A nyelvtörvény teljes reformja a parlament előtt: Ondrej Dostál lesz a szlovákiai magyarság új parlamenti szószólója?

Somogyi Szilárd 2019. június 12., 12:14

Ondrej Dostál, az Polgári Demokratikus Párt elnöke, aki a Szabadság és Szolidaritás (SaS) listáján jutott be a pozsonyi parlamentbe, most újabb, jól látható példáját mutatta annak, hogy odafigyeléssel és szorgalommal egyetlen ember is hatékonyabb teljesítményt képes felmutatni, mint a magyarság felkent képviselői. Dostál a törvényhozás elé terjesztette a kisebbségeket másodrendű állampolgárként kezelő, oly sokat átkozott államnyelvtörvény radikális megváltoztatásának javaslatát. A törvényt több mint egy tucatnyi lényeges helyen megváltoztató javaslat kétségkívül legnagyobb ellenállást kiváltó pontja az lesz, amellyel el szeretnék törölni a szlovák nyelv elsőbbségét. A javaslattal ezen kívül el kívánják törölni többek között a kisebbségi pedagógiai dokumentáció általánosan kötelező szlovák részét, az egyházak számára államilag előírt szlovák ügyvitelt, az egészségügyben használt kisebbségi nyelv tilalmát és több más, a magyarság alábbvaló voltát erősítő pontot. A részletekről Ondrej Dostált kérdeztük.

Fotó: TASR

Mi a lényege az önök javaslatának?

Módosító javaslatunkkal azokat a szabályozásokat szeretnénk az államnyelvtörvényből kiszűrni, amikor a törvény olyan esetben is elrendeli az államnyelv használatát, illetve a kisebbségi nyelvekkel szemben előnybe helyezi azt, amikor erre nincs semmilyen szükség. A javaslatunk másik alapelve pedig az, hogy meg szeretnénk szüntetni sok olyan helyzetet, amikor az állam már előre dönt az emberek és a közösségek helyett, hogy mit milyen nyelven bonyolítsanak le, adjanak elő vagy jelentessenek meg. Bízzuk ezt az állampolgárokra, ne akarjuk ezt törvénnyel előírni.

Javaslatuk első pontja mindjárt egy lényeges elvi változást tartalmaz. Meg kívánják szüntetni az államnyelv elsőbbségét a kisebbségi és egyéb nyelvekkel szemben. Nem tart tőle, hogy ez minden nem magyar vagy kisebbségi képviselőnél kiveri a biztosítékot?

Ez egy példája annak, hogy olyan rendelkezéseket tartalmaz a mostani törvény, amelynek nincs semmilyen gyakorlati jelentősége. Az, hogy bele van írva az államnyelv elsőbbsége más nyelvekkel szemben, pusztán szimbolikus jelentőséggel bír. Ez inkább olyan asztalra csapás jellegű, hogy Szlovákiában a szlovák nyelvnek van elsőbbsége, miközben ugyanez a törvény több helyen szabályozza, hogy mikor lehet más nyelveket használni. Tehát a szimbolikus üzenetén kívül más jelentőséggel nem bír. Ennek a rendelkezésnek igazából a 90-es években volt társadalmi tartalma, amikor Mečiar így is megüzente az itteni magyaroknak, hogy Szlovákiában szlovákul kell beszélni.

Ez egy nagyon előremutató hozzáállás. Nem érzi úgy, hogy ön ezzel átveszi a szlovákiai magyar pártok parlamenti szerepét?

Amit képviselek, képviselünk, az egy általános, bárki által elsajátítható hozzáállásnak az eredménye, amelynek az a lényege, hogy nem közömbösek számunkra a szlovákiai életkörülmények. Ez független attól, hogy a kisebbséghez tartozik-e valaki.

Az államnyelvtörvény a 90-es években született, mint a mečiari nacionalizmus megnyilvánulása, és arra szolgált, hogy a közélet olyan területein is szabályozásokat vezessen be, ahol erre nincs semmi szükség.

Ráadásul megszületett a kisebbségek nyelvhasználatáról szóló törvény is. Vegyük csak példaként az egészségügyi személyzet nyelvhasználatának szabályozását. A törvény előírja az államnyelv használatát, de később kivételt határoz meg olyan esetre, ha az orvos és a beteg kölcsönösen bírja a kisebbségi nyelvet. Mi azt mondjuk, hogy fölösleges az ilyen szabályozás és ez legyen az orvos és a páciens ügye, hogy milyen nyelven fognak egymással beszélni.

Ha jól értem, önök az állami beleszólás mértékét szeretnék a minimumra csökkenteni?

Az természetes, hogy a hivatali nyelvhasználatot valamilyen módon szabályozni kell, hogy mikor használjuk az államnyelvet és mikor használható a kisebbségek nyelve. Viszont az inkább magánjellegű eseteket a résztvevőkre kell hagynunk, abba törvénnyel ne szóljunk bele. Kinek mi köze van hozzá, hogy én akár a többségi vagy a kisebbségi nemzet tagjaként milyen nyelven mondok el egy verset.

Az önök javaslata megszüntetné a múlt egyik maradványát, az úgynevezett nyelvi kommandókat is. Ha jól emlékszem, a törvény bevezetésekor a kulturális minisztérium operatív módon ellenőrizni és bírságolni is szeretett volna.

Törvénymódosítási javaslatunk tartalmazza a felügyelet és a bírságok megszüntetését, ezek egyébként is csak szimbolikus szereppel bírnak már. Ha már egyáltalán egy ilyen törvénynek léteznie kell, akkor abban bírságoknak nincs semmilyen helye.

Önök tehát megkérdőjelezik, hogy egyáltalán szükség van-e az államnyelvtörvényre?

Amennyiben szükség van ilyen törvényre, akkor annak a mostani egy harmada is elég lenne, és csak a hivatali nyelvhasználatot kellene szabályoznia.

Bár a törvénymódosítást több képviselőtársával együtt nyújtotta be, feltételezem, hogy ön a javaslat valódi kezdeményezője.

Ez a javaslat megegyezik azzal, amit Peter Osuský képviselőtársam már az előző választási időszakban kezdeményezett. Az, hogy most ismét benyújtottuk, az a himnusztörvény következménye, ahol tanúi lehettünk annak, hogy olyan törvények születnek, amelyek először feltételekhez kötnek valamit, majd pár sorral lejjebb ezt a feltételt egy kivétellel semmissé is teszik. Mi ezt az értelmetlen gyakorlatot akarjuk megszüntetni.

Jól érzékeljük, ezzel a módosító javaslattal az önök pártja a kisebbségek lakta területeken is szeretne jó pontokat szerezni?

Biztos, hogy ennek nincs semmilyen célzatossága. Jómagam már évtizedek óta foglalkozom a kisebbségek helyzetével, a nyelvtörvény elfogadásakor, a 90-es években például mint a Sme napilap akkori újságírója kritikus cikkeket, elemzéseket és véleményeket közölve. Később mint a Társadalmi Kérdések Intézete elemzője szintén a kisebbségek helyzetével foglalkoztam, majd politikusként a kezdetektől fogva a nemzetiségi kisebbségek egyenjogúsításának napirenden tartása is a tevékenységem közé tartozott. Amikor Maďarič miniszter idejében bevezették az államnyelvtörvényben a bírságokat az egyedüli szlovák nemzetiségű képviselő voltam, aki tiltakozott ez ellen, illetve egyedüli szlovák képviselőként felszólaltam az emlékezetes 2009-es dunaszerdahelyi stadionbeli nagygyűlésen. Sőt, még önfeljelentést is tettem magam ellen, amikor a nyelvtörvényt szándékosan megsértettem, hogy az egyes részeinek értelmetlenségére rámutassak. Sorolhatnám még az ilyen tevékenységeket, tehát nem hinném, hogy ez a mostani beterjesztésünkkel valami más célt is követnénk.  

Mire számít, hogy fogja a parlament, például a kormánykoalíciós Híd párt fogadni a beadványukat?

A koalíció két nacionalista pártja, az SNS és a Smer részéről meglepne, ha támogatnák a javaslatot.

A Most-Híd normális körülmények között nem hinném, hogy akadálya lenne a javaslatunknak, és ugyanezt gondolom az ellenzék demokratikus pártjairól is.

Nem számít a Híd féltékenységére, mondván, hogy ön ismét megelőzte őket?

Ez már mindenkinek a saját megítélésétől függ. Ahogy említettem, részünkről nem egy egyszeri, célzatos lépésről van szó, ráadásul a mostani javaslatunk nem a kisebbségek nyelvhasználatáról szóló törvényt akarja módosítani, hanem az államnyelvtörvény értelmetlenségeit szeretnénk vele kiszűrni. Ha ez esetleg arra ösztönzi a Most-Híd pártot, hogy a himnusztörvényhez hasonlóan itt is inspirációt szerezzen, akkor én csak örülni tudok majd ennek.

Nem tart attól, hogy az ilyen beadványok miatt szlovák oldalról majd kikezdik, és a szlovák nemzet árulóinak fogják önt, illetve a pártját tartani?

Magam részéről csak az OKS (Polgári Konzervatív Párt) nevében beszélhetek, amelynek az elnöke vagyok. Megszoktam már az évek során ezeket a jelzőket, úgyhogy ez nem újdonság és problémát sem okoz. Azt hiszem, hogy a Szabadság és Szolidaritás (SaS) párti kollégák, akikkel ezt módosító javaslatot benyújtottam, szintén hasonlóan állnak ehhez.

0 HOZZÁSZÓLÁS