2020. augusztus 19., 11:33

Nem született megállapodás – véget értek a lévai tárgyalások. Az öregdiákok egy új szakiskolát is el tudnának képzelni

Ahogy arról már beszámoltunk, Léván az utóbbi napokban még intenzívebbé váltak a tárgyalások a helyi magyar református gimnázium megmentésének ügyében.

A gimnázium bejárata, amelyik reméljük továbbra is nyitva marad
Fotó: Somogyi Szilárd

Az iskolát fenntartó református egyházközség már nem tudja vállalni a finanszírozást, ezért a nyár elején úgy döntöttek, hogy a beíratkozók számának drasztikus csökkenése miatt felfüggesztik az iskola működését. Idén szeptemberben már csak az érettségiző negyedikesek maradtak volna csak.

A kialakult helyzetet látva az egykori lévai öregdiákok kampányba kezdtek, amelynek egyik lényege az volt, hogy legalább 15-15 nyilatkozatot szereznek alapiskolás diákok szüleitől, hogy gyermekeik a lévai gimnáziumban folytatják.

Az öregdiákok egy új szervezet, alapítvány bejegyeztetését is kilátásba helyezték, amely átvenné az iskola működtetését. Ennek a lehetőségéről tanácskozott hétfőn és kedden a két fél Léván. A kedd esti találkozó után azzal álltak fel, hogy nem született köztük megegyezés, és további találkozóra sem kerül már sor. Hogy látták a tárgyalásokat és megoldás lehetőségét. Erről kérdeztük Kassai Gyulát, az egyházközséget képviselő református esperest, illetve Gubík Lászlót, az öregdiákok társulásának képviselőjét.

Kassai Gyula: Be kellett látnunk, hogy kevés a diák

Maradt a július 10-ei helyzet. Be kellett látnunk, hogy kevés a diák, nincs perspektíva és nem nagyon lehet kimozdulni ebből a helyzetből.

Az alapítvány létrehozása is eléggé labilisnak bizonyulhatott volna, mivel az öregdiákok csak velünk számoltak, az egyházközséggel. Mi már kinyilvánítottuk, hogy velünk már nem számolhatnak azzal a súllyal, amellyel eddig részt vettünk.

Ennek ellenére azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon példaértékű az az összefogás, amellyel egy hónap alatt meg tudták szólítani és mozgatni a közvéleményt és a szülőket.

A fő megoldandó feladatot, a demográfiai helyzetet viszont sem ők, sem mi nem tudjuk megoldani. Ezek kész tények, amelyek viszont segítenek abban, hogy felismerjük, hogy hol vannak a határaink.

9-3-3 számban jöttek nyilatkozatok a most 9., 8. és 7. osztályba lépő diákok szülei részéről, hogy gyermekeik majd a lévai református magyar gimnáziumban folytatják majd a tanulmányaikat. Ez szerintem nagyon kevés ahhoz, hogy erre jövőt lehessen építeni.

Nem titkolom, hogy

az egyház nevében mi úgy készültünk a keddi találkozóra, hogy ha az öregdiákoktól elégséges garanciát kapunk az iskola perspepktívvá tételére,

akkor a most szeptemberben kezdődő tanévet még normál állapotban kezdtük volna el, azaz az iskola működését nem függesztettük volna fel.

Sajnos, erre nem tudtunk semmilyen garanciát kapni, ami az idő rövidsége miatt természetesen érthető is egyrészt; viszont azt is be kell látni, hogy pusztán ígéretekre nem építhetünk egy iskolaévet. Külön téma az anyagiak is, sajnos, a helyi református egyházközséggel már nem lehet olyan mértékben számolni, mint az ezidáig volt, és nem láttuk annak a megoldottságát, hogy a helyünket más támogató, megnyugtató módon átvenné.

Az iskola tehát még működik egy évig, a negyedikesek Léván fognak érettségizni, a 2. és 3. osztályosok viszont más iskolákba kerülnek el; első osztályt pedig már nem indítunk.

Sajnos, meg kell értenünk, hogy bár nagyon elismerésre méltó az iskola megmentését célul tűző hév és akarat; a prózai hétköznapok szükségszerűségeiről nem szabad megfeledkeznünk.

Az eddigi megbeszélések nagyon konstruktívak voltak, a számok és a tények viszont ellenünk vannak, ezt sajnos, tudomásul kell vennünk.

Gubík László: Nem tudtunk közös nevezőre jutni

Vége. Eddig tartott. Az alapítvány működtetésének az elképzelésében nem tudtunk közös nevezőre jutni a fenntartóval; így nem maradt más választás, mint hogy visszatérjen a helyzet a nyár eleji állapothoz, azaz, hogy az iskola működése felfüggesztésre kerül.

A fenntartó kitartott amellett az álláspontja mellett, hogy nincs perspektívája a gimnázium fenntartásának. Nem állítom, hogy nekünk, öregdiákoknak a bölcsek köve a zsebünkben van, de szerettünk volna még egy esély adni az iskolának. Az ajánlatunk lényege az volt, hogy kössünk hároméves szerződést, mely szerint hivatalosan is bejegyeztetjük a Lévai Öregdiákok Egyesületét, majd ez az Egyesület a lévai református egyházzal közösen létrehoz egy alapítványt. A gimnázium működéséhez hiányzó összeget pedig az alapítvány két alapítója fog fele-fele arányban összeadni.

Az egyházközség képviselője elmondta, hogy ők már ilyen szinten nem tudnak, nem szeretnének részt venni, s hogy teljes egészében mi biztosítsuk a hiányzó összeget.

Érezhető volt, hogy az egyház már korábban eldöntötte a felfüggesztés tényét,

és még azt megvárták, hogy talán mi előállunk valamilyen csodatervvel. Ilyet persze, több tucatnyi jelentkezővel egyik napról a másikra nem lehet produkálni; erre kellett volna a hároméves felfutási idő, amely alatt ki lehetett volna alakítani egy új profilt. Ezt, most a nyár közepén, tapasztalatok nélkül nem lehetett megvalósítani. Természetesen, ha az elkövetkező három év alatt sem sikerült volna elérni egy megnyugtató szintet, akkor az alapítvány is megszüntette volna az iskola működését.

Természetesen annyiban érthető az egyház álláspontja, hogy már 19 éve hoznak áldozatokat az iskola fenntartása érdekében,

és valljuk be, bele lehet fáradni a végvári küzdelmekbe. Nem korlátozhatjuk a részvételüket csak a pénz kérdésére. Természetesen az is szükséges, de nekünk szükségünk lett volna az ő fenntartói tapasztalataikra, hiszen immár két évtizede működtetik az iskolát. Nem utolsósorban pedig az iskola református szellemisége is általuk valósul meg a legdominánsabban.

Természetesen adhattunk volna olyan javaslatot is, amelyben az egyházközösségnek semmilyen szerepet sem szánunk, de ezt, éppen az előbbiek miatt nem szerettük volna. Mindenesetre nagyon sajnáljuk, hogy meg sem próbálhattuk ezt az új lehetőséget, a három év természetesen nem rövid idő, de a már eltelt húsz év távlatában talán még vállalni lehetett volna. Mi éreztük a reményt, végső soron nem egy haldokló intézmény agóniáját akartuk meghosszabbítani, hanem új életet szerettük volna hozni a falai közé.

Mindezek mellett kedden jó viszonyban maradva álltunk fel a tárgyalóasztal mellől.

Köszönettel tartozunk nem csak a tárgyalóparterünknek, hanem mindazon személynek, elsősorban a szülőknek és a tantestületnek, illetve a számtalan támogatónak, hogy kiálltak az iskola és a munkánk segítése mellett. Az nem kizárt, hogy a jövőben valamilyen szakiskolát létrehozzunk, hiszen egy évig még működik a gimnázium. Tehát ha születik egy megvalósítható terv, akkor abba bele lehet fogni. Bár az már nem a mostani helyzet folytatása, hanem egy új, más történet kezdete lenne.

Nemcsak nekünk, de az egész felvidéki magyarságnak le kell vonnia azt a tanulságot a lévai gimnázium helyzetéből, hogy semmi sem garantált, és ha azt hisszük, hogy valahol még biztos a magyar nyelv és a magyar nyelvű intézmények megléte, akkor éppen a mostani példa legyen intő jel arra, hogy ez most sincs már így, és sajnos, a közeljövőben sem lesz az.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.