Boly

Boľ
község
magyar lakosság 1910
100%
725
magyar lakosság 2011
84%
607
Népesség: 725
Terület: 12,60 km²
Tszf. magasság: 101 m
Körzethívószám: +421 (0) 56
Irányítószám: 07653
Természeti tájbeosztás: Nagyalföld, Felső-Tisza-síkság, Bodrogköz 1918 előtti vármegye, járás, rang: Zemplén vármegye Bodrogközi járás kisközség

A község a Bodrogköz szlovákiai részének északi részén, a Ticce-patak jobb partján fekszik, Királyhelmectől 6,5 km-re északnyugatra, Sátoraljaújhelytől 27 km-re északkeletre. Országutak kötik össze Körtvélyessel (9 km), Lelesszel (7 km) és Királyhelmeccel. Határa sík, túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület, északi részén a Latorca árterét erdő borítja. Nyugatról Zétény és Véke, északnyugatról Abara, északról Bés, keletről Szolnocska és Bodrogmező, délről pedig Királyhelmec alkotja. Északi határát a Latorca 20. század második felében kialakított új medre alkotja, korábbi határát pedig (mely egyben megyehatárt is alkotott Zemplén és Ung megyék között) az ettől 0,5-1 km-re délre kanyargó régi meder.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Tőketerebesi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Királyhelmeci járáshoz tartozott, majd a Tőketerebesi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Bodrogközi járás). 1950 után Bés határának egy részét (a Latorca régi és új medre közé eső területet) Bolyhoz csatolták, területe ezzel 15 %-al gyarapodott (10,96 km²-ről 12,60 km²-re).

Népesség

1910-ben 728, 1921-ben 760, 1938-ban pedig 824, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Magyar többségét napjainkig megőrizte, bár 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 92,6 %-ról 83,7 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 7,1 %-ról 15 %-ra nőtt. 1991-2011 között népessége stabilan alakult, 3,3 %-os lakosságszámnövekedés figyelhető meg ebben a 20 éves időszakban (702 főről 725-re). 2013-ban a lakosság 3,4 %-a a roma etnikumhoz tartozott. A lakosság mintegy fele (52,1 %) római katolikus, negyede (25,1 %) pedig református vallású, a görög katolikusok aránya 11,7 %. 1921-ben a három fő felekezet híveinek aránya még csaknem megegyezett (görög katolikus – 33,6 %, római katolikus – 31,1 %, református – 27,2 %) és jelentős izraelita közösség (8,2 %) is élt a községben.

Történelem

A mai települést 1221-ben Bol néven említik először. 1332-ben már állt román stílusú temploma, melyet a pápai tizedjegyzék említ. 1337-ben már mai magyar Boly nevén szerepel. A 14. században a Bolyi család elszegényedett ágának birtoka. A 15.–16. században gyakran változtak birtokosai. 1419-ben Cseke György és Imreghi András birtoka. 1439-ben az Újfalussyak, 1443-ban a Csebyek, 1475-ben a Nagyok, 1487-ben a Széchyek a tulajdonosok. 1528-ban a Taróczyak, 1548-ban a Némethyek, 1559-ben a Bejczyek, 1561-ben az Aytayak birtoka. 1557-ben 8 portát számláltak a faluban, ebből 3 zsellérház volt. 1598-ban a Rákócziak is birtokosok lettek a településen. Lakói a 17. század elején református hitre tértek. A 17. század végén Barkóczy Ferenc és Klobusiczky Ferenc birtoka. Ezidőtájt sokat szenvedett a kuruc harcok miatt. 1715-ben 10 lakott és 9 lakatlan ház állt a településen. A 18. század folyamán szlovák és ruszin lakosság települt a részben kipusztult lakosok helyére. 1787-ben 48 házában 30, 1828-ban 63 házban 483 lakos élt. Római katolikus plébániáját 1806-ban alapították újra. A 18.–19. században a Klobusiczky grófi család a falu birtokosa, míg a 20. század elején a Szirmay-család volt a legnagyobb birtokos itt. 1888-ban súlyos károkat okozott a faluban a tiszai árvíz. 1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1944-ben zsidó lakosságát (1938-ban 41 fő) koncentrációs táborba hurcolták. 1945 után a belső telepítések során a faluba szlovák családok települtek. Az alapiskola új épülete 1972-ben épült.

Mai jelentősége

A községben teljes szervezettségű magyar alapiskola és óvoda működik. Szent Miklósnak szentelt római katolikus temploma 13. századi eredetű, 1828-ban klasszicista stílusban alakították át. Református temploma 1968-1971 között épült.