Ipolyság

Šahy
város
magyar lakosság 1910
96%
5 353
magyar lakosság 2011
58%
4 410
Népesség: 7 463
Terület: 42,73 km²
Tszf. magasság: 135 m
Körzethívószám: +421 (0) 36
Irányítószám: 93601
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Honti-medence, Alsó-Ipolymente - Kisalföld, Honti-medence, Ipolymenti-hátság - Északnyugati-Kárpátok, Selmeci-körhegység, Korponai-erdő 1918 előtti vármegye, járás, rang: Hont vármegye Ipolysági járás nagyközség

A város az Ipoly mindkét partján (a belváros a jobb parton), az Alsó-Ipolymente kistájon, a Börzsöny északi, és az Ipolymenti-hátság dombvidékének déli lábánál fekszik, Lévától 36 km-re délkeletre, Párkánytól 43 km-re északkeletre, Balassagyarmattól 31 km-re nyugatra, Korponától 41 km-re délre. Vasútvonal köti össze Csatán keresztül Párkánnyal, valamint Korponán keresztül Zólyommal (1945 előtt vasúti összeköttetése volt Balassagyarmattal is). Fontos forgalmi csomópont, itt keresztezi a magyar-szlovák határt a Budapest-Ipolyság-Zólyom főútvonal,(Magyarországon: 2-es főút, Szlovákiában: 66-os főút). Az 527-es út Nagykürtös (48 km), az 510008-as út pedig Százd (12 km) és a Párkány-Léva út felé teremt összeköttetést. Mellékutak kötik össze a Korpona völgyén át Palásttal (12 km) is. Határának nagyobb része mezőgazdaságilag művelt terület, a hozzá tartozó Tesmag kataszterének nagyobb részét a Korponai-erdő legdélebbi, 300 m fölé magasodó előhegyei foglalják el. Nyugatról Ipolyvisk, északnyugatról Gyerk, északról Nagytúr és Felsőtúr, északkeletről Palást és Ipolyfödémes, keletről Ipolyhídvég, délről pedig Bernecebaráti, Hont és Drégelypalánk községekkel határos. Déli határának (mely egyben államhatárt alkot Szlovákia és Magyarország között) egy részét az Ipoly-folyó alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó város. 1806-1922 között (1871-ig mezővárosként, majd nagyközségként) Hont vármegye székhelye és Ipolysági járásának székhelye volt. Csehszlovákiához csatolása után járási székhely rangját elveszítette, 1922-1949 között a Korponai járáshoz tartozott, közigazgatásilag a városban csak a Korponai Járási Hivatal kirendeltsége maradt. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye) és ismét járásszékhellyé vált. Csehszlovákiához való visszacsatolása után 1949-ben visszanyerte járásszékhely- (1960-ig, ekkor a Lévai járáshoz csatolták), 1960-ban pedig városi rangját is. 1980-ban Ipolysághoz csatolták Gyerket és Pereszlényt, 1986-ban pedig Tesmagot. 1998-ban Gyerk népszavazás eredményeként ismét önállóvá vált. A város 42,73 km²-es területe 3 településrészre és kataszteri területre oszlik: Ipolyság (13,96 km²), Tesmag (18,40 km²) és Pereszlény (10,36 km²). 1920-ban a trianoni határ megvonásával Ipolyság határának 35,7 %-íát (777 ha), Pereszlény pedig 3,2 %-át (3,2 %) elveszítette. Területük 1920 óta csak csekély mértékben változott (Ipolyság és Tesmag katasztere 1-1 hektárral csökkent).

Népesség

1880-ban 2755, 1910-ben 4206, 1921-ben 4698, 1938-ban pedig 4710, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. A városban az 1944-es koncentrációs táborba hurcolásukig népes zsidó közösség is élt (1921-ben a lakosság 16 %-át alkották), részben a zsidóság nemzetiségváltása révén 1930-ra a szlovákok aránya 34 %-ra nőtt, a magyaroké 55 %-ra csökkent. 1945 után magyar lakosságának 5,5 %-át (177 fő) kitelepítették és 181 magyarországi szlovákot telepítettek le a városban. 1961-re Ipolyság erősen vegyes lakosságúvá vált, a magyar nemzetiségűek aránya 52,3 %-ra csökkent, majd 1991-ig 65 %-ra emelkedett. 1938-1991 között népessége 81,5 %-al nőtt, különösen gyors volt a népesség gyarapodása 1970-1991 között (6463 főről 8551-re). 1991-ben érte el népessége maximumát, majd a következő 20 évben a lakosság folyamatos csökkenése (10,8 %) figyelhető meg. 1991-2011 között a szlovák nemzetiségűek aránya 33,7 %-ról 38,8 %-ra nőtt, de a város magyar többségét (57,8 % 2011-ben) napjainkig megőrizte. A roma közösséghez a lakosság 5,1 %-a tartozik. A lakosság túlnyomó többsége (80,9 %) római katolikus vallású, az evangélikusok aránya 2,9 %, a reformátusoké 1,9 %. 2011-ben a város lakosságának 87,8 %-a (6691 fő) élt Ipolyságon, 7,1 %-a (538 fő) Tesmagon, 5,2 %-a (395 fő) pedig Pereszlényen.

Történelem

Neve a régi magyar ság (= domb) főnévből ered, de mások szerint egykor kabar törzsnév volt. 1237-ben említik először "Saag" néven abban az oklevélben, melyben IV. Béla király egy malmot és birtokainak egy részét az esztergomi káptalannak adja. Premontrei kolostorát szintén 1237 körül alapította a Hont-Pázmány nemzetségbeli Márton bán, első erődítményei a 15. század közepén épültek. Az egykori följegyzések szerint IV. László király annyira kedvelte Ságot, hogy adóját és hadviselési terheit gyakran elengedte. A királynak egyébként kedvenc vadászterülete volt a község. A tatárjárás utáni időkben mindinkább növekszik Ság jelentősége. 1266-ban hídvámszedési jogot nyer, 1407-ben pedig Zsigmond király pallosjoggal ruházza fel. 1446-ban Lévai Cseh László cseh zsoldosaival elfoglalta és kirabolta a kolostort. 1405-ben vásártartási jogot kapott. 1451-ben Giskra serege szállta meg, erődítményét pedig megerősítette, Hunyadi János foglalta vissza tőle. 1546-ban királyi rendeletre megerősítették, a kolostort várrá alakították át. 1550-ben a török sikertelenül ostromolta, de 1552-ben elfoglalta. 1595-ben szabadult fel, ezután erődítéseit lebontották, csak a kéttornyú templom és a kolostor épülete maradt meg, melyet 1736-ban átalakítottak. 1704 végén itt fogadta II. Rákóczi Ferenc a fejedelemmé megválasztásának hírét hozó erdélyi küldöttséget. 1715-ben 20, 1720-ban 28 adózó háztartása volt. A város virágzása a 18. század végén kezdődött, 1806-ban a rendek határozata alapján a megyeszékhelyet Kemencéről Ipolyságra helyezték át. A XVII. és XVIII. században viszonylagos nyugalom és egyenletes fejlődés jut osztályrészéül, csupán az 1663-ban pusztító pestisjárvány, valamint a kuruc szabadságharc viszontagságai okoznak kisebb visszaeséseket. Termékeny határa egyre nagyobb jólétet biztosít lakóinak, akik minden nemzeti ügy buzgó támogatói voltak. 1828-ban 231 házában 1386 lakos élt. Lakói főként mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1849. január 11-én a település mellett folyt az 1848–49-es szabadságharc egyik ütközete Guyon Richárd és Anton Csorich csapatai között. A vasút 1886-ban érte le a települést (Csata-Ipolyság vasútvonal), amely 1909-ben került vasúti összeköttetésbe Budapesttel is. 1891-ben megépült a balassagyarmati, 1899-ben a korponai (1925-ben meghosszabbították Zólyomig) vasútvonal is. 1922-ig Hont vármegye székhelye volt. Állami Főgimnáziumát 1913-ban létesítették. A cseh légionisták 1919. január 10-én foglalták el. Kun Béla katonái 1919. május 29-én visszafoglalták, de 1919 júliusában a város elhagyására kényszerültek. A trianoni békeszerződés értelmében Csehszlovákiához csatolták. 1923-ban elvesztette megyeszékhelyi rangját. 1938-ban az első település volt, amelyet Csehszlovákia az első bécsi döntés értelmében visszaadott Magyarországnak. 1938. október 11-én ünnepélyes keretek között országzászlót avattak fel. 1938 és 1945 között az első bécsi döntés értelmében Magyarországhoz tartozott. 1944-ben a zsidó közösséget haláltáborokba deportálták, 1945 után pedig a magyarság egy részét deportálták Csehországba, s egy részét áttelepítették Magyarországra, a szintén kitelepített svábok falvaiba. 1960-ban elvesztette járási székhelyi rangját. 1945-ben megszüntetett magyar gimnáziuma 1954-ben nyílt meg újra. 1956-ban mezőgazdasági szaktanintézet létesült a városban. 1962-ben a Barátság kőolajvezeték megépítésével jelentősége megnőtt, gyorsan iparosodott és városiasodott. 1967 óta évente itt rendezik meg a Honti Kulturális Napokat. 1997-ben itt hozták létre a Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórumot.

Mai jelentősége

Ipolyság a honti palóc magyarság fontos szellemi és kulturális központja, közlekedési csomópont élelmiszer-, textil-, építő- (Kovomont) és bútoriparral. Határában (Hangyásmajornál) napkollektoros erőmű működik, szőlőtermesztéséről is híres. A városban állami és egyházi magyar nyelvű alapiskola, szlovák és két magyar gimnázium (állami és egyházi működtetésű, utóbbi az 1995-ben megnyílt Fegyverneki Ferenc Egyházi Nyolcéves Gimnázium), valamint mezőgazdasági szaktanintézet üzemel. A város gazdag műemlékekben: Nagyboldogasszonynak szentelt római katolikus temploma gótikus alapokon épült, mai alakjában barokk jegyeket visel. Az egykori honti vármegyeháza ma a városházának ad otthont, 1827-57 között épült copf-klasszicista stílusú épület. A régi városháza 1888-ban épült, az evangélikus templom 1900-ban, a kálvária pedig 1907-ben. Az 1852-ben épült neológ zsinagóga udvarában 2004-ben avatták fel az Átrium Európa-udvart.