1849. május 21. után Magyarhon magára maradt. Európa nem óhajtotta a magyar függetlenséget, s Ausztria orosz szuronyokra támaszkodva indított támadást.
Legyen béke, szabadság, egyetértés!
Emlékezünk hőseire, a márciusi ifjakra, akik úgy győztek az elnyomás felett, hogy a felforgatás helyett a rendet, a háború helyett a békét, a halál helyett az életet tűzték zászlajukra.
A filmkockák révén önkéntelenül egy történelemóra pereg a néző szeme előtt, miközben a moziélmény sem veszik el.
1849 szeptemberében Pétervárad feltétel nélküli meghódolását követően már csak a komáromi erődön lengedezett a Szűz Máriás lobogó. A körülzárt vár 29 éves parancsnokát, Klapka György vezérőrnagyot ezernyi gond gyötörte.
A július 11-i harmadik komáromi csata sem hozta meg a magyar sikert, de az elrendelt levonulási parancsot a feldunai hadseregnek teljesítenie kellett.
A tavaszi hadjárat második hadműveleti szakaszában, 1849. április 19-én Nagysalló mellett fényes győzelmet arattak a honvédek.
A fákkal körülölelt kis csallóközi településen, Dercsikán is megemlékeztek március 15-ről, a magyar szabadságharcról.
Nemzeti ünnep Felvidéken.
Szubjektív értékelés szerint inkább egy könnyedebb egész estés kalandfilmet látunk a vásznon, mint egy új magyar történelmi alkotást.
Az 1849. február 5-i branyiszkói bravúr után fordult a kocka és Görgei Artúr vezérőrnagy feldunai hadteste üldözöttből üldözővé vált. Gróf Franz Schlik altábornagy kritikus helyzetbe került...
A délvidéki „kis-háború” jelentős magyar sikere volt, amikor 1848. szeptember 2-án csapataink fergeteges szuronyrohammal bevették a perlaszi rác tábort.
Szénássy Zoltán, a komáromi lokálpatrióta helytörténész kötete első ízben az 1848–1849-es szabadságharc száznegyvenedik évfordulójára jelent meg.
Visszakerült eredeti helyére, Roskoványba az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc legrégibb emlékműve.
