Bély

Biel
község
magyar lakosság 1910
100%
1 025
magyar lakosság 2011
70%
1 036
Népesség: 1 445
Terület: 7,44 km²
Tszf. magasság: 101 m
Körzethívószám: +421 (0) 56
Irányítószám: 07641
Természeti tájbeosztás: Nagyalföld, Felső-Tisza-síkság, Bodrogköz 1918 előtti vármegye, járás, rang: Zemplén vármegye Bodrogközi járás kisközség

A község a Felső-Bodrogköz keleti részén, a Sátoraljaújhely-Csap vasútvonal mentén (megállóhely) fekszik, Királyhelmectől 9 km-re délkeletre. Mellékút köti össze Kisdobrán keresztül a 79-es főút Királyhelmec-Ágcsernyő szakaszával, Tiszacsernyővel (3,5 km), valamint Nagytárkánnyal (4 km). Határának legnagyobb része mezőgazdaságilag művelt terület. Nyugatról Kisdobra, délről Dámóc, délkeletről Nagytárkány, keletről Tiszacsernyő, északkeletről Battyán, északról pedig Bacska községekkel határos. Déli határa egyben államhatárt alkot Szlovákia és Magyarország között.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Tőketerebesi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Királyhelmeci járáshoz tartozott, majd a Tőketerebesi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Bodrogközi járás). 1920-ban a trianoni határ megvonásával határának legdélebbi csücskét (9 hektáros területet) elveszítette (ma Dámóchoz tartozik). Területe ekkor 9,58 km²-ről 9,47 km²-re csökkent. 1957-ben Tiszacsernyő önálló községgé alakításával a vasúti átrakóállomás teljes területét az újonnan alakuló községhez csatolták, Bély ezzel területének további egyötödét elveszítette és határa 7,44 km²-re csökkent.

Népesség

1910-ben 1030, 1921-ben 1023, 1938-ban pedig 1090, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1921-ben 13,6 % volt. 1991-re lakossága 1256 főre nőtt, majd 1991-2011 között további 17,4 %-os lakosságszámgyarapodás figyelhető meg (1256 főről 1474-re). Magyar többségét napjainkig megőrizte, 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 80,0 %-ról 70,3 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 19,4 %-ról 24,8 %-ra nőtt. A lakosság 13,7 %-a a roma etnikumhoz tartozik. 2011-ben a lakosság 49 %-a volt római katolikus, 23,2 %-a görög katolikus, 15,3 %-a pedig református vallású. 1921-ben még a görög katolikusok alkották a legnépesebb felekezetet (39,1 %). 1944-ig népes zsidó közösség is élt a községben (1921-ben a lakosság 9,1 %-át, 1938-ban 8,5 %-át alkották).

Történelem

1214-ben a leleszi alapítólevélben említik először Beyle néven. A 13. században a Tőke család birtoka, a 14. században a Tőke, a Cigándi, a Tárkányi és az Agárdi családoké. A 15. században a Perényiek és a Bacskaiak is tulajdonosok a faluban. A 16. században több birtokosa volt, mint Vassai, Vékey, Palugyay, Paczóth, Járay, Doroszlay és a Horváth családok tagjai. 1557-ben 5 portája volt. Az 1620-as évektől a 20. század közepéig a Sennyey család birtoka. 1715-ben 7 házas és 26 puszta jobbágytelke volt. 1787-ben 58 házában 401 lakos élt. 1828-ban 79 háza és 587 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak. 1872-ben a Sátoraljaújhely-Csap vasútvonal megépítésével Bély vasútállomást kapott. 1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1927-ben Nagytárkány és Bély határába morva és szlovák legionáriusok telepedtek le. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1944-ben zsidó lakosságát (1938-ban 93 fő) koncentrációs táborba hurcolták. 1945 után kelet-szlovákiai szlovák telepesek érkeztek a községbe. Részben Bély határában építették ki a csehszlovák-szovjet vasúti átrakóállomást, melynek területét 1957-ben az ekkor megalakult Tiszacsernyő községhez csatolták.

Mai jelentősége

A községben magyar tannyelvű alapiskola és magyar-szlovák nevelési nyelvű óvoda található. Határában a környéken egyedülálló áfonyafarm működik. A parkkal körülvett, rokokó-klasszicista stílusú Sennyey-kastély 1781-ben épült. Szűz Máriának szentelt, neogótikus stílusú római katolikus kápolnája 1854-ben épült, a református templomot 1935-36-ban, a görög katolikus templomot az 1990-es években emelték.