihály archívuma

Kezdjük talán azzal, ami a legtöbb embert foglalkoztatja: hogy kerül egy egyetemi oktató a tanyára?

Történetünk 2010-ben indult, amikor megházasodtam. Ekkor feleségemmel úgy döntöttünk, hogy belevágunk abba az életbe, amelyre egymástól függetlenül, mind a ketten vágytunk, és ez nem volt más, mint egy alföldi tanya. Az én családom falusi, innen kerültem Gödöllőre. A feleségem pedig budapesti. Családunk és baráti körünk kérdőn nézett, amikor előálltunk a tanyára költözés gondolatával. Az egyetemi oktató egy megbecsült társadalmi státusú tevékenység. A feleségem magyar válogatott díjugrató volt, a családjának szállodája volt, azt várták, hogy ott fog dolgozni. Mind a ketten meghoztuk ezt a radikális döntést, és leköltöztünk egy tanya besorolású, 45 négyzetméteres présházba, mely Cegléd és Csemő között található, közigazgatásilag Ceglédhez tartozik.

birkanyírás
Birkanyírás-oktatás
Fotó:  Sipos Mihály archívuma

Mi alapján választottátok ki a területet? Cegléd mindkettőtök hátországától messze esik.

Nem akartunk úgy nekiállni ennek az életnek, hogy a szüleink pénzéből csináljuk meg. Ráadásul nekik nem is ez volt a szívük vágya. Megnéztük, hogy kettőnknek együtt mennyi pénze van. 1,8 millió forintunk volt. 1 milliót kértünk még kölcsön, így tudtuk megvásárolni a tanyánkat. A kiválasztásnál szempont volt, hogy a tanya tanyasoron legyen, tehát mások is legyenek a közelben. Azzal a naiv elképzeléssel vágtunk neki, hogy majd a barátaink megvásárolják a környékbeli, elhagyott tanyákat, mivel az első perctől kezdve közösségben gondolkodtunk. Ez természetesen nem így lett. Ceglédtől lejjebb, Kecskemét környékén már inkább szórt tanyák vannak, ráadásul az a fővárostól is távolabb van, ami szintén szempont volt. De ami a legfontosabb, hogy ebben a tanyában volt megnyugvásunk, ebben a tanyában éreztük azt, hogy Isten ezt a helyet jelölte ki számunkra. Mindezt nem is bizonyítja más, mint hogy tíz év alatt a tanya területe megtízszereződött, 28 árról 2,8 hektárra.

Önfenntartó tanyasiak találkozója Kassai Lajos lovasíjász világbajnok birtokán
Önfenntartó tanyasiak találkozója Kassai Lajos lovasíjász világbajnok birtokán
Fotó:  Sipos Mihály archívuma

Gödöllőhöz és Budapesthez képest a tanyasi lét egészen más kihívásokat rejt. A kiköltözést követően minek éreztétek leginkább hiányát?

Kizárólag a családunknak és a barátainknak. Ezt az életet jól megfontolva, önként vállaltuk. Vállaltuk, hogy a civilizációból kicsit hátrább lépve, elkülönülve, egyszerűbben fogunk élni. Számunkra teljesen egyértelmű volt, hogy a városi dugót lecseréljük a dűlőútra. Teljesen egyértelmű volt, hogy a napi 8-10 órával járó munkát és stresszt, és természetesen a vele járó pénzt is egy egyszerűbb életre cseréljük.

Hogy telt az első évetek a tanyán?

Ha egy mondatban kellene megfogalmazni, azt mondanám: kis ház, nagy szeretet.

Az egyetemi szférából érkező emberként honnan tudtad, hogy mit kell csinálni egy tanyán? Könyveket olvastál, vagy workshopokra jártál?

Abban az időben nem voltak sem könyvek, sem ilyen jellegű workshopok. Az általam írt Fenntartható visszafejlődés, élelmiszer-önellátás volt az első tanyasi körülmények között született könyv, amely a tanyára költözésről és az élelmiszer-önellátásról szakmai módon szólt. A mi tudásunk az akkor még itt élő idős emberektől származott. Eljártunk hozzájuk, ismerkedtünk velük, segítettünk nekik, és tőlük tanultunk bele az alapvető folyamatokba, például, hogy hogyan kell sajtot készíteni, hogyan kell birkát nyírni, fát metszeni. Volt egy elméleti tudásunk, de azt láttuk, hogy ez az elméleti tudás nehezen váltható gyakorlatra. De egyébként a felsőoktatásban is ezt láthatjuk, hogy az elméleti oktatás egyáltalán nem a gyakorlati valóságot tükrözi. Ezeknek a képzéseknek, az alapképzéstől a PhD-képzésig más célja van, nem az, hogy talpraesett szakembereket képezzenek, hanem inkább, hogy a rendszeren belül működni képes, saját álmaikat mások álmaiért feladó embereket, akik a társadalmi normáknak vakon engedelmeskednek. Amikor az ember erre rájön, szembesül azzal, hogy nem lehet életképes tudást szerezni a tankönyvekből. 14 év alatt körülöttünk létrejött Magyarország legnagyobb önfenntartó ökoközössége, ennek tudatában úgy gondolom, hogy a mi legfőbb feladatunk az edukáció, ennek az ősi tudásnak a megőrzése, feldolgozása, és elérhető formában való közreadása. Éppen azért, mert amikor 14 éve ebbe belevágtunk, nem találtam meg az interneten, hogyan kell a sparheltbe begyújtani. De még most sem találom meg pl. azt, hogyan kell piskótatésztát készíteni a spartheltben. Szerencsére ezt már egyre többen tudják, de mi ezt a tudást még idős emberektől szereztük meg.

Sipos Mihály előadás
Sipos Mihály küldetésének tartja, hogy a tanyasi "ősi tudást" minél többekkel megismertesse
Fotó:  Sipos Mihály archívuma

Befogadtak-e benneteket a tanyasi "őslakosok", vagy éreztették veletek, hogy gyüttmentek vagytok?

Az elején teljesen befogadtak. Még mondták is a hátam mögött, hogy egyetemen tanít, biztosan okos ember. Később azonban ez száz százalékig megváltozott. És ennek legfőbb oka az irigység. Ha valaki Isten áldásában él, az nem szűkölködik. Azt látják, hogy rengeteget dolgozunk, de nem a munkánkra irigyek, hanem azokra a körülményekre, amelyeket itt megteremtettünk magunknak. Jó példa erre, hogy amikor ideköltöztünk, két házban volt fürdőszoba, az egyik a miénk volt. Amikor ideköltöztünk, egyetlen kötelék volt, ami házasság volt, a miénk. Azóta több fürdőszoba is lett, és több házasság is köttetett, valószínűleg ebben szerepe lehet a mi példánknak is. Ennek ellenére az irigység ezt a viszonyt teljesen megrontotta. Egy néni van az őslakosok közül, a Rózsi néni, aki végtelenül toleráns, mert mindenkitől mindenfélét hall rólunk, ennek ellenére nyit felénk.

Említetted, hogy jelenleg körétek szerveződik Magyarország legnagyobb önellátó ökoközössége. Hogyan kezdtétek lerakni ennek az alapjait?

A szimpatizánsainkkal és a pártoló tagjainkkal együtt közösségünk mintegy 800 tanyát számlál, tehát legalább ennyi tanyát sikerült megmentenünk. A kezdeti 42 tanyáról tehát gyorsan sikerült szintet lépnünk, dinamikusan fejlődő közösség vagyunk. Van olyan tanya, ahol hárman-négyen élnek, de olyan is, ahol nyolcan. Így, amikor találkozót szervezünk, mint például legutóbb Kassai Lajos lovasíjász világbajnok kaposmérői birtokán, akkor tíz nap alatt erről 500 ember értesült, és jött el a találkozóra. A közösségépítés gondolata sokkal hamarabb megvolt, mint a közösség, de eleinte több olyan úton-módon is próbálkoztunk, ami nem volt sikeres.

Az igazi áttörés egy tavaszi napon érkezett el. Emlékszem, épp a lovas pálya szélét legeltettem a birkákkal, amikor úgy gondoltam, élőben bejelentkezem az akkor már meglevő Facebook-csoportunkba, azzal, hogy aki tanyán él, és érdeklődést mutat, azokkal kapcsolódjunk össze péntek este egy Messenger-hívásba, Tanyasi Hírmondóként.

Ezt egyszer tudtuk megcsinálni, mert akkoriban csak kilenc ember tudott csatlakozni, és már az első alkalommal többen voltak. Aztán kerestünk ehhez megfelelő alkalmazást, és ezek voltak azok a beszélgetések, amelyek mintegy fél év alatt közösséggé formáltak bennünket. A péntek esti alkalmakon kívül találkozgattunk, tudtunk egymásról, szakmai előadásokat tartottunk. Így ez a Tanyasi Hírmondó az, ami ezt a közösséget összekapcsolta. Ez azóta is hagyomány, péntek esténként online összekapcsolódik a tanyasi közösségünk magja. De most szeretnénk nyitni, hogy a pártoló tagok is tudjanak csatlakozni a híváshoz.

Mi a bekerülési feltétel?

Pártoló tag bárki lehet, nem is muszáj tanyán élnie. De roppant nehéz felvétel van. A pártoló tagokkal egy Facebook-csoportban tartjuk a kapcsolatot. Nagyon fontos megjegyezni azonban, hogy a Facebook-csoport, az nem maga a közösség. Közösségi oldalakon nem lehet közösséget építeni, ez egy nagy átverés. A közösségi oldalak éppen a közösségek hiányát hivatottak leplezni. Mi arra használjuk ezt a közösségi oldalt, hogy kapcsolatot tudjunk tartani egymással, és tudjuk segíteni egymást újabb és újabb emberek összekötésével és összekapcsolásával, akik így újabb helyi kisközösségeket tudnak alkotni. A belépéshez meg kell válaszolni három egyszerű kérdést, ez tízből két embernek szokott sikerülni. Sőt, utána még be is kell mutatkozni, és az arcot ábrázoló profilképpel rendelkezni.

spájz
Ilyen spájzot biztosan sokan szeretnének maguknak
Fotó:  Sipos Mihály archívuma

Hogy lehet továbblépni a pártolói tagságból?

A pártolói tagságot a közösségünk egy belső, bizalmi köre – az egyszerűség kedvéért nevezzük tagfelvételi bizottságnak – monitoroz. Figyeljük a csoportbeli kommunikációját, és igyekszünk alkalmat biztosítani személyes találkozásokra, ahol megismerkedünk, beszélgetünk. Ezt követően személyes meghívással lehet bekerülni a közösségbe azoknak, akiket megismertünk, akiről tudjuk, hogy tanyán laknak, tudjuk, milyen tevékenységet folytatnak, akik elkötelezettek a fenntartható visszafejlődés eszméje mellett, és ezért tenni is hajlandók.

Tételezzük fel, hogy valaki átment ezen az onboarding folyamaton. Mi következik ez után?

Hat hónap próbaidő. Ez idő alatt a közösségünk bizalmi köréből egy-két főt meg kell, hogy hívjon a tanyájára, ismerkedési jelleggel. Látnunk kell például, hogy tartja az állatait. Ha bekötve tartja a teheneit, az kizáró ok. Látni akarjuk a tanyát. Romhalmazokat nem akarunk felvenni. Ha a hat hónap eltelik, akkor válnak rendes taggá.

Van valamilyen belső szabályzatotok, vagy az adott szó elve alapján működtök, ahogy a tradicionális társadalmak?

A közösség abszolút az adott szó elvén nyugszik. A Facebook-csoportokban természetesen vannak leírt irányelvek. De itt sem lenne szükség leírt irányelvekre, ha mindenki a tiszta lelkiismeretére hallgatna, amikor közeledik a másikhoz, akár csak egy kommenten keresztül is.

solymászat
Fotó:  Sipos Mihály archívuma

A csoporton belül etikusan megtermelt, egészséges élelmiszerekkel cserekereskedelmet folytattok. Hogy néz ki ennek a folyamata? Mit cseréltek mire, ki állapítja meg a csereértéket? Hogyan hidaljátok át a termelők közötti távolságot? Egyáltalán, működőképes lehet a cserekereskedelem 2023-ban?

Azt szoktam mondani, hogy a cseréket, mindig, "jól megtömött", bőkezű mértékkel kell végezni. Ezeket kizárólag a kölcsönös nagylelkűség mozgathatja. Ez működött, amíg negyvenketten voltunk. De most, hogy már nem 42-en vagyunk, ez hígul, és nem működik olyan jól. Így most van egy külső ár, amit figyelembe veszünk. Ez lehet egy áruházlánc saját márkás terméke. Itt most nem a minőségről beszélek, hanem az árról. Ehhez viszonyítjuk a bio, fair trade körülmények közt termelt termékünk árát. Nyilván a szigorú közösségi irányelveink alapján megtermelt méz az ugyanilyen körülmények között megtermelt sárgarépával fog cserélődni. Mi élelmiszer-önellátó közösség vagyunk, és egyelőre nem mindenki tart ott, hogy cserére is legyen neki élelmiszer. Számukra működik a kaláka intézménye. Ez a közösségi munka is becserélhető élelmiszerre. Azt látni kell, hogy egy konyhakert nem elég az élelmiszer-önellátáshoz. Ahhoz sokkal nagyobb volumenben kell gondolkodni. Ezt a szemléletmódot, ezt a tudást kell magunkévá tenni. Ráadásul városról vidékre kiköltöző emberekről van szó, akik nem rendelkeznek azzal a tudással, ami sikeressé teszi őket egy konyhakert művelésében. Ezt mindenki tudja, aki konyhakertet művel. Ezért tartom kiemelkedően fontosnak, hogy azt a tudást, amit mi összegyűjtöttünk néniktől-bácsiktól, vagy tapasztalati úton szert tettünk rá, azt közzétegyük, nemcsak a tagok számára, hanem bárki számára, akit ez érdekel, ezért is hoztuk létre a Tanyaegyetemet.

Egyik videódban említetted, hogy néhányan nem tudták teljesíteni a tervezett vállalásukat. Viszont a közösből ők is kivették a részüket. Az ilyen helyzeteket hogy kezelitek?

A felelősségvállalás is közös. Ha valaki a jó gazda gondosságával jár el a termelésben, de valami váratlan dolog történik, olyan, ami nem hanyagság eredménye, fagykár, elemi csapás, vadállattámadás stb., akkor a felelősség is közös. Akkor abban az évben nem lesz az a termék, amit ő állít elő, és lehet, hogy abban az évben ő már szedett fel a közösség asztaláról milliókban kifejezhető mennyiségű élelmiszert. De sajnos, történt valami, ami miatt a betakarítás elmaradt. Ezeket az eseteket minden alkalommal személyesen vizsgálom meg. Azonban gyakran kiderül, hogy hanyagságról van szó. Ebben az esetben azonnali hatállyal, és véglegesen kizárjuk az illetőt a közösségből. Ezekből szoktak lenni sértődések, de nem lehet mást csinálni, mert közösségben lenni hatalmas felelősség a másik iránt.

Sipos Mihály és Siposné Ruszkai Krisztina
Sipos Mihály és Siposné Ruszkai Krisztina
Fotó:  Sipos Mihály archívuma

Ezt a fajta kereskedelmi modellt, amelyben működtök, meddig lehet felskálázni?

Dr. Magyar Gábor javaslatára januártól szintet fogunk lépni, és bevezetünk egy közösségen belüli fizetőeszközt. Ez most áll finomhangolás alatt, a részletekről később tudok beszámolni. Azt gondolom, hogy ennek segítségével a működési modellünk nemcsak soká tartható fenn, hanem növekvő pályán is fog maradni.

De azért jó magyar forintot is használtok?

Persze. Azt szoktam mondani, hogy egyikünk se csóró. Az általunk előállított, etikus tartásból származó áruknak van piaca. Most kinézek az ablakon, itt látom a kakasainkat a hóban, ezek kilónkénti ára legalább kétszerese a bolti, tömegtermelésből származó baromfinak, mivel a felnevelése sokkal több időt vesz igénybe, és közben nem eszik szóját, nem eszik narazint, nem eszik hozamfokozót, tehát sokkal drágább az önköltségi ára.

Aki ma nélkülözésből és menekülésből akar tanyára költözni élelmiszer-önellátás céljából, az elkésett ötven évet. Az élelmiszer-önellátás ugyanis egy költséges hobbi, amelynek az oka az egészségtudatosság, és az, hogy az elfogyasztott élelmiszer az identitásunk része.

Az elkövetkező évtizedben mi az, amit élelmiszer-önellátó ökoközösségként el szeretnétek érni?

Célunk, hogy nemcsak Magyarországon, hanem az egész Kárpát-medencében húsz kilométerenként mindentől független, élelmiszer-önellátó közösségek jöjjenek létre, és ezek a közösségek cserkereskedelmet valósítsanak meg, és lássák el egymást élelmiszerrel. Azt gondolom, hogy ez nagyon rövid távon a nemzet felemelkedéséhez is vezethet. Ez a legfőbb célunk.

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.