Bodrogszentes

Svätuše
község
magyar lakosság 1910
98%
951
magyar lakosság 2021
86%
671
Népesség: 815
Terület: 10,16 km²
Tszf. magasság: 98 m
Körzethívószám: +421 (0) 56
Irányítószám: 07683
Természeti tájbeosztás: Nagyalföld, Felső-Tisza-síkság, Bodrogköz 1918 előtti vármegye, járás, rang: Zemplén vármegye Bodrogközi járás kisközség

A község a Bodrogköz középső részén, a Helmeci-dombság (a Felső-bodrogközi szigethegyek része) nyugati lábánál, a 79-es főút mentén, Királyhelmectől 7 km-re nyugatra, Sátoraljaújhelytől 23 km-re keletre. Mellékutak kötik össze Nagygéressel (6 km) és Vékével (5 km). Határának nagy része mezőgazdaságilag művelt terület, de jelentős a szőlők és gyümölcsösök részaránya is. Nyugatról Szinyér és Kisgéres (Keresztúrpusztai kataszter), délről Nagygéres, délkeletről Kisgéres, keletről Királyhelmec, északról pedig Véke községekkel határos.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Tőketerebesi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Királyhelmeci járáshoz tartozott, majd a Tőketerebesi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Bodrogközi járás). Területe (10,16 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 966, 1921-ben 823, 1938-ban pedig 1114, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Túlnyomó magyar többségét napjainkig megőrizte (2011-ben 92,6 %) a szlovákok aránya mindössze 4,9 %. A lakosság többsége (68,8 %) református vallású, a római katolikusok aránya 18,3 %, a görög katolikusoké 5,2 %. 1944-ig népes izraelita közösség is élt a községben (1921-ben 12,2 %, 1938-ban 9,2 %).

Történelem

1245-ben Scuntes néven említik először. Már ekkor állt a Mindenszentek tiszteletére szentel római katolikus temploma. 1423-ban 37 lakott és 12 üres portát számoltak össze a faluban. Birtokosai többek között a Csapi, Kerecsenyi és Csicseri családok voltak. 1541–1548-ban már csak 5–18 lakott portája volt. Lakói valószínüleg már a 16. század végétől reformátusok lettek. Református lelkésze legkorábbról, 1598-ból ismert. A 17. században a Balassa, Sennyey, Vécsey és a Dőry családok birtoka volt. A 18. század végén cseresznyéjéről volt híres a falu. A 19. század végén pusztító filoxérajárvány visszavetette a korábban nagy jelentőségű szőlőtermesztést. A 19. században már nagy jelentősége volt a falu feletti Pilis-hegyen található kőbányáknak, melyek 1919-ig üzemeltek. 1907-ig Szentes néven szerepelt, ekkor kapta a hivatalos Bodrogszentes nevet. 1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1938-ban újrakezdték a kőbányászatot, mely egészen az 1960-as évekig folytatódott. Kultúrházát 1941-ben avatták fel. 1960-ban hivatalos szlovák neve Plešany lett, 1990-ben azonban visszakapta a korábban használt Svätuše nevet.

Mai jelentősége

A községben négyosztályos magyar tannyelvű alapiskola és óvoda található. Határában andezitbányászat és homokkitermelés folyik, valamint napkollektoros erőmű üzemel. Híres szőlőtermesztéséről is. Református temploma a 13. század elején épült román stílusban, mai alakját 1907-ben nyerte el, festett fakazettás mennyezete és a karzat 1794-ben készült. Római katolikus temploma 2013-ban épült.