cl_magyar7_029_het_2024
Pártatlan közvetítés, véres kampány és a Vatikánig sem hallatszó ima
Magyar7 - 29. száma
2024. február 25., 12:08

Schlik kutyaszorítóban

Az 1849. február 5-i branyiszkói bravúr után fordult a kocka és Görgei Artúr vezérőrnagy feldunai hadteste üldözöttből üldözővé vált. Gróf Franz Schlik altábornagy kritikus helyzetbe került: északról Görgei, délről Klapka György ezredes felső-tiszai hadteste szoríthatta kelepcébe. Merész terv született a „félszemű róka” bekerítésére, ám az új magyar fővezér kijelentette: „semmit se fogok kockáztatni”, így Schlik megmenekült.

Schlik kutyaszorítóban

Gróf Franz von Schlik zu Bassano und Weisskirchen altábornagy, a „császári tábornokok legügyesbike” kutyaszorítóba került Branyiszkó után. Pár nappal korábban Klapka megállította Tokajnál, s a fiatal táborkari ezredes – miután megtudta, hogy Görgei a Szepességből Kassa felé tart – ki akarta használni a helyzetet. Napokon át hiába várta, hogy az új magyar fővezér beérkezzen a „Központi Mozgó Seregtől” elvont hadosztállyal, így Schlik előnyhöz jutott. Amikor gróf Henryk Dembiński altábornagy végül megérkezett, Klapka szemerei Szemere Bertalan felső-magyarországi teljhatalmú kormánybiztossal együtt megpróbálta a fővezér támogatását elnyerni. 

A rendkívül bizalmatlan és a demencia jegyeit mutató Dembiński görcsösen ragaszkodott azon tervéhez, hogy a magyar fősereg Mezőkövesd és Eger között vívjon döntő csatát, így csak „meglehetős heves szóváltás” után adott arra engedélyt, hogy Klapka hadtestének egy részével eredjen Schlik nyomába, a rendelkezésére álló seregtesteket pedig Miskolc tájékán olyannyira szétszórta, hogy nem tudta a retirálókat feltartóztatni.

A hidasnémeti ütközet

Klapka Jerzy Bułharyn ezredes hadosztályával indult meg és február 8-án Hidasnémeti alatt érte be a Joseph Fiedler vezérőrnagy parancsnoksága alatti császári utóvéd dandárt. A Tadeusz Idzikowski őrnagy vezette magyar elővéd kapta feladatul a Hernádon átívelő híd elfoglalását. 

Schlik kutyaszorítóban
Az egyik legkiválóbb császári tábornok, gróf Franz von Schlik, Johann Stadler litográfiája, 1849
Fotó:  Wikipedia

A parancs vételének előzményeiről Antoni Jeziorański számolt be: „Idzikowski utasította az elöl haladókat, hogy álljanak meg, s a légió rakja gúlákba a fegyverét, majd osszanak kenyeret, szalonnát, vagyis élelmiszereket, amelyeket mindig bőségesen szállítottak a légió nyomában. – Maga járt jó példával elöl, s miután befalt egy darab szalonnát, így szólt: 

– Nincs tintátok? (Így hívta a vörösbort.) 

És egy jót húzott a feléje nyújtott kulacsból.

Ott álltunk vagy egy órát. A magyar csapatok még mindig nem tűntek fel; a fázós katona türelmetlen volt, már-már zúgolódott, mikor pedig már a második óra is elmúlott, küldöttséget menesztettek az őrnagyhoz, s kijelentették, ha a magyarok nem jönnek, ők maguk is boldogulnak, s ha engedik, egykettőre elűzik az ellenséget.

– Ezt parancs nélkül nem tehetem. Megkérdem Klapka tábornokot [sic!] …

Amikor a futárként elküldött tiszt közölte Klapka tábornokkal, hogy a légió engedélyt kér a város elfoglalására, ő vállat vont és így szólt:

– Csináljatok, amit akartok. Biztos vagyok benne, ha meglátják a piros csapkákat, átengedik nektek a kvártélyukat.”

Egy másik visszaemlékezés szerint „a lengyelek (…) lelkes türelmetlenségükben nem akarták az éjszakát a szabad ég alatt tölteni, követelték, hogy rögvest rátörhessenek az ellenségre. Az osztrákok erejét 10 gyalogszázad, 4 lovasszázad és 4 ágyú alkotta.

A lengyelek kívánsága teljesült. (Antoni) Wieruski (százados) elsőnek rohanta meg (az 1. lengyel zászlóalj 5.) századával a már lángoló hidat, majd pedig betört a faluba, amelyet az ellenség kénytelen volt kiüríteni.” A rohamban a lengyelek négy halottat és három sebesültet vesztettek.

Szentkirályszabadjai Karsa Ferenc hadnagy – akkor a kassai 20. honvédzászlóalj őrmestere – így írt:

az abaúji önkénteseknek tartozom avval, hogy a h.németi verekedésben kitüntetett hősies viselkedésükről jó szívvel megemlékezzek. Ugyanis a Dembinszky kapcáskodó ellenkezése dacára, egy féldandárt Klapka Göncig előre tolt. A gönci határban a Hernádparton fekvő erdőbe magokat befészkelt osztrákokat az abonyi önkéntesek szuronnyal kizavarják az erdőből, s a futva menekülő ellenség a hidat a magyarok előtt felgyújtja. Elszántan rohannak a vitéz önkéntesek az égő hídra, s az ellenség tüzelése alatt is Hidas Némethit elfoglalják és azt túlnyomó erő ellen meg is tartották és az utat Kassa felé megnyitották.”
Görgei és Klapka találkozója

Február 9-én Szemere hirdetményben vette sorra az elmúlt napok magyar győzelmeit, s tudósított arról, hogy „Hidasnémetinél a múlt éjjel volt csata. Seregünk az égő, a lángoló hídon át rohant az ellenség után, mely Kassára nyakra-főre szaladt, Klapka vezérlete alatt itt is diadalmasan megy hadunk előre.” Görgei ekkor Eperjesen, míg Schlik Kassa és Budamér között állt. 

Klapka szintén hírt kapott a branyiszkói áttörésről és Eperjes elfoglalásáról. Dembiński levélben tudatta vele, hogy erősítéseket küld számára, és értesítse, ha Schlik nem térne ki Görgei elől. Az is tudomására jutott, hogy a császáriak kiürítették Kassát és Torna felé vonultak. 

Négyezer honvéddel Szina mellett vett állást Klapka, vele szemben Enyickénél csatarendbe álltak a császáriak. Ekkor kapott újabb levelet, amelyben a fővezér az erősítés megérkezéséig óvatosságra intette, ezért arra várt, hogy Görgei tüzérsége működésbe lépjen Kassa alatt, majd támadásba lendüljön. 

Schlik kutyaszorítóban
Görgei Artúr tábornok/Barabás Miklós litográfiája, 1849
Fotó:  Wikipedia

Erről azonban Görgei semmit sem tudott, ráadásul az eperjes–kassai úton Lemesnél elakadt, ahol az ellenség lebontotta a Tarca-hidat. Végül február 10-én ért a kiürített Kassára. Schlik sebesen hátrált, azonban nem Miskolc, hanem a Szepsi–Tornalja–Rimaszombat menetvonalon.

Február 10-én délelőtt Klapka egyik huszársvadronja birtokba vette Kassát, ahová a feldunai hadtest elővédje is beérkezett. Klapka emlékirataiban olvashatjuk: „Néhány huszárt magamhoz véve, biztos úton Kassára lovagoltam, s oda (…) este meg is érkeztem. Görgeyvel való beszélgetésem főtárgyát természetesen Dembińskinek a tiszai hadsereg főparancsnokává való kineveztetése képezte. Görgey (…) egyes elejtett nyilatkozataiból már ekkor is kivettem, hogy a kormánynak ez a határozata, hogy a magyar főhadsereg élére idegent állít, legmagasabb fokú rosszallásával találkozott.” Találkozójukról Görgei is említést tett:

Mi ketten tehát a felvidéki ellenséges haderők meggyöngítését, sőt ha lehet, megsemmisítését terveztük, hogy herceg Windisch-Grätz tábornagy főseregét a Közép-Tiszánál bekövetkező támadásunk idejére mennél jobban megpuhítsuk.”

Tervük szerint Klapkának Schliket kellett utolérnie, hogy február 12–13. táján megtámadhassa, míg Görgeire hárult a feladat, hogy Christian Götz és Felix Jablonowski vezérőrnagy dandárjait elvágja Schliktől. Ám ebből nem lett semmi. Idézzünk ismét Klapkától: „Kassai tartózkodásom alig tartott néhány óráig, mire ismét visszatértem csapataimhoz. 11-én érkezett hozzám Dembiński parancsa, hogy seregemmel mielőbb Miskolcra siessek, ahol további rendeleteit veendem.

Schlik kutyaszorítóban
Klapka György/Ismeretlen alkotó litográfiája, 1849
Fotó:  Babucs Zoltán gyűjteménye

Ily módon elmenekült előlünk Schlik, hála hadtestem kétharmadrésze tétlenségének, melyet a főparancsnok a döntő pillanatban Miskolc megszállására – ahol nem is volt ellenség – s más célokra használni látott üdvösnek.”

A császáriak nyomában

Görgei egyedül folytatta az üldözést, így mérki és pilléri Piller János ezredes hadosztálya február 13-án hajnalban Szinnél meglepte Schlik utóvédjét. Franz Deym vezérőrnagy katonái ingben-gatyában futottak, és a foglyok mellett „a tisztek podgyásza és a csapatok összes tábori szerelékei szintén a magyarok kezébe estek.” Az üldözést végül Görgei beszüntette, nehogy előre küldött csapatait felmorzsolják. Eközben Dembiński csapataival február 11-én Putnokra ért – így a Tornalján lévő Schlik közelébe került – és bevárta Kassa felől Klapka hadosztályát. Addigra Schlik magához vonta csapatait, s február 14-én könnyedén visszaverte Dembińskit, és Rimaszombatba érve, felvette az összeköttetést a császári fősereggel.

A kudarcért Dembiński Klapkát okolta, így informálta Kossuthot és Szemerét, amivel magára haragította alvezéreit. 

A Kassa alatti események hatására a császári fősereg is megindult a Tisza vonalára. Bár mindkét fél kereste az „epedve várt” csata lehetőségét, mégis meglepetésként hatott rájuk, amikor seregeik február 26-án Kápolnánál találkoztak. 

Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/7. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.