Őry: A „nem létező” nyelvrendőrség védelmezi az államnyelv felsőbbrendűségét

Matus Tibor 2019. július 12., 18:48

A szlovák kulturális minisztérium újabb kezdeményezésként olyan levelet küldött szét a politikai pártoknak és az önkormányzatoknak, amivel a szlovák nyelv védelmét célozza meg.

Mit lehet erre a sokadik próbálkozásra még mondani?

A minisztérium és a miniszter asszony sepregessen a saját portája előtt! Teljesen abszurd ugyanis, hogy a szlovák kulturális minisztérium nyelvhasználati kérdésben szólítson fel bárkit is ebben az országban, amikor a honlapjának, ahogy az összes kormányzati szerv honlapjának megnevezése is angolul van. Úgyhogy nem ministerstvo kultúry-t kell keresni, hanem culture.governmet-et. Azaz: olyan szervezet oszthat ki akár 2500 eurós büntetést a szlovák nyelv „védelmében”, amely angolul nevezi el a saját oldalát.

Lassan hozzászoktunk már az ilyen nonszensz ténykedésekhez…

A minisztérium védi a szlovák nyelv fensőbbrendűségét, Rigó Konrád pedig maszatol
Nem az első eset, hogy egy hidas politikus, a kormánypárt tagja kibeszél a kormányból. 

Nem ez az első eset, amikor nyelvhasználati kérdésben olyan lépéseket tesz a minisztérium, ami egyáltalán nem nevezhető demokratikusnak, és ellentmond a jogállamiságnak, vagy akár az alkotmányosságnak. A kulturális minisztérium „nem létező” nyelvrendőrsége több éve folytatja ezt a tevékenységet, és ezen a gyakorlaton a jelenlegi kormánykoalíció sem változtatott. Emlékezzünk vissza: a megyei választások előtt is felmerült, el is mondták, hogy nincs nyelvrendőrség, nem lesz plakátkérdés. Ezek után volt olyan eset, amikor plakáthelyek bérbeadója a párkányi régióban kénytelen volt fehérre meszelni az MKP által kifizetett plakátokat. Tavaly több mint ötezer esetben tett valamilyen lépést, vagy indított eljárást a kulturális minisztérium „nem létező” nyelvvédelmi osztálya, amit a köznyelv csak nyelvrendőrségnek hív.

Megdöbbentő! Ötezer bejelentés érkezett hozzájuk, vagy ők indítottak ötezer esetben eljárást?

Több mint ötezer esetben indítottak eljárást. Hogy ebből mennyi volt a bejelentés, illetve mennyi volt az, amit maguk tártak fel, az a következő kérdés. Annyit tudni kell, hogy a szlovák államnyelvről szóló törvény értelmében a minisztérium önmaga is köteles eljárni, tehát önmaga generálja az ügyeket. És itt rögtön vonjunk párhuzamot a kisebbségi nyelvhasználati törvény előírásaival, ahol a kormánybiztos ugyanígy nem generálhat ügyeket, kizárólag akkor járhat el, amikor valamilyen beadvány érkezik. Talán a legtöbb ügyet a kormánybiztosnál a ProCivis nevében benyújtott beadványokkal tudtunk elindítani.

A minisztérium ilyen jellegű kezdeményezése abszurd helyzetet teremt, ugyanis alkotmányos joga mindenkinek, hogy információt nyújtson és információt kapjon az anyanyelvén. Azoknak is, akik egy adott kisebbséghez tartoznak. Ennek a nemzetközi dokumentumokban is lefektetett alapelvnek kellene érvényesülnie, és nem annak, amely az államnyelvet fölé helyezi a kisebbség vagy más lakossági csoport nyelvének. Az Európai Unióban több nyelv is hivatalos és egyenrangú, helyi normák tekintetében pedig természetesnek kellene lennie, hogy egy adott régióban élő emberek nyelve egyenrangú legyen. Szlovákiából nézve egy teljesen utópisztikus példát mondok. Belgiumban, amikor a vonat áthalad az adott nyelvhatáron, akkor megváltozik a hirdetések során a nyelvek sorrendje. Mondjuk, először mondták franciául, majd németül, majd mikor átlépte a nyelvhatárt, onnantól a hirdetést már a német szöveggel kezdik. Nekünk pedig arra kell keresnünk az eszközöket, hogy meggyőzzük a minisztériumot arról, amit a nemzetközi dokumentumok és az alkotmány biztosít.

Akkor ez a lassan húsz éve fennálló állapot az európai jogrenddel is ellentétes?

Megkérdőjelezhető a kisebbségi és regionális nyelvek európai chartája alapján. Az összhang megteremtéséhez mindenképp érdemes volna a kormányzatnak lépéseket tennie, vagy legalább megvizsgálnia, hogy mit is tehetne, mert tudomásom szerint vannak azért olyan személyek a kormánykoalícióban, akik ebben a kérdésben esetleg érintettek.

Amit ebben a témában mindenképp érdemes kiemelni, hogy van egy folyamatos kettősség. Ezek a szabályozások célirányosan a magyar nyelv, az azon való kommunikáció ellen irányulnak. Amíg Pozsonyban a mobilhálózat-szolgáltató óriásplakátja angol nyelven köszönti az ideérkezőt, az senkit sem zavar. Amíg Ipolyságon megjelenhetett a dóvali síközpont hirdetése kizárólag magyar nyelven – üdvözölve az érkező magyar sízni vágyókat, és a bevételt, amit hoznak – ez nem szúr szemet senkinek. De amint az MKP részéről kitesszük a politikai hirdetést magyarul, akkor ezt támadják. Tegyem hozzá, hogy az utóbbi években szlovák politikai pártok, jelöltek is nem egyszer vagy kizárólag magyar nyelvű, vagy nagyobb magyar feliratot tartalmazó plakátokat helyeztek ki – próbálva a magyar választókat megszólítani –, és velük szemben a kritika elmaradt.

Néhány szlovák értelmiségi is megpróbál tenni az államnyelvörvény abszurditása ellen.

A Dostál-féle nyelvtörvény pozitív, de nem elégséges. Hiányosságát pont ott látom, hogy nem egészséges az a közgondolkodás, miszerint kivesszük a méregfogát az államnyelvről szóló törvénynek, megszüntetjük a büntethetőséget, ugyanakkor az elvi megközelítést, a nyelvek közti alul- és felülrendeltséget meghagyjuk. Mert teljesen abszurd, hogy a többség nyelvét kelljen védeni ilyen formában, hogy egy ország állampolgárainak, közösségeinek és szervezeteinek kommunikációját támadja meg az államhatalom központi kormányzata. Ezt a kérdést azonnal egy kormánykoalíciós tárgyaláson kellene felülvizsgálni.

Lehet, hogy a hidas kulturális államtitkár e heti nyilatkozata pont erről szól, hogy tenni szeretne ez ügyben?

Nem az én tisztem megítélni, hogy egy másik párton belül milyen viszonyok vannak vagy nincsenek. Egy kormányban, a kormánykoalíciós tárgyaláson belül ezt a kérdést ki lehet nyitni, már ha van érdekvédelmünk. Egyelőre ebben az esetben a Pellegrini által vezetett Fico kormányzatban a kisebbik koalíciós párt súlyáról is sokat elmond ennek a kérdésnek a kezelése.

0 HOZZÁSZÓLÁS