Brassai Sámuel a magyar tudománytörténet talán legkülönösebb alakja volt.
A háromszéki születésű Bálint Gábor (1844–1913) az egyik leghányatottabb sorsú magyar nyelvész és Kelet-kutató volt.
Tanári munkája mellett fontos tudományos cikkeket és könyveket írt.
Szilágyi Sándor volt a szerkesztője a tízkötetes A magyar nemzet története című vállalkozásnak is, amelyet a millennium alkalmából jelentettek meg.
Fő művének A növények élete című nyolckötetes művét tartják.
A magyar forradalom és szabadságharc bukása után Kossuth Lajossal az élen számos magasabb és alacsonyabb rangú honvédtiszt, valamint közhonvéd menekült el Magyarországról és a Török Birodalomban keresett oltalmat.
Világhírét elsősorban az izomrostok finomabb szerkezetének, fejlődésének és működésének tanulmányozása során elért eredményeivel alapozta meg.
Ő fejtette ki elsőként azt az elképzelést, hogy ha bizonyos atomokat neutronokkal bombáznának, megfelelő körülmények között láncreakciót lehetne beindítani.
Kisfaludy Károly a magyar irodalom történetének egyik legérdekesebb képviselője volt.
A gimnáziumban Petőfi Sándorral kapcsolatban tanárunk megemlítette azt a költői versenyt, amelyre 1845 áprilisában került sor Eperjesen Petőfi, Tompa Mihály és Kerényi Frigyes között.
A helyiek nagyon megkedvelték Czimmermannt és a boromai misszió rövid idő alatt felvirágzott.
1925-ben és 1926-ban két kötetben jelent meg Förster Aurél Anekdoták c. könvye, amelyben humoros, sokszor igencsak tanulságos történeteket olvashatunk.
"Sohase fuss az ellenség elől, mert kimelegedel, tüdőgyulladást kapsz, és ebbe halsz bele."
Duka Tivadar (1825–1908) a brit szolgálatban álló magyar katonaorvos 1885-ben megírta Kőrösi életrajzát angolul és magyarul is.
A krónikásról ma sem tudunk sokat.
Az 1830-as évek második felében John Paget angol orvos és utazó egy közel ezeroldalas műben foglalta össze magyarországi és erdélyi útiélményeit, és nagyon pozitív képet festett rólunk az angol olvasóknak.
Ferenc Ferdinánd főherceg, a Monarchia balvégzetű trónörököse nem tartozott a magyarbarát osztrák arisztokraták közé.
Eötvös Károly (1842–1916) egyik legismertebb könyvében, az Utazás a Balaton körül című művében olykor hosszú fejezeteket szentel jeles kortársainak.
A képviselőházi tagság elég sűrűn Budapestre is elszólította, ilyenkor szinte naponta találkozott Mikszáth Kálmánnal, aki nagy élvezettel hallgatta történeteit.
