cl_magyar7_029_het_2024
Pártatlan közvetítés, véres kampány és a Vatikánig sem hallatszó ima
Magyar7 - 29. száma
2023. december 23., 19:52

„Fegyverre!” A jarkováci éj

A délvidéki „kis-háború” jelentős magyar sikere volt, amikor 1848. szeptember 2-án csapataink fergeteges szuronyrohammal bevették a perlaszi rác tábort.

ab

Szenttamás harmadik sikertelen ostromát követően a Bácskában részünkről nem került sor komolyabb vállalkozásokra, de a Bánságban igen, ahol a honvédek arra törekedtek, hogy felszámolják a rác felkelők, határőrök és szerviánusok táborait.

November végén Klapka György táborkari őrnagy koncentrált támadást javasolt a tomaseváci, az alibunári és az ördöghídjai rác táborok ellen, majd ezek bevételét követően a rác főhadiszállás, Pancsova elfoglalását. A bánsági hadtest több oszlopban indult meg, ám sikert csak Ördöghídjánál ért el, ahol tüzérségi előkészítést követően a kassai 9. honvédzászlóalj vörössipkásai szuronnyal piszkálták ki az ellenséget.

A bánsági csapatok parancsnokságát ismét átvevő eleméri és ittebei Kiss Ernő vezérőrnagy újabb támadás mellett döntött, ám a december 5-i vállalkozás kudarcot vallott Tomasevác alatt. Erre a táborkar egy kombinált hadműveletet dolgozott ki: a kisebb rác táborok felszámolása után a nagybecskereki és a Damjanich János ezredes vezette fehértemplomi hadosztály együtt rohanja meg Tomasevácot. December 10-én Damjanich kettéosztotta hadosztályát, saját hadoszlopával elfoglalta Károlyfalvát, majd a gyergyószentmiklósi Gergely János őrnagy-féle kisebb különítmény segítségére sietett, amely Alibunár ellen vonult és együtt kiszorították onnan a rácokat, akik Tomasevác és Pancsova felé iszkoltak. A honvédek zsákmánya 2 löveg, 9 mozsár és 300 puska volt, az út pedig megnyílt Tomasevác felé.

A rác orvtámadás

December 13-án Damjanich 3223 főből és 14–16 lövegből álló oszlopa Jarkovácig nyomult, de további támadását felfüggesztette, mert a Berzava feletti hadihíd még nem készült el. A farkasordító hidegben csapatai is kifáradtak, így Jarkovácon és Margilicán maradt, Kiss tábornok pedig Bótoson pihentette embereit, hogy két nap múlva meginduljon Tomasevác elfoglalására.

Stevan Petrović Knićanin ezredes azonban nem várta be a magyar támadást, s december 14-én késő este rajta ütött Jarkovácon, ahol Damjanich kellő biztosítás nélkül éjszakázott. Mintegy 10 ezer rác 20 löveggel, a helybéliek támogatásával rontott rá a falura.

A honvédek egy részét saját szállásadói verték agyon, mire a legénység pánikba esett. A hidegvérű Damjanich néhány erélyes és rámenős tiszt – Földváry Károly és Kiss Pál őrnagy, Aschermann Ferenc, Czillich Ede és gróf Leiningen-Westerburg Károly százados – segítségével csoportokat szervezett, amelyek sikerrel törtek ki a gyűrűből. A falu határában rendezték kötelékeiket és a rác ármánytól feldühödve, kikergették Jarckovácról Knićanin csapatait. A honvédek felgyújtották a házakat és a lakosoknak sem irgalmaztak. A vérfürdőben a rácok 460–1500 halottat és 200–1500 sebesültet, míg a honvédek 20–300 halottat, 45–120 sebesültet és 2 ágyút vesztettek.

A kikergetett rácok nem tudtak Tomasevác felé húzódni, hanem Pancsova felé vették az irányt, így a december 15-én indított támadás eredményeként Kiss elfoglalta az üres tábort. Sikerüket kihasználatlanul hagyták, pedig esélyük volt arra, hogy Pancsovát elfoglalva a rácok bánsági ellenállását teljesen felszámolják.

A szemtanú hitelességével

Leiningen gróf naplójában így vallott a kezdeti káoszról: „Damjanich, Kiss őrnagy, a vörössipkások parancsnoka meg én egy szobában háltunk, alvás előtt sokat beszéltünk a holnapi győzelemről, egyszerre csak, úgy fél négy lehetett, azt dörgi Damjanich óriás hangja: ´Fegyverre!´ Fel voltam öltözve, és így elsők közt künn termettem a téren, hol éppen három századom sorakozott. De már a házakból mindenfelől felénk fütyültek a golyók, és ez különösen a lovasságot, mely természetesen sehol sem talált fedezéket, nagy zavarba hozta. Mihelyt három századom együtt volt, gyorsan előrenyomultam, hogy a netán betört ellenséget elűzzem. Két századomat más-más utcába küldtem, harmadikkal meg ismét más utcába siettem előre. Itt sűrű embertömeget vettem észre magam előtt, de nem tudtam, ellenség-e vagy barát. Kiáltásomra Állj, ki vagy, tiszta Magyar hangzott vissza, mire továbbnyomultam de hetven-nyolcvan lépésnyiről gyorsan egymás után kétszer reánk sütötték puskáikat. Embereim, kik közül, szinte hihetetlen, csak egy sebesült meg az áruló gazemberek által, az is csak könnyen, már vissza akartak fordulni, de én fölkiáltottam: ´Ne félj, magyar, szuronyt szegezz, rajta´, és annyira számíthattam legényeimre, hogy ők lövés nélkül követtek, és a gazembereket megszalasztották. Itt egyszerre azt jelentik, hogy még hat ágyúnk ott áll a téren, és nem tud átjutni a hídon. A század vezetését egy hadnagyra bíztam, és visszamentem néhány katonámtól kísérve (…)

A térre érve, mindent a legborzasztóbb zavarban találtam. Hiába fáradoztunk (…) a leghihetetlenebb módon; embereink annyira elvesztették bátorságukat, hogy semmit sem lehetett velük kezdeni. A hídhoz vezető utat jobbról-balról már megszállotta az ellenség, és visszavonulásunk el van vágva, ha nem sikerül a megszállott házakat elfoglalnunk. (…) kétszer is benyomultunk a legközelebbi udvarba a leghevesebb tűzben, de hátrálnunk kellett, mert senki sem követett. Harmadszorra már jöttek néhányan, de szerencsétlenségre mindjárt az első rohamnál összeesett köztem és Földváry közt egy tiszt meg egy közvitéz, mire mind hátraarcot csináltak, és többé nem mozdultak előre. Erre a két sebesültet visszavezettük, és Czillichhel és Assermannal tanakodtunk, mitévők legyünk.

– Ez éjjel fülünk volt a legjobb tanácsadónk, és mivel hallottuk, hogy jobbszárnyunkon szakadatlanul folyik az ütközet, sőt kissé távolodik, azt következtettük, hogy Kiss őrnagy vörössipkásaival kemény útját állja az ellenségnek. Ezért elhatároztuk, hogy ne erőszakoljuk tovább a visszavonulást a hídon át, hanem egy másik utcán törünk ki a szabadba. Miután egypárszor lőttünk kartáccsal, az ágyúkat gyorsan elindította két oldalukon a gyalogság sűrű sorfala, hogy a fogatokban ne essék kár. Bár folytonos golyózáporban, mégis szerencsésen eljutottunk az utca végéig, de itt már oly heves tüzeléssel fogadtak, hogy minden megakadt. Előugrottam, (…) s kiabáltam: ´Ni, hogy szalad a rác´, és oly könnyű az embereket elámítani, hogy katonáink szuronyt szegezve előretörtek, a még éppen nem szaladó ellenséget a legközelebbi árkokból kiűzték, és onnét oly erős tüzelést kezdtek, hogy a rácok vad futásban menekültek. Mihelyt a szabadba értünk, még néhány pillanat előtt gyáva legénységre nem lehetett ráismerni, és meg kell vallanom, engem is friss bátorság szállott meg.”

A vörössipkások krónikása

Hoffmann Arnold munkájában olvashatjuk az alábbiakat:

A ravasz jarkováciak tőlük telhetőleg megvendégelték a honvédeket úgy, hogy ezek teljes biztonságban érezvén magukat, nyugalomra hajtották fejüket, midőn egyszerre éjfél utáni egy órakor puskaropogás és ágyúk dörrenése zavarta meg álmukat. Fellármázott vitézeink félig felöltözve fegyvert ragadnak és a szabadba igyekszenek, de a legtöbb ajtót magukra zárva találják. (Wenzel) Freudenreich tüzérkapitány iparkodik a főtéren felvonult ágyukat biztonságba vonszoltatni, de az óriási zavarban 7 ágyú a hozzátartozó lőszerkocsikkal együtt a Berzava-csatornába zuhan.

A megvadult nyergeletlen lovak össze-vissza való száguldozása tetőzi a zavart és közben-közben eldördülnek a rejtett helyekből lövöldöző szerbek csoporttüzei. Ezen iszonyú órában sikerűlt Kiss Pál őrnagynak a maga vörössapkásait maga köré gyűjteni és szuronynyal meg fegyvertusával dolgozva érik el végre derék honvédeink a falu déli kijáratát, míg ugyanakkor Damjanich a többi csapatokkal a falu északi oldalára menekül és a Berzaván áthaladva húzódik ki a szabadba. De alig köszöntött be a viradat (sic!) és nyomban megkezdődött a megtorlás véres munkája. Észak és dél felől hatoltak be a faluba most már rendezett csapataink és félretéve minden kíméletet, fizették vissza az élvezett vendégszeretetet. 800–900 szerb hulla borította el az utcákat és tereket és nagy azoknak száma, kik a felbőszült honvédek által felgyújtott község lángjaiban találták vesztöket.”

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.