A magyar tudományos életben két Szinnyei József is jeles munkát végzett.
Szilágyi Ete szemészprofesszorról feljegyezték, hogy kiváló előadó volt, de egyébként zárkózott ember hírében állt, aki olykor nyersen reagált, ha neki nem tetsző dologgal szembesült.
Hunyady Sándor (1890-1942), a sikeres és népszerű drámaíró, Bródy Sándor (1863–1924) házasságon kívül született fia volt.
Az 1848/49-es magyar szabadságharc leverését követően sokakban még élt a remény, hogy valamilyen kedvező fordulat következhet be a nemzet sorsában.
Krenner német származású volt, és bár évtizedeken át oktatott a pesti tudományegyetemen, magyarul sohasem sikerült tökéletesen megtanulnia.
Lenhossék József (1818–1888) orvosprofesszor, a magyarországi anatómia egyik úttörő képviselője, aki mikroszkópos szövettani vizsgálataival iskolát teremtett.
Többször tervezte a hazalátogatást.
Történészként főleg a középkori és a koraújkori Magyarország egyháztörténetéről írt könyveket.
Rendszerint a budai vár lépcsőin is lóval közlekedett, sőt lóháton látogatóba is ment – egyenesen a vendégszobába.
Bay Zoltán egyike volt azoknak a magyar tudósoknak, akiről a Nobel-bizottság valamiért megfeledkezett.
Brassai Sámuel a magyar tudománytörténet talán legkülönösebb alakja volt.
A háromszéki születésű Bálint Gábor (1844–1913) az egyik leghányatottabb sorsú magyar nyelvész és Kelet-kutató volt.
Tanári munkája mellett fontos tudományos cikkeket és könyveket írt.
Szilágyi Sándor volt a szerkesztője a tízkötetes A magyar nemzet története című vállalkozásnak is, amelyet a millennium alkalmából jelentettek meg.
Fő művének A növények élete című nyolckötetes művét tartják.
A magyar forradalom és szabadságharc bukása után Kossuth Lajossal az élen számos magasabb és alacsonyabb rangú honvédtiszt, valamint közhonvéd menekült el Magyarországról és a Török Birodalomban keresett oltalmat.
Világhírét elsősorban az izomrostok finomabb szerkezetének, fejlődésének és működésének tanulmányozása során elért eredményeivel alapozta meg.
Ő fejtette ki elsőként azt az elképzelést, hogy ha bizonyos atomokat neutronokkal bombáznának, megfelelő körülmények között láncreakciót lehetne beindítani.
Kisfaludy Károly a magyar irodalom történetének egyik legérdekesebb képviselője volt.
A gimnáziumban Petőfi Sándorral kapcsolatban tanárunk megemlítette azt a költői versenyt, amelyre 1845 áprilisában került sor Eperjesen Petőfi, Tompa Mihály és Kerényi Frigyes között.
