A nép szava
Aligha hitte valaki, hogy Robert Fico annyi év hatalmi tivornyáját követően majd csendben, láblógatva bekkeli ki az ellenzéki száműzetését. Főleg, hogy régi elvtársait rendre bilincsben viszik el. Nem várhatott hát arra, hogy Matovič és társasága önmagát semmisítse meg, még ha nagy erőkkel is dolgoznak ezen.
Fico nem késlekedik, nem kockáztat, és a siker érdekében még azt is elviseli, hogy házi ellenségével, Peter Pellegrinivel szövetkezzen. A nagy baloldali összehajolásnak meg is lett az eredménye.
Miközben tombol a járvány, polgári kezdeményezés álcája mögé bújva a Smer, a Hlas és az SNS 11 hét alatt képes volt összegyűjteni hatszázezer aláírást az előrehozott választásokról szóló népszavazás megtámogatására. Ezt pedig nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni.
A labda eztán az államfő térfelén pattog, és biztosra vehető, hogy Zuzana Čaputová az Alkotmánybírósághoz fordul jogértelmezésért. A jogászok véleménye megoszlik arról, hogy a referendum intézménye alkalmazható-e ez esetben, vagyis népszavazással felülírható-e a parlamenti választás. Más érvelés szerint a parlamentről a választók döntöttek, bizalmukat vissza is vonhatják. Az alaptörvény sem rendezi ezt egyértelműen, így csak érvek vannak mindkét oldalon. Kétesélyes tehát a döntés, mégis
meglepő lenne, ha az Alkotmánybíróság helyben hagyná a baloldal kezdeményezését. Az azonban borítékolható, hogy Robert Ficónak minden változatra lesz egy forgatókönyve. Számára ez létkérdés, a váltás az életbiztosítása.
Kérdés, a hatalom mit kezd a helyzettel, tud-e Eduard Heger még felhajtóerőt adni a hitelében rendkívül megtépázott kormánynak? Mert minden rossz lépéssel, belső viszállyal csak a baloldal diadalmas visszatérésének ágyaznak meg.
A helyzet képlékenysége a magyar térfélen is megtette a magáét, a három párt már nem csupán „szándéknyilatkozik”.
A jelek szerint a korábbi feszültségek elültek, a megnyitott témák alapján szakmai kérdésekben is megkezdődött az összehangolt együttműködés az MKP, a Most–Híd és az Összefogás között.
A munkának lecsapódása is van, a közvélemény-kutatásokban a Szövetséget már a parlamenti küszöbre, avagy afölé mérik, az emelkedő tendencia egyértelműen kimutatható. Ami azt igazolja vissza, hogy az embereknek elegük van az egy évtizede tartó megosztottságból, erős képviseletet, látható munkát várnak a politikától.
Ám a pártok részéről balgaság lenne nem észrevenni az elégedetlenkedőket, nem csak a hangerejük miatt.
És még ha nehéz is megítélni, hogy mekkora a táboruk, a politikának éppen őket kellene meggyőznie. Van, aki mindent és mindenkit bírál, mások, nem is kevesen, a Most–Híd részvételét utasítják el a Szövetségben, és akadnak, akik kiélvezve a hecckampányok kaján örömét, csak a hangulatkeltésre játszanak. A politikacsinálás új terepén, a közösségi hálón mindenkinek jut pár sornyi figyelem. Kár, hogy csak az érvelő, józan vitából van kevés, dehát a hírnevet nem a karakterek száma, hanem a durva jelzők hozzák. Ráadásul a hangulatkeltésnek mediális háttere is van, legalábbis sajtónak hazudott pozícióból, zavaros érdekek mentén, a manipulációk és a ferdítések kisinasa is teszi a dolgát – objektivitással nem igazán terhelve az olvasót –, már csak az a kérdés, kinek s milyen ügyet szolgálva.
Az elvtelen támadásokkal persze nehéz mit kezdeni, amikor érvek nélkül vegyespártisággal, a magyar érdekek elárulásával vádolják az alakuló pártszövetséget, mint ahogy minden bizonnyal az MKP vezetése sem lett Híd-pozitív attól, hogy a széles szövetségi politika mellett tett hitet, amiben – ígéretük szerint – kirekesztés nélkül mindenkinek helye van, aki a magyarokért tenni akar.
A kétkedőket az érvek győzhetik meg, a zavarkeltőket az elvégzett munka gyengítheti.
Ezek a kérdések azonban azért éltethetők, mert sok még a bizonytalanság, nem látható az egésznek a működési mechanizmusa. A Szövetségnek tehát minél előbb egyértelmű válaszokat kell adnia. El kell döntenie, hogy csupán laza szövetség lesz, ahol bizonyos keretek között mindenki azt tesz és mond, amit jónak lát, vagy pedig az új struktúra felállításával behatárolják a platformok mozgásterét, és az erőviszonyokkal összhangban megszabják a közös irányvonalat, hogy olvashatóak legyenek az új formáció törekvései.
Nincs sok ideje a Szövetségnek, a nehéz döntéseket az idő szorításában és ellenszélben kell meghozniuk.
A magyar szavazatokért már többen is bejelentkeztek, és a hangzatos mondatok meg is találják a közönségüket. Az meg rövidesen kiderül, hogy a szavak mögött mennyi a tett, lehet-e a többség farokuszályán eredményeket elérni, vagy ismét, sokadszor is bebizonyosodik, magyar ügyekben csakis az erős magyar érdekképviselet tud tenni érdemben.
Megjelent a Magyar7 2021/18. számában.
