Tűzugrás a Szedres tanyán
A nyári napfordulót lovasíjász bemutatóval, tűzzel, tánccal, dobolással ünnepelték a balázsfai Szedres tanyán. A jeles nap éjszakáján a házigazda, Rőth Imre és az összegyűlt vendégek felelevenítették a tűzugrás hagyományát is.
A Szedres tanya szélén június közepén elkezdte beérlelni gyümölcsét a három nagy szederfa, de a tanya a nevét nem róluk, hanem a lovasíjász házigazda régen elpusztult kedvenc lováról kapta. Június 21-én estére elkezdtek a tanyán gyülekezni a meghívott vendégek. Azok, akik számára a napforduló nemcsak hagyományőrzés, de valóban ünnep.
Hetedik alkalommal szervezte meg Rőth Imre feleségével, Évával és tanítványával, Bial Judit lovasíjásszal a baráti összejövetelt, amelyen Nagy Iván néprajzkutató beszélt a nyári napfordulóhoz köthető csallóközi és zoborvidéki pogány és keresztény magyar hagyományokról. Elmondta, hogy a tűzugrás széles körben elterjedt néphagyomány.
– mondta a néprajzkutató és hozzátette, hogy már az ókorban tudták, az idáig egyre hosszabb nappalok ettől a ponttól rövidülni fognak. Ezt a váltást ünnepelték meg június 21-én összejövetelekkel, tűzrakással.
„Hogy pontosan hogyan zajlott az elmúlt századokban a Csallóközben a tűzugrás, azt nem tudjuk” – folytatta Nagy Iván. „A feljegyzésekben csak megemlítik, hogy megtartották az itt élők. Gellében, Udvarnokban és a Duna menti falvakban volt tűzugrás, de a mikéntjéről nem találhatók írásos emlékek.”
Zoboralján viszont nagyon sok szentiváni ének fennmaradt. A Szedres tanyán is egy olyan zoboralji énekkel kísérték a tűz átugrását, amelynek szövege egyrészt a magyarságra utal (Magyar Ilona), másrészt pedig arról a misztériumról szól, amiben hittek az itt élők.
A néprajzi előadás után Rőth Imre meggyújtotta a tüzet, amit a jelenlévők körbeálltak. „Gondoljunk arra, hogy nem véletlenül születtünk magyarnak. Hivatásunk, hogy az itt élő magyar közösség megmaradásáért tegyünk és ehhez most kérjük a Jóisten segítségét!” – mondta a házigazda, majd furulyaszó csendült fel, megszólaltak a dobok és a vendégek körbetáncolták a pattogó szikrákkal égő tüzet. Amíg leégett a fa, elfogyasztották az áldost, amit a háziasszony készített. Ezek után sorban átugrották a parázsló fahasábokat majd sokáig beszélgettek még a barátságos jurtában.
