2021. január 6., 19:20

Mikor bukik meg a kormány?

A Matovič-kormány tagjainak egy része bizonyosan nem olyan munkatöltetet képzelt el a megbízatási időszakuk kezdetén, mint amivel jelenleg napi szinten foglalkoznak. A koronavírus ugyanis nem az egyetlen akadály, amivel meg kell harcolniuk, s ez a legtöbbük számára eddig láthatóan túl nagy feladatot jelentett.

Igor Matovič
Fotó: TASR

A járvány idején kerültek hatalomra, sejtették, hogy nem lesz egyszerű, de az első hullám után érkező második sajnos olyan kihívásokat hozott, amellyel nem tudnak megküzdeni.

A miniszterelnökbe vetett bizalom egyre csökken, lassan már csak a legnagyobb Fico-ellenes csoportok hisznek az ország vezetőjének, akit a koalíción belül többen már lecseréltek volna. Pedig a további három párt is jócskán elhasználódik ebben az időszakban.

Igaz, a liberálisoknak jót tesz, ha a kormányfő idiótának nevezi az elnöküket, s mivel ők a kétkedők hangja a kormányon belül, még a preferenciáik is növekedhetnek. Kollár alakulatának a nőcsábász pártelnök balesete és kórházi ápolása körüli pletykák nem tettek jót, s ugyan szavazótáborát feltehetően nem zavarja, hogy a bulvársajtó az elmúlt hetekben arról ír, mennyi ruha van gyógyszertári fuvarján vagy éppen tizenkilenc éves nagylányán a közösségi médiában közölt fotókon, azért feltehetően ő is szeretne más szerepben feltűnni a médiában. A legkisebb kormánypárt pedig lényegében nincs is, hiszen az alapítójának távozása óta leginkább arról olvasunk, hova és miként fognak majd beolvadni. Akik pedig szeretnének Andrej Kiska meggazdagodásáról olvasni, azoknak is kínál a szlovák könyvpiac olvasnivalót.

Az év utolsó napján meghozott intézkedések, a lockdown utáni szigorítás is azt mutatta, ebben az országban hiányzik a megfontolt cselekvés, a szakértőkre való hagyatkozás, és nincs miben reménykednünk, hogy mindez a közeljövőben megváltozik.

Pedig ahogy a tavasz megmutatta, Szlovákia lakossága képes együttműködni, ha azt érzi, ez segíthet számára. Természetesen kétkedők akkor is voltak, lesznek is, ez teljesen természetes, de az, amiben most élünk, az nem csupán a koronavírus miatt okoz rengeteg bizonytalanságot, hanem abból kifolyólag is, hogy nem tudjuk, mit várhatunk az ország vezetésétől a következő napokban.

Pedig sokat segíthetne, ha a szakemberekre hagyatkozva az illetékesek elmondanák, azért is fontos az egészségügyi alkalmazottak és az idősek elsődleges beoltása, mert utóbbiak betegednek meg általában a legsúlyosabban, töltik a legtöbb időt a kórházban és ugye a kórházi ágyak száma véges. Már az ő beoltásuk óriási előrelépés lenne a koronavírus elleni harcban, amely az ország szintjén nem az emberekről, hanem az egészségügyi rendszerről szól leginkább. Nem túl vidám ezt olvasni, de ahogy Márai is írta, egy ember halála tragédia, tömegeké statisztika.

Látszólag az egyetlen sikeres terület a kormányzat szempontjából a korrupció elleni harc, ahol több korábbi vezető beosztású rendőrségi személy ellen indítottak nyomozást. A történet viszont ezen a területen is szomorú fejleményeket hozott. Milan Lučanský halála ugyanis olyan kérdéseket vetett fel, amire az elmúlt egy hétben nyugtalanító válaszokat kaptunk a kormány tagjaitól.

Még azok számára, akik elhiszik, hogy minden úgy történt, amint azt az igazságügyi tárcavezető elmondta, is ijesztő, milyen arroganciával és politikai hozzáértés nélkül kezelik a történteket a kormányon belül. Robert Fico neve jut először eszembe a kommunikáció kapcsán. Számára megszokott volt, hogy a politikai haszonszerzést emlegessen a kritika kapcsán, hát most megkapjuk ugyanezt azoktól, akik folyamatosan mások szerettek volna lenni, mint Szlovákia leghosszabb ideig regnáló egykori miniszterelnöke.

Kaptunk viszont mást is. A védelmi miniszter egyértelmű válaszát, hogy a nyilvánosságra került kórházi iratok eredetiek, közben egy kis fenyegetést is tőle. Másnap pedig a belügyminisztertől beismerő vallomást, hogy nem kedvelte egykori beosztottját, akivel augusztusig együtt dolgozott, hiszen halála után még a fekete zászlót sem érdemli meg. Azt gondolom, hogy ez utóbbi információ semmi jót nem mutat arról, mi várható ebben az országban, hiszen, ha még ennyit sem érdemel egy korábbi munkatárs, aki az eddig nem bizonyított vádak mellett igazoltan rengeteg eredményt is felmutatott, akkor Mikulecnek nem kellene meglepődnie azon, ha a rendőrség munkatársai nem éppen mosollyal fognak felé tekinteni. Matovič pedig hozta a formáját, de a társaihoz képest enyhe stílusban.

Ami árulkodó lehet, az az SaS hallgatása, amit Juraj Droba pozsonyi megyefőnök tört meg, aki megfogalmazta azokat a kérdéseket, amelyek a logikusan gondolkodó emberben felmerülhetnek. Ezzel egyben aláhúzta, mekkora gondok vannak a koalíción belül, hiszen a kérdéseket a közösségi oldalon tette közzé és nem a párttársait kérdezte, akik kormánytagok.

Valami bűzlik Szlovákiában. Remélni tudjuk, hogy az ügyet vizsgáló széleskörű csoport azt is megfejti, hogy mi az. Ennek hiányában ugyanis az összeesküvés-elméletek száma csak exponenciálisan fog gyarapodni, miközben egyre növekszik majd az ellenérzés azokban, akik szerint Remiáš, Kuciak után újabb politikai haláleset tanúi vagyunk.

Amikor már a baloldalhoz véletlenül sem köthető oknyomozó újságírók egy része is a kormány teljes csődjére figyelmeztet az ügyben, akkor már az egyszerű embereknek álcázott politikusok is elgondolkodhatnának azon, a kérdésekre nem indulatból kellene válaszolni. Lehet, hogy elfelejtik, ez már Ficónak sem jött be az utóbbi időben, s előbb vagy utóbb még az elvakult saját bázisuk számára is túl sok lesz. Elegen vannak már így is, akik elfordultak a Matovič-féle elképzelésektől, s ehhez még egy igazán nagy botrány sem kellett.

A rendőrparancsnok halála körüli bizonytalanságok viszont egyértelműen ilyen lehet, s amennyiben fény derül valamilyen törvénytelenségre az ügy kapcsán, az könnyen az egész kormány bukásához vezethet.

Megosztás
Címkék