Molnár Ferencnek már gimnazistaként az újságírói pálya lebegett a szeme előtt, de szülei kívánságának eleget téve Svájcban, a Genfi Egyetemen kezdett jogi tanulmányokat.
Szelepcsényit sajátos ambivalencia jellemezte. Hűséges volt a Habsburgokhoz, de rokonszenvezett a magyar főurak rendi elégedetlenségével is, akik mélységesen csalódtak I. Lipót császár politikájában.
Xántus János kétségtelenül az egyik legkalandosabb életű magyar tudós volt, aki megjárta Amerika és Dél-Ázsia legérdekesebb vidékeit és néprajzi gyűjtésével megalapozta a Magyar Nemzeti Múzeumot.
Nagy volt a „jövés-menés” tehát már ekkoriban a Tátrában, de eljött az a pillanat, amikor ezt valamilyen formában szervezni kellett és ennek az elképzelésnek az eredményeként született meg a Kárpátegyesület ötlete
Egyik alapítója és vezető képviselője volt a Szolnoki Művésztelepnek.
„Kukorica közt születtem…”
II. József császár és magyar király utóda, II. Lipót amikor Magyarország királya lett, szinte kitörő örömmel fogadták.
A magyar királyi koronáról a legtöbben azt hiszik, hogy azt I. (Szent) István királyunk kapta II. Szilveszter pápától 1000-ben.
A Gyöngyösbokréta születésénél meghatározó szerepet vállalt Paulini Béla.
1825. július 26-án Balatonfüreden rendezték meg az első Anna-bált Szentgyörgyi Horváth Fülöp János lánya, Krisztina tiszteletére.
Az 1830-as években a reformkor jeleseit két téma különösen foglalkoztatta: hol épüljön fel a nemzet színháza, illetve miként valósuljon meg a Budát és Pestet összekötő lánchíd.
A „kincses várost” végül a román megszállás miatt kellett elhagynia.
Telcs Ede (1872–1948) szobrászművész sokoldalú és szakmai körökben nagyra tartott alkotó volt, aki számos híres embert örökített meg.
A 20. századi magyar irodalom alakulását jelentősen meghatározó Nyugat folyóirat egyik alapítója és éveken át főszerkesztője volt a 150 éve született Osvát Ernő (1876–1929).
Ma már talán nem sokan ismerik a verseit, de Kiss József a 19. század utolsó és a 20. század első évtizedében a magyar irodalom egyik meghatározó alakja volt.
Benyovszky Móricról (1741/46?–1786), a kalandos életű magyar utazóról és „madagaszkári királyról” feltehetően mindenki hallott.
Gyürky Bélát (1851 k. – ?) igazi művészi tehetséggel is megáldotta a Teremtő, és mondogatták is róla, hogy az eszével és képességeivel akkor is meg tudna élni, ha egyéb vagyona nem lenne.
Ezúttal egy kiemelkedő irodalomtudós lesz a történetek főszereplője.
A táblabíró világban a nemeseknek több idejük volt a szórakozásra, az eszem-iszomra, és gyakran több vármegye fiataljai találkoztak valamelyik kúriában. Olykor a zsidókkal közösen ünnepeltek, amikor az ő ünnepük egybeesett a keresztényekével.
