2023. március 13., 10:56

„Vadat és halat, s mi jó falat…” - nem könnyű az őstermelők élete

A zöldségek, gyümölcsök, a belőlük készült feldolgozott termékek, a baromfi és a házinyúl mellett halat is lehetséges forgalmazni őstermelőként, illetve a vadásztársaságok az elejtett vad kisebb mennyiségét is eladhatják egyszerűsített feltételek mellett.

Méhek
Képünk illusztráció
Fotó: Pixabay.com

Ha megnézzük a halak tartására Szlovákiában regisztrált tenyészetek számát, azt láthatjuk, a magyarlakta vidék ezen a téren alulreprezentált.

A regisztrációval rendelkező telephelyek egy jó része pedig horgásztó, amelynek szintén helye van a nap alatt, ám ezek az élelmiszer-termelés szempontjából kevéssé relevánsak, hiszen itt általában visszaengedik a halakat, azok nagy örömére.

Viszonylag kevesen élnek azzal a lehetőséggel, hogy őstermelőként forgalmazzanak élő vagy feldolgozott halat, valószínűleg a beruházások nagy volumene miatt, pedig a 360/2011 számú kormányrendelet, amely a növényi és állati eredetű élelmiszerek eladása és beszállítása higiéniai követelményeit taglalja, erre is lehetőséget biztosít. 

Ennek feltétele, hogy

az őstermelő a saját farmjáról származó halakat árulja, erre a tevékenységre a lakhelye szerinti illetékes regionális állat-egészségügyi és élelmiszer-ipari hivatalnál be legyen jegyezve, illetve a farm is regisztrálva legyen halászatból származó, emberi fogyasztásra szánt elsődleges termékek előállítására.

Mint a többi élelmiszer esetében is, itt is európai uniós szinten vannak szabályozva a higiéniai és egyéb követelmények. E tekintetben az Európai Bizottság 2065/2001 rendelete a fogyasztóknak a halászati és akvakultúra-termékekről történő tájékoztatása vonatkozásában a 104/2000/EK tanácsi rendelet részletes alkalmazási szabályainak megállapításáról az irányadó dokumentum.

A halakat élve vagy levágva lehet árulni. Élő állatok eladása esetén természetesen az állatok védelmére vonatkozó előírásokat is be kell tartani. Aki viszont nem élve szeretne továbbadni a halain, kevés dolgot tehet velük. Őstermelőként a halakat nem lehet szeletelni, filézni, csontozni, nyúzni, darabolni, vagy bármilyen egyéb módon feldolgozni, azaz a vágáson és a kivéreztetésen túl csak kibelezni lehet, valamint eltávolítani a fejet és az úszóhólyagot. Biztosítani kell, hogy a halak a tárolás, szállítás és kezelés során védve legyenek a szennyeződéstől, romlástól, bomlástól, bepiszkolódástól, napsugárzástól, vagy más hőforrásoktól, szennyvíztől, kipufogógázoktól, olajoktól, növényvédő szerektől, vagy más káros anyagoktól, hatásoktól, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják az élelmiszer-biztonságot. A szállítóeszközöknek is tisztáknak kell lenniük.

Az őstermelőknek az eladott halmennyiségről heti bontásban feljegyzéseket kell vezetni, amelyeket a tárgyév után egy évig köteles megőrizni és hozzáférhetővé tenni a felügyeleti szerveknek.

„Be jó künn az erdőn, ha áll a vadászat"

A vadászat ugyan nem őstermelői tevékenység, de a 359/2011-es kormányrendelet a vadásztársaságoknak is lehetővé teszi, hogy egyszerűsített feltételek mellett adják el végfelhasználóknak vagy szállítsák be kiskereskedelmi egységeknek az elejtett vadak húsát. 

Minderre akkor nyílik lehetőségük,

ha legfeljebb az adott vadászterületen évente elejtett vadak harminc százalékát bocsátják áruba, és legfeljebb heti egy tonna kicsontozott vadhúst, vagy ennek megfelelő mennyiségű kicsontozatlan vadhúst.

S míg – mint azt az őstermelői állattartást bemutató, korábbi írásokban a MAGYAR7 hetedik, nyolcadik és kilencedik számában is jeleztük – a háziállatokra szigorú bemeneti követelmények vonatkoznak, a vadak nem szoktak kormányrendeleteket olvasni, így a vadhús csak szakképzett személy általi átvizsgálást követően bocsátható áruba. A megfelelő jogosultsággal rendelkező személynek az átvizsgált álltatokról nyilvántartást kell leadni a regionális állat-egészségügyi és élelmiszer-biztonsági felügyeletnek az elejtett vadak fajtájáról, számáról és vizsgálatáról.

A vásárló számára az eladott vadhúshoz tájékoztatót kell mellékelni, amelyre felvezetik a vad fajtáját, a vizsgálat dátumát, valamint, hogy a hús „szakértő által meg volt vizsgálva, és hőkezelés után a végfelhasználó háztartásában való felhasználásra van szánva.”

Nagyon rétegtéma, Szlovákiában csak párszáz embert érint, de egyébként vadat tartani bejegyzett vadfarmon is lehet, a szabad ég alatt, vagy akár kvázi istállói körülmények között is. Ezt a lehetőséget többen választják, hiszen az istállózott vaddal nem kell többet foglalkozni, mint a háziállatokkal, viszont a húsa magasabb áron értékesíthető, eladható a bőre is. A nem annyira makulátlan, nyugdíjas külföldi vendégvadászokra specializálódó vadásztársaságok is stabil felvevőpiacot jelentenek, erről azonban – bár a jelenség széles körben ismert – senki sem akar mikrofon előtt beszélni, így ebbe az irányba most nem nyitunk frontokat. Azonban a „házi vadak” feldolgozása is túlmutat az őstermelői lehetőségeken. Feldolgozására ugyanazok a feltételek vonatkoznak, mint a sertésre vagy a szarvasmarhára, kisüzemet kell bejegyeztetni hozzá.

Zümmögésben

Amikor azt mondjuk, haszonállat, faluhelyen általában szarvasmarhára,

vagy egy jól felhizlalt disznóra gondolnak, pedig az őstermelői tevékenységet szabályozó jogi környezet szempontjából a mindössze pár grammos méh is annak minősül.  

Napjainkban Európa ki tudja milyen minőségű kínai mézben úszik. Ezért mézet érdemes olyan termelőtől vásárolni, akinek a kaptárait is láttuk. Őstermelőként egy felhasználónak annyi mézet lehet eladni, ami megfelel a háztartása átlagos fogyasztásának, aki pedig a boltokat is megcélozza, kiskereskedelmi egységeknek évente egy tonna mézet lehet beszállítani, ami azért nem kevés. 

Ahhoz azonban, hogy árulhassuk a mézet, előbb a lakhely szerint illetékes regionális állat-egészségügyi és élelmiszer-biztonsági hivatalnál kell regisztrálni a méhészetet, még a tevékenység megkezdése előtt.

A hivatal verifikálja az adatokat, majd ellenjegyzi a nyomtatványt, amellyel a méhészetet be lehet jegyeztetni a Haszonállatok Központi Jegyzékébe (CEHZ), valamint a 285/2017 sz. mezőgazdasági minisztériumi rendelet szerinti nyomtatványt a méhcsaládok tenyésztésének bejelentéséről. E két dokumentumot a méhész együttesen küldi be a CEHZ zsolnai címére, és már kaphatja is magára a fehér, arcvédőhálós ruhát. Regisztráció nélkül méhészkedni törvényellenes. 

A mézet a méhész saját helyiségeiben, vagy piactéren árusíthatja. Amíg eljut oda, az őstermelőnek a teljes folyamat során biztosítani kell, hogy a méz védve legyen a szennyeződéstől.

A méhész a szállítására, tárolására és kezelésére csak olyan berendezéseket és csomagolásokat használhat, amelyek teljesítik az élelmiszerrel kapcsolatos helyiségekre és csomagolásokra vonatkozó követelményeket, és nem forrásai a szennyeződésnek. Ahogy a többi termék esetében, itt is fel kell tüntetni a méhész nevét, telephelyét, a méz eredetét és a csomagolás dátumát, az eladásokról pedig nyilvántartást kell vezetni.

Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2023/10-es számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.