A „kincses várost” végül a román megszállás miatt kellett elhagynia.
Telcs Ede (1872–1948) szobrászművész sokoldalú és szakmai körökben nagyra tartott alkotó volt, aki számos híres embert örökített meg.
A 20. századi magyar irodalom alakulását jelentősen meghatározó Nyugat folyóirat egyik alapítója és éveken át főszerkesztője volt a 150 éve született Osvát Ernő (1876–1929).
Ma már talán nem sokan ismerik a verseit, de Kiss József a 19. század utolsó és a 20. század első évtizedében a magyar irodalom egyik meghatározó alakja volt.
Benyovszky Móricról (1741/46?–1786), a kalandos életű magyar utazóról és „madagaszkári királyról” feltehetően mindenki hallott.
Gyürky Bélát (1851 k. – ?) igazi művészi tehetséggel is megáldotta a Teremtő, és mondogatták is róla, hogy az eszével és képességeivel akkor is meg tudna élni, ha egyéb vagyona nem lenne.
Ezúttal egy kiemelkedő irodalomtudós lesz a történetek főszereplője.
A táblabíró világban a nemeseknek több idejük volt a szórakozásra, az eszem-iszomra, és gyakran több vármegye fiataljai találkoztak valamelyik kúriában. Olykor a zsidókkal közösen ünnepeltek, amikor az ő ünnepük egybeesett a keresztényekével.
Guthi Soma ügyvéd gyakran írt a Pesti Hírlap, majd a Pesti Napló című napilapokba humoros karcolatokat és törvényszéki tudósításokat.
A magyar tudománytörténetnek számos furcsa nevű, de jelentős képviselője volt.
Tisza Lajos szíve Gyürky Malvinkáért dobogott, de a lány sem volt közömbös iránta.
Gárdonyi egy-egy regénye írásakor nem csupán a fantáziájára hagyatkozott.
Hunyady Sándor ugyan nem sokat értett a matematikából, de jó megfigyelő és emberismerő volt.
Miről árulkodtak a debreceni lapok?
A szórakozott tudósokról sok adoma ismert. Ezekben a főszereplők mellett bizonyos tárgyakról is olvashatunk.
A magyar színháztörténet egyik legendás alakjáról, Újházi Edéről sok történetet feljegyeztek, sőt a róla elnevezett leves mindmáig szerepel a legelőkelőbb vendéglők étlapján.
A „telelés” (a „nyaralásra” utalva) egykoron sem volt szokatlan, igaz ebben elsősorban a tehetős emberek, arisztokraták jeleskedtek.
Hatalmas vagyonával eléggé felelőtlenül bánt.
Tessedik Ferenc Mentelliről, a Párisban élt Diogenesről címmel írt a Tudományos Gyűjtemény 1827. évfolyamának 11. kötetében, de nevezték őt Mandlnek, Mendelnek is.
Tompa Mihály afféle szolgadiákként tanult, az ezzel járó seregnyi – sok esetben megalázó – kötelességgel.
