Tényleg búcsúznunk kell a postáinktól?
A bodrogközi falvakon áthaladva úgy tűnik, július napjai rendben zajlanak. Virágzó napraforgók, zöldellő kukoricatáblák és aranyló szalmabálák kísérik az utat. Már-már idilli a látvány, de csalóka. Nincs nyugalom a földeken, ahol az aszály tartja bizonytalanságban a gazdákat, és nincs a falvakban sem.
Most éppen a helyi posták fölött lebeg Damoklész kardja – és sokan úgy érzik, néhány településre már le is csapott. Négy érintett bodrogközi települést jártam végig, hogy megtudjam, mi igaz a hírekből, és hogyan élik meg a falvakban ezt a bizonytalanságot.
Először Bodrogszentesre vezetett az utam. Addigra több mint hatszáz aláírás gyűlt össze a helyi posta megtartásáért, noha az önkormányzat nem kapott hivatalos értesítést a bezárásról.
– mondta Laczkó Péter megbízott polgármester.
Szentesen úgy tudták, Bolyban már bezárt vagy hamarosan bezár a posta, ezért arrafelé vettem az irányt. Bolyban viszont kiderült, a hír nem igaz. A nyitva tartását jelentősen csökkentették, de a szolgáltatás egyelőre működik. Bohács Attila polgármester már a B terven is gondolkodik.
– fogalmazott.
A bolyi fiók Boly, Zétény és Szolnocska mintegy 1700 lakosát szolgálja. A korlátozott nyitva tartás már most zavart okoz: az emberek a megszokott időben érkeznek, zárt ajtót találnak, majd a községi hivatalt hívják.
Július 7-én Perbenyikre is megérkezett a Szlovák Posta levele: július 13-tól ideiglenesen bezárják a helyi ügyfélteret. Másnap petíció indult, amelyet már az első napon több mint ötszázan írtak alá. Két nappal később egy régi képeslap jelent meg a község közösségi oldalán „Búcsú a postáktól” felirattal. A mellé írt szöveg már kész tényként közölte: 155 év után megszűnik a perbenyiki posta.
Kropuch Martin polgármester végighallgatta a Szlovák Posta másfél órás online tájékoztatóját, és az ott elhangzottak alapján úgy látja: a perbenyiki fiók végleges sorsáról még korai beszélni. A helyiek aggodalmát megérti, ezért is igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy jelenleg ideiglenes intézkedésről van szó, miközben az új rendszer részletei még alakulnak.
– mondta.
Máté Gábriel alpolgármester szerint a térség reakciójában az elmúlt évtizedek veszteségei is benne vannak: a mezőgazdaság átalakulása, a munkahelyek megszűnése és a vasút máig tartó leépülése. Újabb változás hírére sokan már attól tartanak, hogy ismét elvesznek valamit a vidéktől.
Mindeközben beszélgetőtársaimmal a községháza mellett található posta előtt álltunk. Az ügyféltér ajtaja zárva volt, odabent azonban láthatóan nem állt meg a munka. A helyi postásnő jelenleg Királyhelmecen veszi át a küldeményeket, Perbenyikben szétválogatja, majd kézbesíti őket. Beszélgetésünk végén kilépett az épületből, gondosan elrendezte a küldeményeket a kerékpárján, és elindult velük a faluba.
Jurcsák László polgármestert már csak telefonon értem el. Szabadságát tölti, az online tájékoztatón nem vett részt, így hozzá is csak részleges információk jutottak el. Bélyben július elejétől zárva tart az ügyféltér, a kézbesítés azonban működik.
– mondta.
A társaság szerint nem egyszerű postabezárási hullám zajlik, hanem a működési rendszer átalakítása. A hagyományos szolgáltatásokat egyre kevesebben veszik igénybe, a vállalat pedig veszteséges. Ahol egy klasszikus fiókot nem tartanak gazdaságosnak, ott a szolgáltatás kispostán, helyi üzletben vagy önkormányzati ponton működhetne tovább.
A kézbesítés az ügyféltér bezárása után is megmaradna, emellett csomagautomatákkal és digitális megoldásokkal is számolnak. A részleteket még ki kell dolgoznia a postának.
Július közepén még semmi sem biztos a bodrogközi posták jövőjét illetően. A bizonytalanság közepette azonban azt láttam, a Bodrogköz nem marad tétlen: kérdez, tájékozódik, remél, és ha kell, tenni, vagy akár terhet vállalni is kész a helyi postai szolgáltatás megmaradásáért. A régi perbenyiki képeslap mégis szíven üti az embert. Rádöbbent, milyen régóta része a posta ezeknek a falvaknak – és hogy a ragaszkodás nem magának a szolgáltatásnak szól, hanem a helyi élet egy darabjának, amely több nemzedék történetével forrt össze.
Megjelent a MAGYAR7 30. számában.
