cl_magyar7_029_het_2024
Pártatlan közvetítés, véres kampány és a Vatikánig sem hallatszó ima
Magyar7 - 29. száma
2023. szeptember 25., 09:44

A szlovák politikának is jót tenne, ha újra lenne magyar párt a parlamentben – interjú Balogh Csaba pozsonyi magyar nagykövettel

Amíg nem beszélhetünk a magyar közösség teljes jogegyenlőségéről, addig van létjogosultsága az etnikai politikának – mondja dr. Balogh Csaba, aki szerint a Szövetségnek van esélye a parlamenti bejutásra, a felvidéki magyaroknak tehát tudatosítaniuk kell a választások tétjét. Nem mindegy, hogy mi döntünk magunkról, vagy rólunk döntenek. Magyarország pozsonyi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét a választásokról, Orbán Viktor üzenetéről, a történelmi sérelmekről és a migrációról is kérdeztük.

Balogh Csaba
Fotó: Katona Tamás

Eseménydús nyár volt, és nem csupán a kampány miatt, a szlovák–magyar viszonyban is voltak komoly hullámverések. Kezdjük a végéről, a migránsválsággal. A szlovák kormány láthatóan tétova ez ügyben, ugyanakkor megkezdődött a felelősségkeresés, még az elnöki palotából is Budapestet vádolták. Nagykövet úr, nyugtasson meg, hogy amit mi látunk, az a kampány része, és a háttérben folyik az egyeztetés, Budapest és Pozsony tudja ezt a helyzetet együtt kezelni.

Szeretnék mindenkit megnyugtatni, természetesen a helyzetet tudjuk kezelni. A kormányzati, és a két rendőri szervezet közötti együttműködés évek óta kiváló. Szlovákia rendőri egységekkel folyamatosan jelen van a magyar–szerb határon, segít nekünk a határzár érvényesítésében.

Ami kampánytémává tette a migrációt, abban semmi új nincs. 2022-ben az illegális migráció mértéke a balkáni útvonalon újra elérte a 2015-ös csúcsot, idén valószínűleg meg is haladja. Ennek okai nem a térségünkben keresendők, hanem a Közel-Keleten lejátszódó folyamatokban, illetve az embercsempészek által az elmúlt 5-6 évben kidolgozott üzleti modell is erősíti a migrációt.

Az időjárás is hatással van a számok dinamikus növekedésére. Dél-Szlovákiában a helyzet súlyosbodása tehát egyrészt azzal függ össze, hogy az abszolút számok nőnek, másrészt az embercsempészek mindig új és új útvonalakat keresnek.

Éppen ezért bírálják Magyarországot, hogy 1400 embercsempészt kiengedtek a börtönből. Ezt nehéz kommunikálni a szlovákok felé.

Leegyszerűsítő azt mondani, hogy kiengedtük az embercsempészeket, ez nem igaz, ez ennél sokkal összetettebb. A börtönökben megszaporodott az elítéltek száma, akiket rövid, 2-3 hónapos, illetve 1-2 éves szabadságvesztésre ítélt a bíróság, és akik jelentős része külföldi állampolgár. A belügyminisztérium döntése alapján az illetékes hatóságok az ítélet végrehajtását áttették azokra az országokra, ahonnan származnak, tehát kiutasították őket Magyarországról, de ezt nem úgy kell elképzelni, hogy kitették őket az utcára, ez propagandaszöveg. Persze, ne legyenek illúzióink, minden egyes elfogott embercsempész helyére jön másik, hiszen ez egy jól fizető, virágzó üzlet, amit csak csírájában  lehet elfojtani. 

Balogh Csaba
Fotó:  Katona Tamás

Kampányhajrában a politikai folklór is virágzik, ilyen például, hogy azt próbálják sugallni, a migránsüggyel Ficónak akart kedvezni az Orbán-kormány. Még Sólymos László is ilyen szellemben nyilatkozott, tehát az Orbán-fóbia most is működik. Foglalkoznak ezzel?

Ha az elmúlt időszak kampánylogikáját és filozófiáját nézzük, bizonyos körökben sajnálatos módon szinte mindenről Magyarország és az Orbán-kormány jut egyeseknek az eszébe, de nem gondolom, hogy ezzel elérik, amit szeretnének. Hiszen azzal riogatnak, hogy kormányra kerülve bizonyos pártok olyan politikát folytatnak majd, mint Magyarország. Látva a közösségi reakciókat, nem hiszem, hogy a szlovákok többségének ez negatív üzenet lenne.

Megoldásként szürreális dolgok is elhangzottak, például a szlovák–magyar határzár, amit könnyebb kimondani, mint megcsinálni. Magyarország ezt hogyan fogadná?

Az attól függ, mit értünk alatta, mert 2015 óta sok határellenőrzési kísérletet láttunk már. A migránsok nem Rajkánál fognak autóbuszokban átjönni, ahol ott áll a magyar és a szlovák rendőr és a határőr, tehát azt kell eldöntenie a szlovák kormányzatnak, akar-e, tud-e fokozott erőfeszítéseket tenni a kisebb határátkelők ellenőrzésében és a zöldhatár védelmében. Nyilván a határ lezárása negatív hatással lenne a két ország kereskedelmére, és megnehezítené a legálisan utazók dolgát, miközben nem fogja megakadályozni az illegális határátlépést. 

Szlovák térfélen kevesebb szó esik Brüsszel felelősségéről, a schengeni határokról, pedig ez közös érdeke lenne a visegrádi országoknak is. Folynak ez ügyben egyeztetések? 

A visegrádi négyek egysége egészen a közelmúltig teljesen szilárd volt, emlékezzünk vissza, a V4-ek eddigi egyik legnagyobb eredményére, amikor közösen tudtuk megakadályozni a kötelező európai uniós letelepítési kvóták bevezetését. Az Európai Unión belül is van egyfajta elmozdulás, hogy a migrációt meg kell állítani, a külső határok védelmének megerősítése is felmerül már, de egyelőre nem látszik, hogy a Bizottság, a Frontex, vagy bárki plusz forrást biztosítana erre. Amíg Németországban az illegális bevándorlók körülbelül akkora havi jövedelmet kapnak, mint egy német munkanélküli, addig ez a helyzet nem fog változni.

Olyan európai vezetésre van szükség, amelyik támogatja a határvédelmet, és nem bünteti azt az országot, aki elfogja az embercsempészeket és megvédi a határait. 

A kialakult helyzet is rámutat a V4-es szövetség sérülékenységére, arra, hogy a térségi politika megfeneklett. A közös fellépés hiánya miatt sokan máris eltemették a visegrádi együttműködést. Magyarországnak mi a válasza ezekre a kijelentésekre? 

Magyarországnak az az érdeke, hogy mind Szlovákiában, mind Lengyelországban olyan politikai erők kormányozzanak az őszi választások után, amelyek elkötelezettek a szoros V4-es szövetség mellett. Az együttműködésnek ma is megvannak az alapjai, nagyon sok szakpolitikai kérdés van a kereskedelemtől a mezőgazdaságon át az uniós pénzek elosztásáig, ahol elengedhetetlen az együttműködés, ezt most a háború miatti nézetkülönbségek nehezítik, de én közép- és hosszú távon optimista vagyok.

Magyarországnak világos érdeke, hogy Szlovákiában olyan kormány jöjjön létre, amely stabil, határozott stratégiával rendelkezik, és kész velünk együttműködni.

Az elmúlt időszak kormányaival nem feltétlenül az volt a probléma, hogy bizonyos ideológiai kérdésekben nem értettünk egyet, nagyobb probléma volt az alacsony hatékonyságú kormányzás, ami komoly korlátot szabott az együttműködésnek. 

Balogh Csaba
Fotó:  Katona Tamás

A Szövetség augusztus 20-ai érsekújvári megemlékezésén mondott beszédében ön úgy fogalmazott, a szlovákoknak meg kell érteni, a magyar kormány nem a határokat akarja tologatni, az együttműködésben érdekelt. Jól érzem, hogy ez egyszerre üzenet a szlovák és a felvidéki politikának is? 

Igen, úgy fogalmaztam, nekünk az egész szlovák nemzetre van szükségünk, mert kellenek szövetségesek, akikkel közös érdekeink vannak, a kereszténység, a hagyományos család, a vidéki életnek a megbecsülése, amik valódi konzervatív értékek.

Ehhez a felvidéki magyar közösség nagyon jó kapocs lehet, és nemcsak a gazdaságban, hanem a kultúrában és a politikában is közvetítő szerepet vállalhat, de ehhez jól szervezettnek kell lennie és megfelelő képviselettel rendelkeznie, úgy az önkormányzatokban, mint az országos politikában.

A szlovákok érdeke is az, hogy a lakosság 8,5 százaléka is effektív parlamenti képviselettel rendelkezzen. 

A magyar kormány folyamatosan ezt a nyitottságot kommunikálja, a szlovák politika mégis mindig megtalálja azt a szót, amibe bele lehet kapaszkodni. Ez volt Orbán Viktor tusványosi beszédében az elszakított országrészek. Most ott tartunk, hogy még a magyar nemzetiségű miniszterelnök, Ódor Lajos is rosszallását fejezte ki emiatt. Hol kell ezt a munkát kezdeni, hogy megértsék, számunkra ez nem sérelmi politika, hanem megtagadhatatlan történelmi tény?

Először is őszintén kell beszélni, ahogy Miniszterelnök úr is tette. Azt gondolom, az érzékenység sokszor nem valódi, és egy kicsit a közvéleménynek szól, mert a szlovák politikai elit tökéletesen tisztában van azzal, hogy Trianonban a nagyhatalmak Magyarországot felosztották. Nem a szlovák politikára haragszunk ezért, egyszerűen a barikád különböző oldalán álltunk, de ne mondja senki, hogy ennek a 100 esztendőnek a magyarság volt a nyertese, ne várják, hogy mi kérjünk bocsánatot Trianonért, a Beneš-dekrétumokért, a kitelepítésekért és az egyéb dolgokért. 

Az azért meglehetősen szokatlan, hogy a diplomácia, tehát a nagykövetek, külügyminiszterek, volt külügyminiszterek azok, akik életben tartják a szembenállást, heccelnek, hiszen a diplomácia nem hangulatot szít, hanem a háttérben teszi a dolgát. 

Nem vagyok benne biztos, hogy ez baj, mert ahogy az előbb is mondtam, ki kell mondani a dolgokat, csak úgy lehet feldolgozni a korábbi traumákat, félelmeket. Persze, fontos, hogy ez milyen stílusban történik. Néha ugyanis azt gondolom, egy-egy megnyilvánulást nem az őszinte aggódás motivál, hanem a szándék, hogy a másiknak ártsunk. Nekem az a benyomásom, az ilyen megnyilvánulásoknak már nincs komoly társadalmi hatása a mai Szlovákiában – tíz évvel ezelőtt itt töltöttem néhány évet, látom a különbséget. Már annyira erős a kommunikáció lakossági és gazdasági szinten egyaránt, hogy ezeket a képtelenségeket az emberek jelentős többsége nem veszi komolyan.

Balogh Csaba
Fotó:  Katona Tamás

A magyar kártya már valóban nem úgy játszik, mint régebben, de szerintem ebben benne van, hogy nincs képviseletünk, nem vagyunk tényezők, nincsenek követeléseink. És ha már üzenetekről beszélünk, kaptunk egy nagyon kemény üzenetet Orbán Viktortól Tusványosról, amikor a felvidéki magyarság teljesítményét nagyon gyengének nevezte, ami azért szembesítő és elgondolkodtató. Jöttek is a magyarázatok, a politika úgy gondolja, ez mindenkinek szól, a mindenki meg úgy gondolja, hogy a politikának szól. Kérdés tehát, kinek szólt?

Hadd kérdezzek vissza, ki választja meg a politikát?

A mindenki…

A kettő tehát nem választható el egymástól. Van egy régi mondás, miszerint minden országnak olyan a politikai vezetése, amit megérdemel, vagyis senki nem háríthatja át teljes mértékben a felelősséget a politikai vezetésre. Ez igaz a felvidéki magyarokra is, hiszen ez a közösség szavazta meg azokat, akiknek a politikai teljesítményét úgy általában a Miniszterelnök úr kritikával illette. Most itt a lehetőség szeptember 30-án, hogy ismét tegyenek magukért. Az azonban nem lehet megoldás, hogy valaki azt mondja, ez a politikai elit adott és nekem nem tetszik, nem szavazok rá. Minden listának megvan a kínálata.

A magyar parlamenti képviselet kérdésében, és a Szövetség támogatásában is azt kell mindenkinek eldöntenie, hogy olyan fontos kérdések, mint például a nyelvi jogok, az anyanyelv használata, megoldódtak vagy sem. Ha nem oldódtak meg, akkor helye van a magyar parlamenti képviseletnek 

Ez tulajdonképpen válasz arra is, ami most erősen megjelent a magyar liberális sajtóban, ők azt mondják, nincs már ennek értelme, el kell engedni az etnikai politizálást. 

Ez is megmutatja, mi a különbség a liberális és a konzervatív társadalomfelfogás között, az előbbi az egyén szabadságjogaira koncentrál, és sok szempontból Szlovákia e tekintetben jól áll, hiszen lehet egy magyar származású ember Szlovákia miniszterelnöke és a sort folytathatnánk.

A konzervatív felfogás azonban a közösségre koncentrál, ha innen nézzük a helyzetet, akkor nem lehet megkerülni a kérdést, vajon a félmillió magyar egyenrangú partnere a szlovák nemzetnek, államalkotó tényező, vagy háborús bűnös? És ezt a kérdést a szlovák politikának meg kell tudni válaszolni, amíg nem tudja megválaszolni, addig van helye annak, hogy a fontos kérdéseket ötszázezer ember nevében a saját önálló politikai képviselete tegye az asztalra.

Valahogy mindenkinek természetes, hogy önkormányzati választáskor saját magunk közül válasszunk. Számomra érthetetlen, ez miért nem természetes a parlamenti képviselőknél, miért gondoljuk, hogy nem azok az emberek tudják az érdekeinket legjobban képviselni, akik saját közösségünkből, saját régiónkból származnak. Utána pedig panaszkodunk, hogy Dél-Szlovákiába nem jön elég fejlesztés, a magyar régiók leszakadóban. A politika így működik, akik közel vannak a döntéshozatalhoz, azok a saját régiójukat segítik.   

Ha már az esélyekről beszélünk, egyszerűbb lenne a helyzetünk, ha pár hangadó nem távozik a Szövetség Híd platformjából. Turáni átok, vagy emberi gyarlóság a megosztottságunk... 

Ha megengedi, ennek a részleteit nem szeretném kommentálni, annyit azonban egyértelműen el kell mondani, hogy az embereknek bölcsebbnek kell lenni, mint a politikai vezetőknek. Most csak a magyar választók bölcsességére lehet apellálni.

Balogh Csaba
Fotó:  Katona Tamás

  

Maradva még megosztottságunknál, politikai elemzők azt mondják, még ennek ellenére is az elmúlt 13 évben nem volt ekkora esélye a magyar képviseletnek, mert most nem két nagy tömb áll egymással szemben. Ön sokat utazik, sokat beszélget az emberekkel, tapasztalatai alátámasztják az elemzői optimizmust?

Abszolút! Úgy gondolom, a Szövetségnek van esélye bekerülni a szlovák parlamentbe, de a kampányba még nagyon sok munkát bele kell tenni. Azt remélem, a közösség tagjaiban is van annyi bölcsesség, hogy belássák, érezzék, erre nagyon nagy szükség van.

A múltban a magyar politika jelenléte a szlovák parlamentben mindig stabilitási faktor volt, a magyarok mindig megbízható partnerek voltak, a megállapodásokat betartották, tehát azt gondolom, az egész szlovák politikának jót tenne, ha újra lenne magyar párt a parlamentben, függetlenül attól, hogy kormányzati vagy ellenzéki szerepben.

Azt kell mondjam, ez Magyarországnak is nagyon fontos, hogy tudjuk, ki az, aki képviseli a közösséget, aki kapcsot jelenthet számunkra a szlovák politikai pártok irányába. Nyilván a szlovák politikai vezetőkkel, a leendő kormánnyal a legjobb kapcsolatokra fogunk törekedni, és biztos vagyok benne, sok témában, ami az utóbbi időben esetleg gondot jelentett, előre tudunk majd lépni. Nagyon szeretnénk, ha ezeknek az eredményeknek részese lenne a felvidéki magyar politika is. A magyar kormány tehát abban érdekelt, hogy a felvidéki magyar közösségnek újra legyen intézményes képviselete, ezzel együtt azt is szeretnénk, hogy stabil, jól működő, hatékony szlovák kormány legyen, mert nekünk erős Szlovákiára van szükségünk, hiszen csak erős partnerekkel lehet határozott politikát csinálni.

Életrajz: Dr. Balogh Csaba – karrierdiplomata, Magyarország szlovákiai nagykövete. A moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Egyetemének elvégzése után a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen folytatta tanulmányait. Jogi doktori címét 2002-ben, a Pécsi Tudományegyetem Jogtudományi Karán kapta. 1992-től dolgozik a magyar Külügyminisztériumban. Több országban is teljesített szolgálatot; 2011-től Pozsonyban volt nagykövet. 2014-ben keleti nyitásért felelős helyettes államtitkár lett, majd 2015-től közigazgatási államtitkárként dolgozott. 2023 januárjától ismét Pozsonyban tölti be a nagyköveti posztot. Dr. Balogh Csaba nős, négy gyermek édesapja.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/38. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.