Hová lesznek a magyar gyermekek?
A Lévai járásban összesen tizenhat magyar tanítási nyelvű alapiskola működik: tizenhárom állami és három egyházi fenntartású. Információink szerint ezek közül tizenegy iskolába kevesebb gyermek lett beíratva idén, mint az előző két esztendőben.
Míg Érsekkétyen 2017-ben nyolc, 2018-ban hat tanuló vett részt a beíratáson, idén ugyanezt csupán hárman tették meg. A csatai Baross Gábor Alapiskolába két évvel ezelőtt kilenc, tavaly pedig tizenegy tanulót írattak be, az idei hetes szám szintén csalódást keltő lehet.
Nagysallóban sem jobb a helyzet, ugyanis a 2017-es kilenc és a 2018-as hat kisdiák után az idei négy bizony alacsony számnak tűnik. A Palásthy Pál Egyházi Alapiskola is nehéz helyzetbe kerülhet, hiszen a 2017-es kilenc, valamint a 2018-as öt jelentkező után ezúttal csupán két tanulót írattak be, s mivel mindketten rögtön halasztást is kértek, ezért a palásti intézmény valószínűleg nem fog tudni első évfolyamot nyitni a 2019/2020-as tanévben.
A farnadi alapiskolában minden bizonnyal lesz első osztály, bár a két évvel ezelőtti három és a tavalyi öt beíratott kisdiák példáját idén csak ketten követték. A garamsallói és az alsószemerédi beíratáson egy-egy tanuló vett részt, az elmúlt évek három-négy nebulójához képest ez szintén visszalépésnek tekinthető.
A lévai Juhász Gyula Alapiskolába ebben az esztendőben tizenketten jelentkeztek, kevesebben, mint két éve (14) és tavaly (15). A szalatnyai alapiskolába egyetlen tanulót sem írattak be a 2019/2020-as tanévre, az intézmény vezetője, Kissimonyi Beatrix mégis abban bízik, hogy szeptemberig ez változhat.
A legmeglepőbbek mégis talán az ipolysági Pongrácz Lajos Alapiskola és a zselízi alapiskola beíratási adatai. Tavaly mindkét intézménybe 31 kisdiákot jelentettek be; idén az előbbibe tizennyolcan, az utóbbiba pedig huszonketten lettek beíratva.
Az Ipoly menti intézmény igazgatója, Bóna Zsolt szerint a tizennyolcas létszám nem fogható fel csalódásnak:
Az ipolyszakállosi, az ipolyviski és a sárói alapiskola nem bánkódik, hiszen nyolc, négy, illetve hét új elsőssel vághatnak neki a következő tanévnek; ezek a számok pedig hasonlóak a korábbi évek adataihoz. Nagyölveden ezúttal tizennégy új tanulóval gyarapodik az oktatási intézmény. A 2017-es tizenhat és a tavalyi kilenc mellett ez több mint elfogadható.
A húsz új jelentkezővel az ipolysági Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskolában is elégedettek lehetnek, ugyanis – függetlenül attól, hogy a környéken a beíratás előtt álló gyerekek száma évről évre csökken – az utolsó években is hasonló létszámú osztályokat nyitottak. Az iskolaigazgató, Pálffy Dezső pozitívan értékelte az idei beíratást: „Annak ellenére, hogy első felméréseink alapján jóval kevesebb gyerekre számítottunk, a húszas létszámú első osztállyal nagyon elégedettek vagyunk. Az iskolánkat választó szülők közel fele volt diákunk, ami azt is mutatja, hogy jó úton járunk. A családbarát iskolaprogramunk, valamint az iskolát átjáró barátságos légkör és szeretet sok érdeklődőt meggyőzött már.”
A régió iskolái közti versengés a mindennapokban is tetten érhető. Pálffy Dezső szerint az egészséges rivalizálással nőhet a színvonal, aminek a szülők és a diákok élvezhetik az eredményét: „A gyerekekért vívott »harcnak« sportszerűnek kell maradnia! A szintén ipolysági Pongrácz Lajos Alapiskola igazgatójával szoros kapcsolatban vagyunk, nem egymás ellen harcolunk, hanem – sokszor együttműködve – végezzük a saját dolgunkat.”
Ezt támasztják alá a pongráczosok igazgatójának, Bóna Zsoltnak a szavai is: „Úgy érzem, a két ipolysági magyar alapiskola jó kapcsolatot ápol egymással; természetesen az egészséges konkurencia jelen van, de ha ügyesen csináljuk, akkor az csak a minőségi oktatás javát szolgálja. Úgy gondolom, inkább annak a módját kell megtalálnunk, hogy azon eltévelyedett magyar szülőket, akik szlovák tanintézménybe igyekeznek adni gyermekeiket, meggyőzzük, hogy csemetéjük egészséges lelki fejlődésének érdekében jobb döntést hozzanak.”
Máté Anikó, a zselízi alapiskola igazgatója is úgy gondolja, hogy az iskolai beíratásoknál a szülőknek arra is figyelniük kell, hogy hogyan szeretnék megalapozni gyermekük tudását, műveltségét:
S hogy hogyan tudja egy nemzetiségi iskola befolyásolni azoknak a szülőknek a döntését, akik magyarként szlovák iskolába adják gyermeküket? Cseri Kingának, a nagyölvedi alapiskola igazgatójának ezzel kapcsolatban nincsenek jó tapasztalatai.
„Úgy látom, hogy ha már a szülők elhatározták magukat, szinte képtelenség őket meggyőzni az ellenkezőjéről. Hiába sorakoztatjuk fel az összes, tarsolyunkban levő érvet, azt a választ kapjuk, hogy nem akarják, hogy gyermekük annyit szenvedjen, mint ők a középiskolában. Bevallom, nem sikerült még szülőt meggyőznünk a nemzetiségi iskola előnyeiről” – mondta.
„A szülők döntése nem az utolsó pillanatban történik” – ért egyet Bóna Zsolt, majd kifejti: „Azt a folyamatot kellene megvizsgálni, amíg a magyar ajkú szülő egyáltalán eljut addig a gondolatig, hogy szlovák iskolába íratja gyermekét. Ahogy észlelem, nemcsak szűk régiónk, hanem az egész Felvidék magyar nemzetiségét megtépázza az a tévhit, hogy majd a nemzeti iskola jobb érvényesülést nyújt az adott gyermek számára.”
Az asszimiláció mértéke Zselízen is egyre aggasztóbb. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a város majd‘ hétezer főből álló lakosságának fele ugyan magyarnak vallotta magát, az elmúlt évek helyi beíratási adatai ezt mégsem támasztják alá, sőt...
Tény ugyanis, hogy a 2014/2015-ös tanévtől az idei beíratásokig összesen 373 zselízi kisdiák érte el az iskolakezdéshez szükséges kort, s ebből mindössze 95 tanuló kezdte el tanulmányait a helyi magyar tanítási nyelvű alapiskolában. Az elmúlt hat év átlagát nézve ez csupán 25,5 százalék!
Míg a kérdést próbáljuk megválaszolni: »Hová lesznek a magyar gyermekek?«, addig a szlovák iskolák termeiben hallható gyerekzsivajba egyre több és több magyar hang vegyül, s veszik el…
De akkor mi jelenthet megoldást? Régiónk iskolaigazgatói egyetértenek abban, hogy az oktatási intézmények a fejpénz alapú normatív finanszírozási rendszerben nehezen működtethetők, s hogy az állam hathatós támogatása nélkül szinte lehetetlen lesz javítani alapiskoláink helyzetén. A szakértők tárgyalnak is az iskolahálózat optimalizálásáról, mi pedig csak bízni tudunk abban, hogy ezen tárgyalások során nem feledkeznek meg a nemzetiségi iskolákról sem…
A helyzet az, ahogy azt a Pongrácz Lajos Alapiskola igazgatója is megfogalmazta,
hogy ha folyamatosan nem tudunk többet nyújtani a szlovák iskoláknál, ha nem tudjuk átadni magyarságunk megőrzésének fontosságát, ha nem tudjuk megerősíteni az identitástudatot gyermekeinkben, s ha nem vagyunk képesek teljesen eloszlatni „a szlovák iskolába járók jobban érvényesülnek” gondolatot a szülőkben, akkor szomorú jövő várható a nemzetiségi oktatásban…
