Tömbszakadás, földindulás: harminc év alatt feldarabolódott a nyugat-keleti irányú magyar tömb a Felvidéken

Az Őry Péter vezette Pro Civis Polgári Társulás fáradtságos munkával térképekre vitte a tizenhat magyarlakta járás nemzetiségi arányainak alakulását. A PT munkatársai 2001-től 2021-ig három népszámlálás adatait vetették össze (az 1991-es cenzus adatait azért nem használták, mert azok még a közigazgatási reform előttről származnak). Munkájuk legfontosabb és igen szomorú tanulsága, hogy a közgondolkodásban sokáig összefüggőnek tekintett, Somorjától Nagykaposig húzódó déli magyar tömb az elmúlt évtizedekben több helyütt is felszakadt. Helyenként már egészen a határig húzódnak le a szlovák vagy szlovák többségű falvak és a korábban biztonságosnak tűnő magyar többség mára elenyészett.

Néhány korábbi írásomban futólag említettem már, hogy eredeti végzettségem szerint biológus volnék, az egyetemen főleg evolúcióbiológiával és természetvédelmi biológiával foglalkoztam. Ez utóbbi tudományterület két alapvető fogalma az élőhely fragmentáció és a folyamattal kéz a kézben járó úgy nevezett szegélyhatás. Képzeljünk el egy hatalmas, kör alakú erdőt egy óriási körforgalom belsejében. Könnyű belátni, hogy az erdő közepéből kifelé haladva rókakoma tüdejét egyre nagyobb károsanyag-kibocsátás éri, az őz mind nagyobb valószínűséggel találkozik a civilizációval egy 24 tonnás nyergesvontató formájában és persze cigarettacsikkből is annál több van, minél közelebb kerülünk a műúthoz. Nagyon leegyszerűsítve ez a szegélyhatás jelenége.

Amint az állam épít egy négysávos autópályát az erdőn keresztül, hogy ne kelljen állandóan megkerülni, az eddig összefüggő élőhely hirtelen két darabra szakad, „fragmentálódik”. Ezzel óhatatlanul fokozódnak a szegélyhatások is, hiszen a kerekerdő a külső szélek mellett már a belsejében is határos a civilizációval.

Ahogy az a térképek alapján világosan látható, hasonlóan veszti el a felvidéki magyarság is az életterét, azzal a különbséggel, hogy a fragmentáció nem egy autópályának „köszönhető” (tulajdonképpen akár annak is, elég, ha csak az R7-esre gondolunk), a szegélyhatások pedig nem környezetszennyezés vagy emberi beavatkozás, hanem a korlátok nélküli betelepülés, esetleg épp ellenkezőleg, elnéptelenedés formájában valósulnak meg.

Könnyű belátni, mit jelent hosszútávon, ha a korábban tömbben élő magyarság "élettere" felszakadozik. Nőnek az "asszimilációs szegélyhatások", a folyamat ráadásul öngerjesztő. Ahogy egyre nagyobb lesz a szlovákság aránya (mindegy, hogy az asszimiláció vagy a beköltözés miatt), úgy gyorsul fel a magyarság beolvadása. Az okok egészen prózaiak: ha nem fogadják az üzletben a Jó napot!-ot, legközelebb már szlovákul köszön az ember. Ha kisebb az esély magyar párt találni, lesz majd szlovák. Ha nincs, aki magyar iskolába járjon, majd bezárják. Ezek a folyamatok ennél a két-három sornál persze sokkal összetettebbek, de végeredmény attól még rendkívül egyszerű.

Csak rá kell nézni a térképekre!

Ugyanez a forgatókönyv lejátszódott már számtalan alkalommal és helyszínen. Zoboralján, Léva környékén, a Szenci járás nyelvhatár közeli településein már rég a szórvány megmaradásáért kell harcolni.

Ami igazán mellbevágó, hogy ugyanerre megannyi régióban sor kerül a következő néhány évben.

A népszámlálás tanulságait csak úgy érthetjük meg igazán, ha az országos, regionális adatoknál „alacsonyabbra” megyünk. A járási adatok már jobb képet adnak, de a települési eredmények, különösen az összehasonlító adatsorok azok, amelyek alapján releváns következtetéseket tudunk levonni arról, mi történt és arról is, mi várható.

- mondja a térképeket tanulmányozva Őry Péter, Csallóközcsütörtök polgármestere, a Pro Civis elnöke. A Felső-Csallóközből láthatóan egyre nagyobb darabot csíp le a szlovákság. „Ideje leütni egy karót, mint az alpesi gleccsereken, hogy 2022-ben itt voltunk. Aztán harminc év múlva megnézhetjük, hová jutottunk” – jegyzi meg.

Egyre több a szlovák többségű település, kisebb-nagyobb szigetekbe szorulunk vissza - mondja Őry, ehhez persze az is kellett, hogy az átgondolatlan településfejlesztés miatt tulajdonképpen saját magunk alatt fűrészeltük el a fát teszi hozzá. Őry szerint a pár nappal ezelőtt a Sme-ben megjelent ostoba cikk éppen a folyamatok egyik tünete. "Slota után azt hittem, hogy nincs lejjebb, de mégis van. A Sme/Slota gondolati párhuzam jelzi, milyen amikor a lélek legsötétebb bugyraiból magmaként tör a felszínre a liberálnacionalizmus! Az újságírói etikai szabályzat megsértése mellett a nemzet és nemzetiség elleni uszítás fogalmával is párhuzamba hozható az írás. Kíváncsian várom egyébként, hogy akad-e szlovák újságíró, aki ezt majd elítéli, esetleg az újságírói szövetség tesz-e lépéseket, mert valljuk be pontosan az ilyen lépések mutatják meg, hogy mennyire demokratikus a társadalom." - mondja, miközben a járási térképeket tanulmányozva egymás után tűnnek az újabb és újabb ékek, amelyek a tömb felszakadását mutatják.