2019. december 1., 18:15

Milan Kňažko: Már ’89-ben sem volt értelme a nemzetiségi politizálásnak

"Meglepődve hallgatom, amikor jajveszékelnek, hogy talán nem lesz a magyaroknak képviselete a parlamentben. Hát miért kéne pont a magyaroknak parlamenti képviseletének lennie?" Interjúnk Milan Kňažkóval.

Milan Knazko
Fotó: Somogyi Szilárd

Interjúsorozatunkban Fedor Gál és Ján Budaj után a novemberi forradalom harmadik néptribunusával, Milan Kňažkóval beszélgettünk. Ezúttal is elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy az egykori rendszerváltó csoportosulásokon belül milyen volt a szlovákok és a magyarok kapcsolata. 

Harminc év távlatából kik azok a szlovákiai magyar másként gondolkodók, akik elsőként jutnak az eszébe ’89 novemberével kapcsolatban.

Eltelt harminc év, a névmemóriám csapnivaló, és jó ideje már nem is járok olyan körökbe, ahol az egykori kollégákkal gyakran találkozhatnék. Legelőször is Szigeti Lászlót említeném, rá emlékszem a legjobban, továbbá A. Nagy Lászlót, Grendel Lajost, illetve a későbbiekben Petőcz Kálmánt. De ez a lista egyáltalán nem teljes, biztosan sok nevet kihagytam.

November előtt is kapcsolatban volt magyar körökkel?

Nem, egyáltalán nem. Általában véve csak a színművészeti főiskolán tanuló magyar hallgatókat ismertem, de ez talán természetes is.

Hogyan emlékszik vissza novemberében a forradalmat levezénylő Nyilvánosság az Erőszak (VPN) és a vele karöltve fellépő Független Magyar Kezdeményez (FMK) együttműködésére. Az ön előtt nekünk nyilatkozó Ján Budaj szerint a szlovák-magyar viszonyban meghatározó pont volt, hogy Václav Havelék Duray Miklóst nem nevezték ki a szövetségi kormány miniszterének. Ez ön szerint is lényeges pont volt?

Igen, Duray Miklós, rá is emlékszem azokból az időkből. Azt azonban el kell mondanom, hogy már forradalmi időkben is furcsállottam, hogy nemzetiségi alapon szerveződnek pártok és mozgalmak. Osztom azoknak a teoretikusoknak a véleményét, akik szerint az etnikai alapon való politikai szerveződés a nacionalizmus kezdetét jelenti. Én abban hiszek, hogy a pártoknak ideológiák alapján kell szerveződniük, legyenek tehát szociáldemokrata, liberális, kereszténydemokrata stb. elvek alapján működő pártok.

Volt esetleg valamilyen negatív tapasztalata a forradalmat levezénylő Nyilvánosság az Erőszak (VPN) és a Független Magyar Kezdeményez (FMK) együttműködésében?

Nem, ilyenre nem tudok visszaemlékezni, bár a későbbiekben sem titkoltam az előbb elmondott nézetemet. Emlékszem, amikor A. Nagy László a Magyar Polgári Párt elnöke lett, kérdeztem tőle, hogy Laci akkor ti most polgári párt vagy magyar párt vagytok?

Mit válaszolt?

Azt, hogy ők magyar és polgári párt. Erről aztán még elvitatkoztunk, hogy előbb vagyok-e polgár vagy egy nemzethez tartozó egyén, de aztán Laci azzal intett le, hogy „te ehhez nem értesz”. Hát, szó, ami szó, én azóta sem értem, hogy mi szükség van nemzeti alapon politizálni. Egy kicsit a mába is tekintve, meglepődve hallgatom, amikor jajveszékelnek, hogy talán nem lesz a magyaroknak képviselete a parlamentben. Hát miért kéne pont a magyaroknak parlamenti képviseletének lennie, akkor már a felekezeti alapon is meghatározhatnánk, hogy a kálvinistáknak, jehovistáknak és a katolikusoknak is kell képviselet.
Szerintem a kisebbségi problémakör kulturális kérdés – elsősorban a nyelvhasználat és bizonyos feliratok kérdése –, de nem politikai témakör. Ne misztifikáljuk ezt, egy etnikai csoporthoz való tartozás nem politikai kategória.

Ön sokáig Havel elnök tanácsadója volt, illetve gyakran volt kapcsolatban a forradalom cseh központjával. Sokan felróják a cseheknek, hogy önkéntelenül is a többség pozíciójából álltak Szlovákiához és a szlovákokhoz. Tapasztalt ön ilyet?

Soha nem helyeztem magam abba a pozícióba, hogy kisebbségként érezzem magam, bár az igaz, hogy a politikai helyzet ezt diktálta volna. Havel egy ideig partner is volt abban, hogy normális keretek közé kerüljön például a szövetségi állam kérdése, de sajnos, ez megmaradt a szavak szintjén. El kell ismerni, hogy neki nem voltak ismeretei még talán Szlovákiáról sem, nemhogy a Szlovákiában élő kisebbségekről. Egyszer elvittem őt Kelet-Szlovákiába, Felsővízköz (Svidník) környékére. Na, akkor jártak ott először és utoljára, és ennyit is tudott az ottani vidékről, amit akkor látott, hallott.
Visszatérve a magyar kisebbségre, egy problémás ügy mégiscsak emlékszem. Ez volt a magyar egyetem kérdése, ami szerintem nagyon hirtelen és előkészítetlenül került napirendre. Már Havel is támogatta, amikor az újságok arról kezdtek írni, hogy ez olyan, mintha német egyetem nyílna České Budějovicében. Szóval nem voltunk rá akkor felkészülve.

Ön a későbbiekben a külügyminiszteri posztot is betöltötte. Ebbéli tapasztalatai alapján hogyan látja, immár Brüsszel vette át a diktáló központ szerepét?

Elutasítom, hogy Brüsszel diktálna. Ez Moszkvára volt érvényes. Elvégre Brüsszelben ott vannak a mi választott képviselőink, illetve a delegált hivatalnokainak. Teljesen hiábavaló úgy tenni, mintha az Unióban egyformák lennénk, az érdekeink viszont ugyanazok. Ezért van szükség az egységes Európai Unióra, hogy ezeket az érdekeket erősen tudjuk védeni. És nem kell félni a nemzetek Európájától sem, hiszen a sokszínűség is a javunkra válik. Ha most egy újabb 30 éves időszakot vetítenénk magunk elé, akkor ugyan felelőtlenség lenne konkrét jóslatokba bocsátkozni arra vonatkozóan, hogy mit hoz a jövő, de remélem és bízom abban, hogy ezek a trendek és folyamatok megmaradnak, sőt megerősödnek, akárcsak a demokrácia általános színvonala. A helyzet egyre jobb lesz, optimista vagyok.

Visszatérve a november utáni időszakra, ön elhagyta a VPN-t és a rossz emlékű Vladimír Mečiar új pártjába lépett át. Mečiart az itteni magyar kisebbség nem zárta a szívébe, önnek mennyire kellett ilyen nyomásnak ellenállni?

Ebben nem vagyok érintett. Én Mečiart azért követtem, mert nem volt más lehetőségem. A VPN-en belüli vezetők úgy akarták az országot irányítani, hogy közben nem vállaltak közfunkciót, amivel nem értettem egyet, más pártok közötti kínálat pedig nem volt olyan bő, mint most. A kommunistákhoz, a kereszténydemokratákhoz vagy a magyar pártokhoz csatlakozhattam volna, de egyik sem volt az én utam. Egy idő után azonban szakítottam Mečiarral, így a lelkiismeretem tiszta.

Mivel foglalkozik most?

Aktív nyugdíjas vagyok, az időm majdnem felét Prágában töltöm, ahol több felkérésem van. Ebből a szempontból tehát továbbra is színész vagyok. A mi találkozónk után egy könyvkiadóval lesz megbeszélésem, ahol harmadik könyvem, visszaemlékezésem kiadását beszéljük meg. Ebből a szempontból pedig volt politikus vagyok.

Mi lesz a könyv címe és a témája?

Nyitott szemmel. Ez lesz a címe. Ennek az oka pedig az, hogy apámat, aki politikai fogoly volt a múlt rendszerben, folyamatosan hazavártuk. Este úgy aludtam el, hogy az ágyamból az ajtónkat néztem, hogy mikor lép be apám. A könyv címével, illetve a benne foglalt visszatekintéseimmel azt szeretném a magam módján megelőzni, hogy ilyesmi ismét előfordulhasson egy gyermek életében. Végső soron ez volt a '89 novemberi munkánk lényege.

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.