Neszméri Tünde: Két remek magyar középiskolával büszkélkedhetünk
Pozsony megye a magyarság szempontjából már szórványvidéknek számít. Fenntartásában csupán két magyar intézmény található. Mindkettő iskola, méghozzá patinás, jó nevű. Megtartásuk, fejlesztésük rendkívül fontos, nemcsak a pozsonyi és környékbeli magyarok szempontjából, hiszen jóformán egész Nyugat-Szlovákia területéről fogadnak diákokat. Neszméri Tünde, a Magyar Szövetség megyei képviselője szívügyének tekinti az intézmények felkarolását, minden lehetséges módon való támogatását.
„A pozsonyi Duna Utcai Alapiskola és Gimnázium, valamint a Szenci Közgazdasági és Pedagógiai Szakközépiskola tartozik a hatáskörünkbe. A megye területén lévő többi magyar alapiskola - Pozsonypüspökiben, Félben, Szencen és Hegysúron - a helyi önkormányzat fenntartásban működik.
– mondja elöljáróban.
A szenci középiskola egyedülálló a maga nemében, hiszen Nyugat-Szlovákiában csak itt lehet középiskolai szinten magyarul óvodapedagógiát és nevelőszakot tanulni és pedagógiai asszisztenseket is képzenek. Esti tagozaton is van lehetőség a végzettség megszerzésére azoknak, akiknek már van érettségijük. Logisztikaszak sincs magyar nyelven máshol.
Remek alapokat nyújt ez a szakközépiskola, amire sokkal könnyebb építeni aztán az egyetemen, legyen szó akár a közgazdaságiról, ahová sokan jelentkeznek a logiszitka elvégzése után. Mostanában sűrűn hangoztatják, hogy a szakoktatásnak van jövője, mert nemcsak érettségit, hanem szakmát is ad. Ezt én is egyre inkább kezdem elfogadni, mert látom, hogy a szenci iskolából is nagyon sokan mennek főiskolára, vagy egyetemre, és nem vesznek el az életben az ott végzett diákok akkor sem, ha például angol nyelvű, vagy idegen nyelvű főiskolán folytatják a tanulmányaikat. Valóban az életre készíti fel a fiatalokat ez az iskola” – fűzi hozzá a megyei képviselő.
Beszámol arról is, hogy a közel 180 diákkal működő oktatási intézmény idei tanévnyitóján csodálatos fiatalokkal találkozott, sokan régi ismerősként már messziről üdvözölték, tehát nemcsak az oktatás, a nevelés is elsőrangú ebben az iskolában, ahol egyébként évente sok rendezvényt tartanak.
Három megyéből, Pozsony, Nagyszombat és Nyitra megyéből vannak diákjai. Talán azért is, mert a pedagógusok odafigyelnek a diákok igényeire és a családias hangulat a jellemző.
Az idei tanévkezdést azonban beárnyékolta egy dolog, amit Neszméri Tünde megosztott portálunkkal is. Nyár közepén az iskola, mely a szlovák gimnáziummal van egy épületben, kapott egy értesítést, hogy adjon át két osztályt a szlovák gimnáziumnak, mely helyszűkével küzd. Ez azonban nem lehetséges, mivel a szakoktatás miatt több tantárgyat megosztottan, kisebb csoportokban kell tanítani és nincsenek szabad termek.
A megye másik magyar intézménye a pozsonyi Duna utcai iskola, mely a főváros szívében található műemléképületben működik már hosszú évtizedek óta. Az idő vasfoga azonban már igencsak nyomott hagyott rajta, ezért a megye az épület teljes, több évig tartó felújítása mellett döntött. Ebből az első év már letelt.
„Először az volt a terv, hogy a diákoknak ki kell költöznünk a fölújítás idejére, de végül sikerült elintézni, hogy maradhassanak. Annál is inkább, mert mindig fölmerül egy-egy intézmény kiköltöztetésekor, hogy a fölújítás után vajon ugyanaz az intézmény kerül-e oda vissza. Mivel ilyen aggályokat hallottunk a szülők, a pedagógusok, illetve az iskolabarátok részéről is, ezt a problémát végül sikerült megoldani. Most nyáron az ablakok, a nyílászárók cseréje valósult meg.
– számol be a fejleményekről.
Az iskola felújítását három évre tervezték. De mivel nem költöztették ki a diákokat, ezért valamivel lassúbb a haladás a munkálatokkal. Megéri türelmesnek lenni, hiszen Pozsony, az ottani magyarság és a felvidéki magyarok egy ikonikus épülete végre újra régi pompájában ragyoghat. Nem mellesleg ez az egyik legrégebbi iskolaépület Szlovákiában.
A Duna utcai iskola, annak ellenére, hogy jóval nagyobb létszámú - közel ötszáz diák látogatja-, mint a szenci szakközépiskola, szintén családias hangulatú, a pedagógusok próbálnak ott is mindenkinek segíteni. Aki tehetséges, annak kiemelni a tehetségét, aki fejlesztésre szorul, azt támogatni. A speciális nevelésű igényű, speciális tanulási igényű diákokra is külön odafigyelni. Neszméri Tünde mindenkinek csak ajánlani tudja ezt az iskolát is.
„Látjuk, hogy a minisztérium egyre inkább csak a számokból indul ki, és nem abból, hogy minőségi oktatást nyújtsanak az iskoláinkban. De nem szabad mindent a számokon keresztül nézni, főleg nem a kisebbségi oktatásban. Jómagam pedagógus végzettségű vagyok, tehát valamennyi módszertan tanultam még annak idején. Azt látom, hogy a kimagaslóan tehetséges gyerekeknek, de a leszakadó diákoknak se jó az az olyan tömegoktatás, ahol a pedagógus még a tanulóknak a nevét se tudja. Ezeknek a diákoknak, meg szerintem minden tanulónak és diáknak az a jó, hogyha azt érzi, hogy odafigyelnek rá. Tehát hogy az iskola egy valódi közösség. Mind a két hozzánk tartozó iskola ilyen. A diákok bátran fordulhatnak a pedagógushoz, az osztályfőnökhöz, hogyha gondjuk van. Ez manapság szerintem nagyon fontos. Mert az iskolák sok esetben valamennyire már a családokat is kell, hogy helyettesítsék.”
Végezetül elmondja azt is, az elmúlt tíz év során mindkét Pozsony megyei fenntartású magyar iskolában nagyjából ötven százalékos diáklétszám-emelkedés volt. Mi ez, ha nem annak bizonyítéka, hogy sikeresen működnek?
