2021. június 16., 20:20

Rimaszombatban folytatódott a trianoni előadás-sorozat

Komárom és Martos után a rimaszombati Tompa Mihály Református Gimnáziumban folytatódott a Versailles 100 év távlatából című előadás-sorozat, melynek során a trianoni békeszerződést, annak előzményeit és következményeit vették górcső alá az előadók.

trianoni előadás a rimaszombati gimiben

A budapesti Széchenyi Társaság és a Szövetség a Közös Célokért (SZAKC) közös szervezésében megvalósuló előadáson Molnárné Pelle Beáta, a gimnázium igazgatónője köszöntötte a vendégeket és a diákokat. 

Duray Miklós, a SZAKC tiszteletbeli elnöke bevezetőjében hangsúlyozta, ahhoz, hogy Trianon kérdését megközelítsük, időben vissza kell menni több száz évet, hogy a folyamatokat megértsük.

Ezen a képzeletbeli egyenesen az első problematikus pont 1526-1541 között van, amikor I. Ferdinánd, valamint Szapolyai János révén két királya is volt a török hódoltság által fenyegetett országnak. Rámutatott, hogy 1541-től folyamatosan Habsburg uralkodó fején volt a korona, de Magyarország sosem lett része a Német-római Birodalomnak, mint pl. Csehország az 1620-as fehérhegyi csata után. A Magyar Királyság státusza lényegében nem változott, s a forradalmat követő 1867-es kiegyezéssel helyreállt a jogrend. Az Osztrák-Magyar Monarchián belül akkori társnemzeti viszonyt ahhoz a szerződéses viszonyhoz hasonlította, mint ami száz évvel később, 1969-től kezdődően alakult ki Csehszlovákiában, a formailag két szuverén nemzeti tagállam, a Cseh Szocialista Köztársaság és Szlovák Szocialista Köztársaság között.

A versaillesi békerendszerhez vezető körülmények közül azt sem szabad elfelejteni, hogy a 20. század elejére a térségben felgyülemlettek a különböző történelmi és politikai indulatok.

Egy másik probléma volt, hogy nagyon megfogyatkozott a magyar népesség a történelmi Magyarország területén belül. Mátyás király idején a Magyar Királyság lakosságának a becslések szerint mintegy 80-85% volt magyar, míg - a török hódoltság és a betelepedés következtében - II. József idején már csak 37%. Az első világháború éveire ez az arány mintegy 54 százalékra emelkedett, de még így is nagy volt a nem magyar, hanem más nemzetiségűek (főként románok, szerbek, szlovákok és németek) aránya. Duray szerint ezeket az előzményeket is tudatosítani kell ahhoz, hogy jobban megértsük, hogy mi történt a térségben, és milyen hatalmi érdekek érvényesültek.

Ligeti Dávid, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár történésze először a 19. század első felétől fellépő nemzetiségi törekvések és a megerősödő nacionalizmus felől közelítette meg a kérdést. A király személye sokáig összetartotta a történelmi Magyarországot, mint soknemzetiségű államot, de a század vége felé fokozódtak az elszakadási törekvések.

Románia és Szerbia a megalakulása óta egyesíteni kívánta a Magyar Királyság területén élő nemzetiségeit az anyaországgal. Így érkezünk meg a Nagy Háborúhoz, amelynek végén már látszott, hogy nem lehet tovább egybetartani a vereséget szenvedett Monarchiát, az összeomlás elkerülhetetlen. 1918 októberétől pedig rohamosan romlott a helyzet, a Monarchia megszűnt létezni, annak helyén már csak önálló nemzetállamok jöhettek szóba. Woodrow Wilson amerikai elnök megfogalmazta 14 pontját, amely a népek önrendelkezését is tartalmazta, néhány területtől eltekintve azonban ezek az elvek nem valósultak meg – idézte fel Ligeti. 

A történész szerint Károlyi Mihály kormányának végzetes tévedése volt, hogy a demokratikus átalakulástól kedvezőbb békefeltételeket remélt. A következő hetekben csehszlovák, délszláv, francia, román intervenciós támadás indult az ország ellen, amely nagyjából elérte a trianoni határvonalakat. A békefeltételeken Apponyi kiválóan megfogalmazott védőbeszéde sem tudott már változtatni. 

Az előadás során szó volt még a trianoni békeszerződés utóéletéről és annak hatásairól is. Elhangzott, hogy 1920-tól 1945-ig a magyar politika lényegében a revízió pártján állt, ebben teljes politikai egység volt a pártok között, csak a területi revízió mértékéről voltak más elképzeléseik, de 1941-re a revíziós törekvések nagyrészét sikerült elérni.

Ligeti kifejtette, hogy a második világháború után teljesen más szemlélet lett úrrá, a kérdés szinte el lett felejtve. Köszönhetően annak is, hogy a magyar kommunista berendezkedés inkább internacionalista volt, a nemzetek felettiségben gondolkodott és ezért félredobta a határon túli magyarság ügyét. A rendszerváltásig tulajdonképpen beszélni sem lehetett a problémáról, mára pedig a magyarság lélekszámarányának csökkenése miatt a revíziónak már nincs reálpolitikai alapja. Ligeti szerint a megoldás kulcsa jelenleg a helyi közösségek szerepének erősítése és a kölcsönös kapcsolatok javítása lehet. 

Szemereki Zoltán és Duray Miklós
Szemereki Zoltán, a Széchenyi Társaság elnöke és Duray Miklós, a SZAKC tiszteletbeli elnöke
Fotó:  ma7.sk

Az eseményen felléptek a Tompa Mihály Református Gimnázium növendékei. Szemereki Zoltán, a Széchenyi Társaság újonnan megválasztott elnöke pedig egy kis lelki útravalóval látta el a diákokat, hogy az önmegvalósításon kívül, Széchenyihez hasonlóan próbáljanak meg a közjó szolgálatáért is tenni életük során. 

Az előadássorozat a közeljövőben Párkányban, Nagymegyeren és Léván folytatódik.
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.