Óvatos reaktiválás
Kedden Gödöllőn egy óvatos visszatérést láthattunk. Donald Tusk, Robert Fico és Andrej Babiš, mint régi motoros, és Magyar Péter, az új arc, közösen deklarálta, hogy a V4 visszatért.
Különös konstrukció ez a visegrádi együttműködés. 1991-es alapítása óta nem intézményesült, ez tudatos döntés következménye. Működésének alapja a konszenzus. Azaz a csoportosulás akkor tud jól működni, ha olyan gyakorlati ügyekre fókuszál, ahol a négy ország nemzeti érdekei teljesen egybeesnek.
A gödöllői találkozó egyértelműen sikeres politikai újraélesztés, amely bebizonyította, hogy a régió új politikai szereplői – különösen a belpolitikai fordulat utáni Budapest és Prága – a pragmatikus túlélésre játszanak. A V4-es blokk 65 milliós piacot jelent, és a négy ország Németországgal bonyolított együttes kereskedelmi volumene mára meghaladja a francia-német kereskedelem értékét. Ez a gazdasági realitás is hozzájárulhatott a kvázi megbékéléshez.
A gödöllői találkozó azt jelzi, hogy a csoportnak van visszarendeződési potenciálja. A magyar kormányfő a közös párbeszéd újraindításáról, a rendszeres EU-előtti konzultációkról és a V4+ formátumok újbóli felélesztéséről beszélt; a cseh kormányzati összefoglaló szerint a miniszterelnökök a migrációról, az energiapolitikáról, az uniós koordinációról, a többéves pénzügyi keretről, a versenyképességről és a zöld átmenethez kapcsolódó vitákról egyeztettek; a lengyel kormány pedig már előzetesen jelezte, hogy ez az első csúcstalálkozó 2024 februárja óta. A szlovák kormányfő, Robert Fico ugyanakkor nagyon egyértelművé tette a működési elvet: csak azokat a témákat szabad napirendre tenni, amelyek összekötik a négy országot. Számunkra, felvidéki magyarok számára ez azt is jelenti, hogy a Beneš-dekrétumokról ezúttal nem volt szó. Pedig három érintett miniszterelnök is ott volt, Tusk arra a kis időre igazán kimehetett volna egy kávéra… Fico mondata valójában a V4 jövőjének legpontosabb leírása is.
Éppen emiatt érezhetünk az eredményben valamiféle kettősséget. Politikai értelemben mindenképp siker, mert visszaállította a legmagasabb szintű visegrádi párbeszédet, és mert a négy vezető a technikai együttműködést helyezte előtérbe. Tartalmilag viszont ez még csak óvatos reaktiválás, nem új korszak kezdete. A legvalószínűbb forgatókönyv tehát nem a régi, ideologikus V4 visszatérése, hanem egy jóval szűkebb, pragmatikusabb változaté. Ha a négy főváros valóban kitart amellett, hogy csak a közös pontokat viszi Brüsszelbe, akkor a visegrádi együttműködés ismét hasznos lehet. Ha viszont a tagállamok ismét saját nagy témáikat akarják ráerőltetni a keretre, akkor a gödöllői csúcs csak egy rövid fellángolás marad. Most az látszik, hogy a politikai akarat megvan a javításra, a tartós újjáépítéshez azonban még sokkal több kell: türelem, fegyelem. És esetenként az a fajta közép-európai önkorlátozás, amelyben a térség tagállamai sosem voltak túl jók.
