Az MKP szerint bátor és dicséretes, de bővebb is lehetne Dostál nyelvtörvényreformja
Ondrej Dostál parlamenti képviselő a szlovák parlamentben néhány társával közösen benyújtották az államnyelvtörvény átfogó reformjáról szóló tervezetüket. Mint az ismeretes, Dostál már évek óta aktív a kisebbségek társadalmi egyenjogúsításának küzdelmében, ezért a politikát figyelő közönség számára nem volt annyira meglepő, hogy ismét a személyéhez és nem a parlamenti képviselettel rendelkező Híd szlovák-magyar vegyespárthoz köthető egy, a szlovákiai magyarság nyelvhasználatát is nagyban érintő törvény kijavítására tett javaslat. Mi a véleménye a parlamenten kívüli Magyar Közösség Pártjának (MKP) erről a módosító javaslatról? Őry Pétert, az MKP Országos Tanácsának elnökét kérdeztük.
Általánosságban mi az MKP véleménye a Dostál-féle javaslatról?
Az önkormányzati koncepciónk értelmében az államnyelv és a kisebbségek nyelvének használati jogát egy szintre kell emelni, tehát egy adott régiókban és településeken a kisebbségek nyelvének használatának egyenrangúnak kell lennie az államnyelv, tehát a szlovák nyelv használatával. Minden egyes idevágó kérdés és javaslat megvizsgálásánál ebből a filozófiából kell kiindulni. De szóljunk konkrétan a Dostál-féle javaslatról is, amelyet, azt hiszem, hogy a parlament ebben az összetételben nem fog elfogadni.
Kihúz ugyan olyan méregfogakat, amelyek segítik a magyar közösségeket, és Dostál munkáját is pozitívan kell értékelni, aki már több éve foglalkozik ezzel. Elég, csak ha a választási törvény körüli együttműködésünket említem, amelynek eredményeképpen a választások lebonyolítása körüli szinte minden közlemény a kisebbségek nyelvén is megjelenik. Visszatérve a törvénymódosításra: vannak tehát benne pozitívumok, ilyen például a reklámokról vagy a médiumokról szóló előírások megváltoztatása. Ami azonban kérdőjeleket von maga után az például a közigazgatásban az államnyelv felülrendeltségének a továbbélése.
Vagyis annak ellenére, hogy önök elismerően nyilatkoznak Ondrej Dostál munkájáról, a beadványával kapcsolatban azért nincs teljes elégedettség? Amit a javaslattevők beadtak, annál az MKP többet szeretne?
Mi elsősorban azt szeretnénk, amit az előző válaszomban elmondtam, illetve a dokumentumainkban és a célkitűzéseinkben szerepel. Ez pedig a magyar nyelv használatának az egyenjogúsítása a szlovák nyelv használatával. Tehát amíg az államnyelvtörvény valamit kötelezővé tesz, addig a kisebbségek nyelvhasználatáról szóló törvény „csak” jogot ad. Tehát amíg a polgárnak, ha úgy tartja kedve, akkor joga van bizonyos szinteken a saját nyelvén ügyet intézni, addig az államnyelvtörvény kötelezően előírja az államnyelvhasználat mikéntjét. Mondok egy konkrét példát! A polgár az államigazgatás első szintjén, az önkormányzatnál bead a kisebbség nyelvén egy beadványt az építési hivatalhoz, a szomszédja ezt megtámadja, a másodfokú döntés helye viszont már a megyeszékhelyen van, ahol már nem lehet a kisebbség nyelvét használni. Vagy például ha valaki kisebbségi nyelven akar írni a kisebbségi biztosnak, akkor ezt a törvény értelmében nem teheti meg, mert a biztos hivatala Pozsonyban van, ahol kevesebb az adott kisebbség aránya mint 20%. Ezek komoly kérdések. Félreértés ne essék, ez nem fanyalgás, csak ismerjük a realitásokat, amiket Ondrej Dostál nem tud megélni, mi viszont napi szinten találkozunk vele. Ettől függetlenül az, hogy a témát felveti, bátorságra és valódi demokrata politikusra vall.
Ha tehát Dostál a beadvány előtt jobban szondázza a helyzetet, akkor egy több mindenre kiterjedő, bővebb javaslatot nyújthatott volna be?
Igen. Vegyünk csak konkrét eseteket, például a közúti táblák kétnyelvű megjelölését, amikor a miniszterelnök a civil aktivisták munkáját látva azonnal utasítást adott, hogy azokat szedjék le, miközben Olaszországban vagy Szlovéniában pár százalékos kisebbségi arány esetén már kint vannak a megjelölések a kisebbség nyelvén is. Vagy a helységnevek írása. Kevesen tudják, hogy egy település neve mindig a szlovák név. A többi, tehát a magyar is, csak a helység informatív megjelölése. Ezért például nem lehet a község bélyegzőjén feltüntetni a magyar helységnevet. Ugyanez vonatkozik a vasúti megállókra is.
Ondrej Dostál részt vett a 2009-es dunaszerdahelyi stadionbeli, a nyelvkorlátozás ellen tiltakozó nagygyűlésen. Azóta létezik önök között valamilyen munkakapcsolat?
Igen, szoktunk vele beszélni.
Nem lett volna jobb, ha érkezett volna egy megkeresés, hogy készül egy ilyen beadvány és akkor közösen tudtak volna róla beszélni?
Félreértés ne essék, mi látjuk, hogy milyen közegben kell ma egy ilyen javaslatot bevinni, és láthattuk, hogy a himnusztörvény esetében is Dostálnak sikerült elfogadtatnia egy fontos részt, miközben a parlamentben ülnek magyar képviselők is, s van egy látens nacionalista közeg, bár nem akarok senkit most jelzőkkel illetni. Ilyen körülmények között egy ilyen javaslattal kijönni, és ha ráadásul még sikerülne is átvinni, az mindenképpen egy pozitív elmozdulás lenne.
Ha ez a javaslat valamilyen kedvező körülmények között második olvasatba kerülne, el tudná képzelni, hogy néhány módosító, kiegészítő javaslatot készítenének hozzá? Ha igen, ezeket kinek juttatnák el: Dostáléknak vagy Híd párt képviselőinek?
Természetesen és nagy örömmel készítenénk ilyen kiegészítő javaslatokat. És hogy kinek adnánk ezt a segítséget? Ki a törvény előterjesztője?
Ondrej Dostál és képviselőtársai.
Ha a beterjesztő megkeres minket, akkor nagyon szívesen. Sőt, azt is el tudom képzelni, hogy mi keressük meg a beterjesztőket. Nem ez lenne az első eset, amikor egy parlamenti képviselővel egyeztetünk a közösségünket érintő parlamenti ügyekben. Ha nem is látványosan, de eredményesen. Ilyen volt a már említett választási törvény, ami a témában óriási előrelépést jelent. A mostani helyzetre visszatérve:
