2019. június 29., 14:40

A Szedres tanya rejtelmei

A Dunaszerdahelyhez közeli Balázsfa szélső utcájában van egy tulipánokkal, ősi motívumokkal díszített, faragott kapu. Mögötte az első pillantásra is szépen rendben tartott, rózsafás portát, szerény családi házat találunk.

szedres tanya
Médialapozó

Az ide belépő már a ház mellől meglátja a lovak kifutóját, kicsit tovább haladva a jurtát és a hatalmas nyílt területet, ahol egy-egy céltábla jelzi, hogy nemcsak futtatni szokták itt a lovakat. Rőth Imre lovasíjász otthonában jártunk, hogy tevékenységéről, mindennapjairól kérdezzük.

A csallóközi lovasíjász nem volt már a legfiatalabb, amikor lovagolni kezdett. Lelkesedése, az ősi magyar hagyományok iránti tisztelete vitte előre. A Kassai Lovasíjász Iskola tagjaként tanulta meg a régi magyar virtust, és lett alapító tagja az első csallóközi lovasíjász-csapatnak. Négyéves működés után a csapattagok a saját útjukon indultak tovább.

Rőth Imre először 2003-ban állt ki közönség elé egyszemélyes bemutatókkal és rendhagyó történelemórákkal.

Főleg az iskolákat látogatta. Az első bemutatók után híre ment, ettől kezdve nagyon sok iskolába kapott meghívást. 2004-től már tanítványával, Bial Judittal együtt járták az iskolákat. Háromévente tudtak visszamenni ugyanabba az iskolába, akkora lett az érdeklődés; mindenhol tárt karokkal fogadták őket.

Pár éve egyfajta változás tapasztalható, mintha csökkenne az érdeklődés,

mondja  Rőth Imre, aki az okot az emberek értékrendjének megváltozásában látja.  Meglátása szerint a virtuális világ térhódítása egyre inkább a háttérbe szorítja a természetközeli, a régi hagyományokon alapuló értékrendet, az átlagembert egyre kevésbé érdekli a történelem. Imre szerint a viszonylagos jólétből fakadó kényelemszeretet is kiváltja az érdektelenséget.

– Nagyon nehéz, szinte lehetetlen átadni azt az érzést, amit egy igazi lovas-íjász a nyílvessző kilövésekor érez. Hogy mit jelent egy íjat kifeszíteni nekem, mit jelent egy jurtába bemenni, mit jelent egy dobot ütni, mit jelent az ember számára a tűz.

Elmeséli, milyen meghatározó élmény volt számára, amikor Kassai Lajosnál először lépett be a jurtába. Hátborzongatóan szép, misztikus élmény volt, mintha réges-régi életek emlékei csődültek volna a felszínre, amelyek betöltötték a lelkét.

Ez a belső átalakulás talán tényleg csak kevesek számára elérhető, Rőth Imre mégis kitart a régi, belső indíttatása mellett, hogy az ősi harci kultúrát minél több emberrel megismertesse.

Ebben nagy segítségre talált a füleki származású Bial Juditban. Juditot kis korától vonzotta a lovaglás. Egyetemista korában a füleki vár melletti bemutatón ismerkedett meg a csallóközi lovasíjászokkal. Mikor egy év múlva szétesett a csapat, Imre egyedül tért vissza Fülekre egy következő bemutatót tartani. A fiatal lány sokat és szívesen segített a ló körül. Imre és a felesége, Éva meghívták nyaralni a Csallóközbe.

Ennek a nyaralásnak lett az eredménye az a sokéves közös munka, amelynek során Judit mestere lett nemcsak a lovaglásnak, hanem az íjászatnak is.

Tanítványul szegődött a csallóközi lovas-íjász mellé, és nagyon tehetségesnek bizonyult. A 2018-as kirgizisztáni nomád világjátékokról íjász ezüstéremmel tért haza, és sorra nyeri a hazai kisebb-nagyobb íjászversenyeket. A jövőre nézve Juditnak főleg önmagával kapcsolatban vannak elvárásai, tervei. Fejlődni akar, finomítani, tökéletesíteni a lovasíjász-tudását. A tanítványok számát nem szándékozik betervezni, hiszen, mint mondja, úgyis itt lesznek azok, akiknek itt kell lenniük. Bármennyien is jönnek a tanulni vágyók, sokan vagy kevesen, örömmel adja át a tudást, ami a birtokában van.

A Szedres tanya gazdája a magyar lovasíjász-hagyományok éltetésére tette fel az életét.

Régen otthagyta a munkahelyét, vállalkozást indított, és polgári társulást alapított. 61 évesen még mindig tanul és képezi magát. Bemutatóiba, rendhagyó történelemóráiba beépíti a régészeti és a történelmi kutatások új eredményeit is. Az iskolai bemutatókkal egészen a múlt évig járták az országot, de egészségügyi okok miatt az idei évtől ezt már nem tudja vállalni. Már csak otthon, a Szedres tanyán fogadják az érdeklődőket és tartanak lovasíjász-bemutatókat.

A jurtába beülő gyerekeknek és felnőtteknek szívesen mesélnek a régmúlt időkről, a jurta szerkezetéről, megmutatják a régi használati tárgyakat, fegyvereket. Imre a jurtáját igyekezett úgy berendezni, ahogy azt feltételezhetően az őseink lakták. Ebben a különleges világban hallhatnak a gyerekek Fehérlófiáról vagy Hétszűnyű Kapanyányimonyókról. Közben előkerül a doromb, a furulya, s miközben Imre furulyázik, a kis kezek lelkesen verik a ritmust a sámándobon.

A csallóközi lovasíjász gyerekkorától harcosnak érzi magát.

Olyannak, aki nemcsak fegyverekkel, de a körülményekkel és sokszor önmagával is felveszi a harcot. Mégis azt mondja, hogy az isten a tenyerén hordozta idáig, hiszen azt teheti, ami értelmet ad az életének és amit szeret.

– Szeretném, ha a jóisten a két tenyerét most már összetenné, hogy nagyobb helyem legyen, és adjon nekem még jó pár évet, egészséget, hogy én is tudjak adni. Mert a gyerekekben látom a jövőt. Bármennyire is elrontották a felnőttek ezt a világot, a jurtába beülő gyerekek szemében még látom a csillogást. Látom bennük az érdeklődést, a lelkesedést. Ez az, amiért még érdemes tovább csinálni. 

Az írás megjelent a Magyar7 2019/26. számában.

szedres tanya
+5 kép a galériában
Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!