A II. világháború alatt és után az egész Szovjetunióban – becslések szerint – mintegy 200–250 ezer magyar vesztette életét hadifogoly-, illetve munkatáborokban.
Regényes élete 1941-ben váratlanul véget ért: rátört titokzatos betegségben meghalt, s miután indiai hagyomány szerint másnap elhamvasztották, nem derült ki, milyen kór vitte el.
A sorozatunkban szereplők közül többek emlékét márványtábla örökíti meg egykori göttingeni szálláshelyének falán. Közéjük tartozik Kármán Tódor (1881–1963) is…
Ady erősen kötődött Párizshoz, de hogy Rómáért is rajongott, azt kevesebben ismerik.
A huszárok sírjai között áll a soproni Nádasdy császári és királyi 9. huszárezred parancsnoka, Muhr Ottomár ezredes kápolna-mauzóleuma is.
A szövetségi viszonyt rontani nem akarva, a Monarchia két, összesen nyolcszáz főből álló hegyi taracküteget küldött 1916 tavaszán a török fennhatóságú Palesztinába.
A magyar internacionalisták omszki tevékenységét ma emlékmű idézi a szibériai nagyváros egyik parkjában.
Egy sziklába faragott magyar, illetve olasz nyelvű emléktáblát avattak.
Az olasz határ szlovén oldalán felújították, majd felavatták az első világháborúban ott harcolt 4. honvéd gyalogezred már-már elveszettnek hitt emlékművét.
A védett és bekerített cédrusligetben – ahol Csontváry alkotott –, márványtábla emlékeztet a magyar mesterre.
A magyar emigránsok általában megállták a helyüket, esetenként fontos szerepet játszottak egyes országok fejlődésében.
Tizenöt évvel ezelőtt, 2003. március 23-án Szent II. János Pál pápa boldoggá avatta Batthyány-Strattmann Lászlót.
