Zachar Pál: A fejlődéshez valós munkára és közösségi építkezésre van szükség

Kezdjük a visszatekintéssel, az egyébként is aktuális, így a választások előtt negyed évvel: milyen állapotban vette át Ipolyság vezetését, és melyek voltak a legnagyobb kihívások?

2022 novemberében, amikor felállt az új városvezetés, egy átfogó, mélyreható leltárral indítottunk: felmértük, hol tart a város, és miből tudunk gazdálkodni. Első lépésként összehívtuk a helyi és a régiós intézményvezetőket, és részletes interjúkat készítettünk velük. Beszámoltak a mindennapi működésükről, a kihívásokról, a sikereikről és az elképzeléseikről. E helyzetértékelés alapján dolgoztuk ki azokat a fejlesztési terveket, amelyek mentén a következő időszakban haladni kívántunk. Ehhez megkerestük a megfelelő forrásokat, és szisztematikusan belevágtunk a munkába.

Nézzük az egyes részterületeket!

Ha az egyes területeket nézzük, a sportban azt tapasztaltuk, hogy hiányzik a megszervezett sportélet és a szélesebb felvevőréteg. Elég szűkösek voltak a sportolási lehetőségek, a meglévő egyesületek pedig nehéz helyzetben küzdöttek. Nyilvánvalóvá vált számunkra: téves az a berögzült nézet, miszerint kizárólag a pénz hiányzik. Ha nincs mögötte valós szakmai munka és építkezés, a források önmagukban nem oldják meg a problémát, és a klubok nem tudják ellátni a feladatukat. Ezért két alapvető döntést hoztunk.

Elindítottuk a sportakadémiát. Együttműködési megállapodást kötöttünk a Matej Tóth Sportakadémiával, amely már a második éve működik sikeresen a városban. Az építkezést az óvodás és általános iskolás korosztállyal kezdtük. Célunk egy olyan rendszer működtetése, ahol a sport minden gyermek számára elérhető – függetlenül az anyagi háttértől vagy attól, hogy mennyire elkötelezett egy-egy konkrét sportág iránt. Illetve partnerséget alakítottunk ki a meglévő klubokkal. Nem pusztán pénzt utaltunk át a működésre, hanem érdemi szakmai együttműködésbe kezdtünk. Külön kiemelném a futballklubot: sikerült elérnünk, hogy lényegesen több forrást biztosítunk számukra, miközben a városnak feleannyi belső költségébe kerül a labdarúgás fenntartása. A sportvezetés időben meghozta a szerkezeti váltáshoz szükséges lépéseket, és újragondolta a gyermek-, az ifjúsági és a felnőtt csapatok felépítését.

Nyilván a foci minden település életében fontos. De mi a helyzet a kultúrával?

A kultúra területén sajnos, teljes elhanyagoltságot tapasztaltunk. Az érdemi szervezés hiánya mellett a legjobban az fájhatott a közösségnek, hogy megszűnt az együttműködés a helyi kulturális szervezetek között – mintha elszigetelt kis „városállamokként” működtek volna. Még a városhoz tartozó intézmények sem tudták összehangolni a tevékenységüket. Gyakran megesett, hogy a múzeum és a könyvtár ugyanarra a célcsoportra, ugyanabban az időpontban szervezett kísértetiesen hasonló rendezvényt.

Ezen felül mintegy 22 évvel ezelőtt az akkori városvezetés megszüntette a Városi Művelődési Központot, és a teljes kulturális élet koordinálását egyetlen szakosztályi alkalmazottra bízta, ami meg is hozta a maga káros következményeit. Ezért rendkívül örülök, hogy a képviselő-testület tavaly szeptemberben – komoly előkészítő munka után – jóváhagyta a Bartók Béla Kulturális Központ létrehozását, amely idén január 1-jén meg is kezdte a működését. Az intézmény azóta óriási sikereket könyvelhet el: koordinálja a kulturális szereplők munkáját, társfinanszírozóként beszáll más szervezetek mellé, saját rendezvényeket szervez, és önálló brandet épít."

Ehhez kapcsolódik egy jelentős infrastruktúra-fejlesztés is. Az egykori poliklinika műemléki jellegű épületét, amely két évtizedig üresen állt, egy Interreg projekt keretében sikerült átépítenünk és felújítanunk. Ennek 2025 júliusában zajlott le a használatba vételi éljárása, így szeptember 1-jével megnyithatja kapuit. Ide költözik be maga a Kulturális Központ, a Művészeti Alapiskola teljes szervezete, valamint itt lelel új otthonra a Csemadok helyi alapszervezete és a Sendergő Néptáncegyüttes is.

A kampányban hangsúlyos ígéret volt, hogy Ipolyságnak hatékonyabban kell lehívnia a pályázati forrásokat. Milyen eredményeket sikerült elérni ezen a téren?

A szemléletváltásnak köszönhetően kiemelkedő eredményeket értünk el: egyetlen korábbi választási ciklus alatt sem érkezett annyi pályázati forrás a városba, mint az elmúlt négy évben. Azt a stratégiai döntést hoztuk, hogy az önkormányzat saját tőkéjét elsősorban a pályázati önrészek biztosítására fordítjuk. Ezzel a módszerrel a beruházásokra szánt városi pénzt gyakorlatilag a tízszeresére tudtuk növelni.

Ennek a legjobb példája a már említett Bartók Béla Kulturális Központ, amely több mint 3 millió eurós beruházást jelent – ez a rendszerváltás óta a legnagyobb léptékű fejlesztés Ipolyságon. Ennek túlnyomó részét európai uniós és szlovák állami forrásokból finanszíroztuk, így a városi önrész szinte elhanyagolható volt. Ugyancsak pályázati forrásokból újítottuk meg az iskolai sportinfrastruktúrát – például az atlétikai és sportpályákat –, és jelenleg is uniós támogatásokból valósítunk meg vallási-turisztikai fejlesztéseket. Nem volt könnyű út. Ahhoz, hogy a hazai források mellett a közvetlen uniós és nemzetközi pályázatokban is sikeresek lehessünk, komoly szervezetfejlesztésre volt szükség.

Amikor átvettük a várost, kiderült, hogy a pályázati referensek érdemben nem beszélnek idegen nyelveket – sőt, akadt olyan kolléga is, aki a szlovákon kívül semmilyen más nyelvet nem bírt szóban vagy írásban. Így lehetetlen lett volna nemzetközi konzorciumokban képviselni Ipolyság érdekeit. Nekünk tehát nem nulláról, hanem „mínusz egyről” kellett felépítenünk egy új, professzionális csapatot, amely képes aktívan együttműködni magyar, német, angol és szlovák partnerekkel, valamint magas szinten elkészíteni a többnyelvű pályázati dokumentációkat. Ugyancsak komoly pénzügyi és szerkezeti felkészülést igényelt a külföldi támogatások fogadása és könyvelése. Mára viszont teljesen magabiztosan mozgunk ezen a nemzetközi terepen: a legfrissebb példa egy négyországos konzorcium, amelynek keretében óvodafejlesztésre nyertünk el forrásokat, így az ősz folyamán modern didaktikai és digitális eszközökkel szereljük fel a városi fenntartású óvodákat.

Az elkészült beruházások közül melyek azok, amelyek a leginkább éreztetik a hatásukat az ipolyságiak mindennapjaiban?

Két kiemelkedő projektet emelnék ki. Az egyik a Bartók Béla Kulturális Központ, két okból is. Egyrészt egy eredetileg monarchiabeli családi házként épült, majd poliklinikává alakított épületről van szó, amely két évtizede üresen állt és rontotta a városképet. Ha nem lépünk közbe, a műemléki értékű épület hamarosan az enyészeté lett volna. A teljes körű felújítással és bővítéssel most egy gyönyörű, modern környezetet teremtettünk a művészeti iskola diákjainak és a kulturális rendezvényeknek. Az épület a funkcionális értékén túl esztétikai szempontból is a városközpont valódi ékkövévé vált.

A másik szívügyem a Sóderos-tó és környezetének revitalizációja, amelyhez erős érzelmi kötődés fűzi a helyieket. Ha megkérdezünk egy ipolyságit, szinte mindenkinek van gyermekkori emléke a tóban való fürdőzésről. Nagyjából két évtizeddel ezelőtt az akkori városvezetés eladta a területet egy beruházónak, aki élményfürdőt ígért. A beruházás meghiúsult, a terület pedig elhanyagolt dzsungellé vált: fák nőttek ki a romos épületekből, illegális hulladékhalmok halmozódtak fel, és elburjánzottak az invazív növények. Képviselőként többször megszavaztuk a felújításra szánt forrásokat, de a korábbi városvezetés be akarta temetni a tavat, hogy a helyén családi házakat parcellázzon fel."

A 2022-es kampányban megígértem: ha bizalmat kapunk, 2023-ban kitisztítjuk a tavat, és ott tartjuk meg a városi gyereknapot. Sokan szkeptikusak voltak. Emlékszem, az egyik akkori osztályvezető a választás után azzal lépett oda hozzám, hogy majd segít „kommunikációban kikeveredni” ebből az ígéretből, mert úgysem lehet rendbe tenni a Sódorost. Ekkor szembesültem azzal, hogy a legnagyobb probléma a fásultság volt: az emberek elhitték, hogy a dolgok törvényszerűen tönkremennek, és nem hittek a nagy változásokban. Kemény munkával, a csapattal közösen rácáfoltunk erre: kitisztítottuk a tavat és a környezetét, részlegesen felújítottuk az épületeket, és a korábbi 30–50 fős gyereknapok helyett egy csaknem 1000 fős rendezvényt bonyolítottunk le a tóparton.

Azóta a Sóderos két állandó nagyrendezvény – a városi gyereknap és az új gasztrofesztiválunk – otthona. Emellett iskolák használják programhelyszínként, cégek tartanak itt csapatépítőket, a családok pedig kijárnak sütögetni. Filagóriákat építettünk, bevezettük a vizet, kerékpárszerelő pontot létesítettünk – egy valódi, élettel teli közösségi teret varázsoltunk belőle, amelyet folyamatosan fejlesztünk. Jelenleg is várjuk az újabb pályázat eredményét a következő fejlesztési ütemhez.

A kisvárosok egyik legégetőbb problémája a népességfogyás és a fiatalok elvándorlása. Mit tehet Ipolyság a fiatal családok megtartásáért?

2002 volt az utolsó olyan év Ipolyság történetében, amikor a város lakossága növekedést mutatott az előző évhez képest. Ez azt jelenti, hogy 24 éve folyamatosan csökken a népesség: évente átlagosan 100 fővel, azaz egy évtized alatt ezerrel lettünk kevesebben. A köztudatban Ipolyság még mindig 10 ezer fős kisvárosként él, de már az én iskolás koromban is inkább 8 ezer volt ez a szám. Polgármesterként pedig azzal a statisztikával kell szembesülnöm, hogy 2026. január 1-jén 6700 állandó lakost regisztráltunk. Ez riasztó adat. Látjuk, hogy Budapest és Pozsony elszívó ereje óriási, miközben a környékbeli falvakból sem a városba költöznek az emberek. A fő szerkezeti ok az országos demográfiai válságban gyökerezik: tavaly mindössze 33 gyermek született Ipolyságon, miközben több mint száz temetésünk volt.

Ezekkel a tényekkel szembe kell nézni. Ezt a demográfiai trendet megfordítani nem reális célkitűzés egy kisváros számára, a folyamat lelassítása viszont elérhető feladat. Mi három pillérre építjük a stratégiánkat. Az egyik az élhető városi környezet. Olyan települést alakítunk ki, ahol jó élni, jó gyermeket nevelni, és ahonnan a korszerű munkavégzési formák mellett a helyi és környékbeli ipari kapacitások is megélhetést biztosítanak. A másik a minőségi oktatás. A kisgyermekes családok megtartásának elengedhetetlen feltétele az alapszintű és középfokú oktatási intézmények magas szakmai színvonala. A harmadik pedig a kényelmi és jóléti szolgáltatások. Olyan közösségi és infrastrukturális pluszszolgáltatásokat biztosítunk, amelyek vonzóvá és kényelmessé teszik a mindennapokat.

Polgármesteri tisztsége mellett Nyitra megyei képviselőként is dolgozik. Hogyan egészíti ki egymást ez a két feladatkör?

Ez a két tisztség kifejezetten erősíti egymást. Kulcsfontosságú, hogy a helyi önkormányzatok közvetlen és élő kapcsolatban álljanak a megyei struktúrákkal. Sokan még mindig távolinak érzik a megyei önkormányzatot, pedig a megye hatásköre közvetlenül érinti a mindennapjainkat: a fenntartásában van a másod- és harmadrendű úthálózat és a hidak döntő többsége, a középiskolák jelentős része, a szociális és idősotthoni ellátás, valamint a regionális tömegközlekedés szervezése.

Ha a helyi és a megyei önkormányzat munkája összhangban van, sokkal több forrást és fejlesztést lehet kihozni a lehetőségekből. A Lévai járásban a megyei képviselők többsége polgármesterként is dolgozik, ami nagymértékben javította a kommunikációt. Ennek köszönhetően a Lévai járás kiemelkedő eredményeket ért el a megye által felügyelt fejlesztési programokban, és számos település jutott jelentős támogatásokhoz. Ez a szimbiózis kiválóan működik, és bízom benne, hogy a jövőben is mindkét tisztségemben a régió lakosságát szolgálhatom.

Melyek voltak a Magyar Szövetség Nyitra megyei frakciójának legjelentősebb eredményei a Lévai járásban?

A mindennapi operatív munka mellett két nagy stratégiai kihívással kellett szembesülnünk. Az egyik régi probléma, hogy a Lévai járás szerkezete rendkívül aránytalan. Az északi és a déli rész teljesen eltérő gazdasági és társadalmi struktúrával, valamint fejlesztési igényekkel rendelkezik. Az általunk kidolgozott elemzések alapján azt javasoltuk, hogy kezeljük külön a két térséget, és hozzunk létre két önálló választókerületet a járáson belül.

Sajnos ezt a kezdeményezést nem sikerült végigvinnünk, mert Léva polgármestere személyes ügyként kezelte a javaslat elutasítását: félreinformálta a döntéshozókat, és átpolitizált kampánytémát csinált az ügyből. Ez a döntés nemcsak a déli, hanem az északi településeknek is árt, hiszen a természetes kistérségi fejlesztéseket akadályozza. Ezt igazolja az is, hogy a megyei választásokon az északi polgármesterek már Lévától független, külön csapattal indulnak, belátva, hogy a járásszékhely nem képviseli érdemben az érdekeiket.

Pozitívumként emelhető ki ugyanakkor, hogy a régió útjainak és hídjainak jelentős része megújult vagy újjáépült, és komoly forrásokat tudtunk átirányítani a kulturális házak, községházák, szociális intézmények korszerűsítésére, valamint a hulladékgazdálkodás és a géppark fejlesztésére. Kiemelt stratégiai terület az iskolahálózat ügye. Zselízen és Ipolyságon működnek megyei fenntartású magyar középiskolák. A megye egy általános összevonási hullámot indított el, amelynek során a különböző típusú iskolákat vont össze közös igazgatóság alá. Ennek komoly veszélye, hogy amikor egy magyar és egy szlovák intézményt vonnak össze szlovák vezetés alatt, az a magyar nyelvű képzés elsorvadásához vezet.

Erre kétféle modellel reagáltunk. Az egyik az ipolysági modell. Sikerült megakadályoznunk a Szondi György Gimnázium és a helyi szlovák gimnázium összevonását. Ehelyett a város átvette a fenntartói jogokat, és a Pongrácz Lajos Alapiskolával közösen egy új, közös igazgatású iskolaközpontot hoztunk létre. Az eredmények igazolják a döntést: javultak a tesztelési mutatók, nőtt a szaktanárok aránya, stabilizálódott a pénzügyi háttér, és jelenleg is zajlik az épület bővítése. Zselízen pedig a megyei elképzelés érvényesült, és a középiskolát a párkányi intézményhez csatolták. Erről az iskoláról sem mondtunk le: ha a jövőben meglesz a fogadókészség, Zselízen is alkalmazni kívánjuk az ipolysági modellt a magyar nyelvű középfokú oktatás hosszú távú garantálására."

Képviselőként hogyan értékeli a Magyar Szövetség és Nyitra megye vezetésének együttműködését?

Pragmatikus, gyakorlatias alapokon sikerült működőképes munkakapcsolatot kiépítenünk. Vannak természetesen nézeteltérések, de örülök, hogy a ciklus nagy részében elkerültük az értelmetlen ideológiai csatározásokat. Sajnos, a ciklus végéhez közeledve akadtak méltatlan helyzetek – ilyen volt például, amikor egyes képviselők megpróbálták elmozdítani az egyik magyar kollégánkat a kulturális bizottság éléről, vagy megkérdőjelezték a mandátumát. Szerencsére ezeket az abszurd próbálkozásokat sikerült elhárítanunk.

A siker kulcsa a kölcsönös tisztelet és az intenzív kommunikáció. Ugyanakkor van még hová fejlődni. Az iskolahálózat átszervezése körüli nyilvános bizottsági ülésen az egyik nyitrai képviselőtársunk kijelentette, hogy a nemzetiségem jelentő a legfőbb problémát, és ezzel próbálta indokolni a magyar iskolaközpont elutasítását. Riasztó, hogy 2025-ben egy megyei képviselő nyilvános felszólalásában még megjelenhet ilyen nyílt sovinizmus. Ennek ellenére a szakmai munkánkkal azon vagyunk, hogy a közéleti párbeszéd eljuttasson egy olyan szintre, ahol az ilyen megnyilvánulások már nem kaphatnak teret.

Milyen fő üzenetekkel vág bele a Magyar Szövetség az előttünk álló kampányba?

A kampányt két szintre bontjuk. A megyei kampányban a járási egység megteremtése a kiindulópont. A Lévai járásban elérhető 9 megyei képviselői helyre a Magyar Szövetség teljes, 9 fős jelöltlistát állít: az 5 jelenlegi képviselőnk mellett 4 új, felkészült szakember – polgármesterek, helyi képviselők és civil aktivisták – csatlakozott a csapathoz. Zselízen már tartottunk egy egyeztető fórumot a régió polgármestereivel, ahol közösen állítottuk össze a következő ciklus feladatlistáját.

A legfontosabb megyei prioritásaink:

Szociális ellátás: Új szociális és idősotthoni kapacitások létesítése a Lévai járásban, ahol jelenleg komoly hiány mutatkozik.

Közlekedés és infrastruktúra: A regionális tömegközlekedés fejlesztése és az úthálózat felújításának folytatása.

Környezetvédelem és oktatás: Az ivóvízbázis védelme, a támogatási rendszerek átláthatósága és a magyar iskolahálózat stabilitása.

A helyi, ipolysági kampányban az eredménykommunikáció és a jövőkép egyensúlya a döntő. Szeretnénk megmutatni a lakosságnak, hogy az elmúlt négy évben beváltottuk az ígéreteinket. Ezzel párhuzamosan hamarosan bemutatjuk a csapatunkat és azt a négyéves fejlesztési programot, amely az egészségügy, a városon belüli infrastruktúra, az épületfelújítások és az intézményrendszer korszerűsítésének kérdéseire ad konkrét válaszokat. Garantáljuk, hogy a Magyar Szövetség csapata a kiszámítható, megbízható fejlődés pályáján tartja Ipolyságot.