lapajánló 20
A jól végzett munka, az új etnikai centrum és a tévutak
Magyar7 - 20. száma
2024. január 19., 10:23

Torzóból teljeset

Kedves baráti társaság gyűlik össze az új év köszöntésére, ahol meglepően kevés időt szentelünk a vidám sztorizgatásnak, a hajnalba nyúló beszélgetés történetei múlt időben fogalmazódnak. Érthető, vannak, akik a komáromi nagygyűlés harmincadik évfordulójára rendezett megemlékezésről érkeznek, így az egész estét eluralják a mi történt, és mi lehetett volna, ha… történelmietlen, ám annál izgalmasabb felvetései.

szlovákiai magyarok
Fotó: Wikipedia

Jó bor mellett a nagy dolgok is egyszerűbbnek tűnnek, de most még ez sem igaz, mert ahogy közösségi szinten nem tudunk mit kezdeni a harminc éve történtekkel, hiszen még a meghatározása sem egyértelmű, így mi sem jutunk még abban sem dűlőre, hogy egyértelmű kudarcnak, vagy megengedőbben csak fel nem ismert történelmi pillanatnak nevezzük az 1994. január 8-i komáromi történéseket.

Asztaltársaságunk is csak annyiban tud megegyezni, a rendszerváltás óta felvidéki magyar történelmünknek ez volt az egyik legnagyobb eseménye és esélye, jelentőségét azonban megtöri, hogy a remek kezdeményezés torzó maradt.

Abban azonban nincs vitánk, hogy mostohán bánunk a jelenünkkel, így miért is lenne meglepő, hogy a múltunkkal is ezt tesszük, hiszen a komáromi nagygyűlés emlékezete mára megkopott, a bátor elhatározás, ami életre hívta, az évek alatt szelíd szándékká jámborult, a papírra vetett tervek fiókokban porosodnak, és közösségi szinten, avagy politikai indíttatásból nem is sokat tettünk annak érdekében, hogy ez ne így legyen.

Hajnalba nyúló beszélgetésünk egyik sarkalatos kérdése, felelősségteljes hozzáállás vagy rossz helyzetfelmérés volt Duray Miklósék részéről, hogy a nagy nyomás alatt, engedve a fenyegetésnek, úgy döntöttek, nem kockáztatják a karhatalmi beavatkozást, illetve a politikai vezetők elleni retorziókat. Ismét több bennünk a bizonytalanság, mint a határozottság, mert abban egyetértünk, lehet utólag okoskodni, a nyomasztó felelősséget azonban nem lehet számonkérni, hiszen magunkról sem tudhatjuk, hogyan döntenénk hasonló helyzetben.

Ennél az aspektusnál is fontosabb azonban, hogy a lapunkban és portálunkon napokban megjelent visszaemlékezések ismét lehetőséget teremtettek az akkori titkosszolgálati játszmák felfedésére, valamint a valódi felelősök megnevezésére, mindenekelőtt Bugár Béla szerepére, aki minden lehetséges módon – politikai zsarolással, fenyegetéssel… – próbálta akadályozni a nagygyűlés célját, tegyük hozzá, sikerrel. A konzervatív térfél közgondolkodásában Bugár Béla bűneként a 2009-es politikai megosztásunk, a hígulásnak utat nyitó vegyespártiság és a Most–Híd átkos ideológiája van jegyezve, holott – ahogy azt a személyes vallomások bizonyítják – a közösségünk ellen elkövetett gaztettek ennél jóval régibbek, mélyebb gyökerűek.

Belegondolni is rossz, mert szánalmas szellemi állapotainkról is árulkodik, hogy mindezek ellenére a felvidéki magyarság engedte Bugárt teljesen rátelepedni a politikára, sőt legnépszerűbb politikussá tudott válni. Mi tagadás, a Bugár-jelenség a kitalálók sikeres projektje lett, harminc évig tartó romboló hatással, miközben a felvidéki magyarság lassan önfeladó, életképtelen közösséggé sorvad.

Duray Miklós tisztánlátását igazolja, ő időben felismerte a gonosz szándékot, az viszont közösségünk botorságát bizonyítja, hogy a legtöbben nem vették komolyan a szavait, a figyelmeztetésre hárítás, avagy csak legyintés volt a válasz. Így nem maradt más lehetősége, mint azt konok módon újra és újra elmondani, illetve papírra vetni az utókornak tájékozódásul.

A harmincéves évforduló egyik hozadéka, hogy sok minden kimondatott arról, ´94 januárjában karnyújtásnyira voltunk attól, hogy önrendelkezésünket saját kezünkbe vegyük, a bátorságpróbát azonban elbuktuk.

Az akkori dokumentumok is előkerültek, okulásul és irányadóként. A megemlékező konferencia szervezői azt ígérték, nem nosztalgiázás céljával hívták életre a találkozót, de nem is a szembesülés és szembesítés ódiumával, hanem a továbblépés, az építkezés szándékával. Rajtuk múlik, hogy a most meghirdetett Szlovákiai Magyar Önkormányzati Társulás kezdeményezése mivé válik.

Éppen egy éve búcsúztattuk Duray Miklóst. Halála nem csupán sorsösszegzéseket jelentett, a hogyan tovább kérdését is felvetette. Politikai képviseletünk nagyratörő elképzelésekkel ígérte a jövőt, majd beleveszett a napi torzsalkodásokba. Az eredménye az őszi kudarc lett, de ez egyúttal új startvonalra is helyezte a magyar érdekképviseletet.

Itt a végső ideje a stratégiai gondolkodásnak, önrendelkezésünk újra fogalmazásának, egy reális jövőkép felvázolásának. A megörökölt torzóból létrehozni a teljességet. És nem csupán az elődök tiszteletére, avagy Duray Miklós emlékéért, mindenekelőtt magunkért, a megmaradásunkért.

Megjelent a Magyar7 2024/3. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.