Ott lesz Paton Gyimesi?
Amikor Gyimesi György hátat fordított Matovičéknak, azt gondoltuk, hogy egyenes lesz az útja a Szövetségbe, oda, ahova tartozik. Akkor is megfelelő döntés volt ez a részéről, ha ezzel a biztost adta fel a bizonytalanért. Az OĽaNO-ban (ma már Slovensko) valószínűleg parlamenti mandátumhoz jutott volna, a Szövetségben ez nem sikerült.
Ha csak az egyéni politikai ambícióit helyezte volna előtérbe, valószínűleg ott marad a fenekén az egyszerű embereknél, így szerephez jutott volna Matovič újabb ellenzéki négyéves parlamenti cirkuszelőadásában, miközben teli torokból hangoztatná a felvidéki magyarságot megillető jogokat és a szűnni nem akaró jogfosztottságunk részleteit. Ellenzéki oldalról ez még kevesebb sikerrel kecsegtetne, mint az előző kormányzati időszakban a kormánykoalíció tagjaként.
Személy szerint hiszek Gyimesinek abban, hogy nem számításból fogadta el a Szövetség választási jelöltlistájának utolsó helyét, hanem a tenni akarás húzta őt oda. Néhány komoly jelölttel együtt a siker érdekében mindent megtett: aki a kampány kezdetéig nem ismerte őt, az a kampány ideje alatt megismerhette, akár személyesen is. Viszont a kívülálló ellenszurkolók és több hazai szurkoló szerint is a Szövetség nagyot kockáztatott Gyimesi indításával, ami miatt néhány főhidas elhagyta a pártot. Egyáltalán nem ezen múlott, vele többet nyert a réven, mint amennyit vesztett a vámon az egyesült párt.
Gyimesi szerint ez nem így van, mert a párt működéséről való elképzeléseik jelenleg olyan távol állnak egymástól, mint Makó Jeruzsálemtól. Ez nem túl jó hír, valószínűsíthető, hogy a platformok léte, illetve nemléte lehet az ütközőpont. De erre csak a kongresszus adhat megfelelő választ, ezért egyáltalán nem mindegy a napirend összeállítása: hogy miről mikor tárgyaljanak. Megérzésem szerint az álláspontok közelíthetők a küldöttek számára, nem ez lesz az oka egy esetleges újabb Gyimesi-kanyarnak.
Mózes alelnök szerint amennyiben Gyimesi a Szövetséget fogja választani, akkor hosszú jóváhagyási folyamat vár rá. No, ez aztán már teljes képtelenség! Milyen alapon nehezítenék meg számára a csatlakozási folyamatot, amikor tudomásom szerint az egyesült párt alapszabályzata ezt nem is teszi lehetővé. Ha az utcáról betévedne valamelyik helyi szervezethez egy idegen és kérné a felvételét a pártba, ki akadályozná meg és miért, amennyiben egy közösségünkért tenni vágyó emberről van szó? És Gyimesi György nem idegen, a kampány alatt talán többet letett az asztalra, mint az alelnök.
Mindezek szerint nem lehetnek alaptalanok azon félelmeink, hogy a pártkongresszus előszelében akár megint dominálhatnak a személyi ellentétek. Erre pedig egyáltalán nincs szüksége az ezer sebből vérző felvidéki magyarságnak!
A párt működéséről szóló elképzeléseket még a kongresszus előtt közelíteni kell, Gyimesi sürgősen döntsön arról, hol szeretné folytatni politikai pályafutását, Mózes pedig sokkal kisebb arccal közelítsen a pártba való felvételéhez.
