Nincs kettő négy nélkül
Bud Spencer és Terence Hill 1984-es vígjátékában az általunk is címmé emelt kitétel kétségkívül igaz. Nem úgy a szlovák törvényhozásban, mely ma a választójogi törvény módosításának vitájával kezdte munkanapját.
A jogszabály hányattatott sorsú, november van, május óta vergődik a törvényhozási gépezetben.
Ahhoz, hogy ma elő tudják venni, a parlament alkotmányjogi bizottságának állásfoglalására volt szükség, mely szerint a módosításról még a jelenlegi ülésszakon tárgyalhatnak a képviselők. A bizottság mérlegelte, hogy a javaslat megtárgyalása átkerült-e az ülésszak végére, vagy csak fél év elteltével kerülhet napirendre.
Az eredetileg a Smer-SD által beterjesztett törvénymódosítás célja egyebek mellett a a külföldről szavazás módosítása. A javaslat értelmében a parlamenti választásba a jövőben – esetünkben leghamarabb 2027-ben – postai úton már nem lehetne bekapcsolódni, ahogy eleddig. Aki külföldön él vagy tartózkodik, annak be kellene fáradnia Szlovákia területileg illetékes külképviseletére, és ott adnia le voksát.
Hogy az otthonuktól "oly távol, messze" élők levélben vagy külképviseleten adják-e le a voksukat, arra nézvést nincs egyedüli, üdvözítő megoldás. Az Európai Unió tagországain belül is többféle modell létezik. Van, ahol levélben szavaznak, van, ahol nagykövetségen, van, ahol a szavazás digitálisan is lehetséges. Málta és Írország azonban vaskalapos, ott a szavazótól elvárják, hogy ha a közügyekbe a képviseleti demokrácia legmagasabb szintjén akar bekapcsolódni, akkor ugyan bizony utazzon haza. Igaz, Málta ezt kedvezményes repülőjeggyel is ösztönzi.
A ma megkezdődött vita során bármelyik javaslat marad is állva, a támogatók és ellenzők tábora egyaránt alá fogja tudni támasztani önnön javaslatát egy, a "fejlett Nyugatról" hozott példával. A legutóbbi parlamenti választás során 58 779 állampolgár szavazott levélben, ami a teljes szavazatmennyiség 1,95 százaléka. 150 fős parlament esetében, mint amilyen nekünk van, kihagyva a valós mandátumra konvertálás hókuszpókuszait, pusztán arányos becsléssel 1,95 százalék 2,9 mandátumot jelent, ami ilyen vészterhes időkben, mint amilyeneket a jelenlegi kormány él át, nem eldobandó.
A módosító indítvány elvitathatatlan előnye, hogy a javaslatot a köztársaságielnök-választásra is kiterjeszti.
Korábban Tibor Gašpar parlamenti alelnök jelezte, fel kell rá készülni, hogy a törvényt nem fogják elfogadni. Pedig a kijelentés idején még legalább az elméleti többség megvolt. Azóta a koalíció számára, ha nem is minden, de az elméleti többség elveszett (ami persze nem jelenti azt, hogy a gyakorlati is, de ennek boncolgatása messzire vezetne).
A levélszavazás jelenlegi formájának megtartása elsősorban a jelenlegi ellenzék számára lenne kedves, aki ezek legtöbbjét bezsákolta. Egy közügyek iránt minimálisan érdeklődő, Skóciába szakadt csacai éttermi mosogató arra könnyen rávehető, hogy elküldjön egy levelet. Ha viszont voksa leadásáért Londonig kellene utaznia, aminek logisztikai és anyagi vonzata egyaránt van, már nem biztos, hogy vonatra, repülőre ülne. De ezzel együtt is, a szavazati jog országhatáron kívüli gyakorlásának módja csak egy jogtechnikai kérdés, melyben ilyen vagy olyan döntést meg tudna hozni a parlament, erre még össze lehetne 76 kezet gereblyézni.
De, mint Robert Fico negyedik kormányában leggyakrabban, a lapokat most is a Szlovák Nemzeti Párt keverte meg. A második olvasatban Roman Michelko beterjesztett egy módosító indítványt, melynek értelmében a választáson kiosztható preferenciaszavazatok számát a jelenlegi négyről kettőre csökkentené. Érdekes nüansz, hogy az indítványhoz Viliam Záhorčák is csatlakozott, aki azonban a Smer parlamenti képviselője. Igaz, nevét utóbb kézzel oda az indítvány fölé.
A javaslatot azzal indokolták, hogy "a preferenciaszavazatok négyről kettőre történő csökkentése lehetővé teszi a választó számára, hogy választói szándékát jobban koncentrálja azokra a jelöltekre, akik irányába valóban ki akarja fejezni személyes támogatását". Tetszenek érteni? Az, hogy kevesebbet karikázhatunk, valójában a mi érdekünk a derék honatya szerint, mert így jobban kifejezhetjük, hogy a 150-es listán kit szeretünk. Tehát még véletlenül sem arról van szó, hogy az SNS parlamenti frakciójának jelenlegi széttagoltságáért (részben) felelős preferenciaszavazatok erejét szeretnék visszametszeni, hanem a választók jólétét keresik. Bámulatos!
Így viszont Tomáš Tarabáék jelezték, nem fogják támogatni a módosítást. Sőt, amelyik parlamenti képviselő nem ellensége önmagának, és valahol a még értelmezhető középmezőnyben szokott lenni a pártlistán, ahonnan a "karikákkal" érdemi előrelépést lehet elérni, vélhetően nem nyomná meg jó szívvel az igen gombot. Mert mi lesz, ha ő mondjuk a harmadik karikát szokta megkapni, ami 2027 szeptemberében már nem lesz?
A mai parlamenti mozihoz is be lehet készíteni a pattogatott kukoricát. Adott egy, a legerősebb kormánypárt érdekeit szolgáló javaslat, melyet a leggyengébb kormánypárt egy saját érdekeit támogató indítvánnyal toldott meg. Ez igazából a képviselőknek sem jó, az állampolgárnak meg a legkevésbé, hisz az illúzióját is elveszti annak, hogy a pártkongresszusok folyosóin történt egyeztetések nyomán összeálló százötvenes listára bármilyen hatása lehet. A pártfegyelem már oda, a főutak mentén már láthatjuk, megindult a kampány. Könnyen lehet, hogy a levélszavazat, ennek okán túlél. Hamarosan kiderül.