2022. október 11., 14:16

Petőfi-vetélkedő: Rozsnyó II. – Aggtelek

Folytatódik a középiskolásoknak szánt sorozatunk.

petőfi
Fotó: Görföl Jenő
Petőfi Sándor emléktáblája Rozsnyón

Aggtelek felé Pelsőcig hosszu, keskeny völgyön keresztül visz az út; ha ezt a hosszu, keskeny s rozsnyói kerek völgyet valamivel tele öntenék, egy óriási bunkósbot alakulna. Egyébiránt kellemes utazás esik benne. E völgy egy roppant nemzeti zászló is egyszersmind: vörös föld, fehér kősziklák, zöld erdő.

Mindjárt Rozsnyó mellett van Berzéte, hol Erdélyi János oly sok szép dalt írt. Én őt nagyon szeretem.

Berzéte mellett egy kis omladékot pillantván meg a hegyoldalon, kérdem kocsisomtól: mi volt ama rom?

– A biz, uram, klastrom volt, vörösbarátok laktak benne.

 Pelsőcön, hol Gömör-megye gyűlései tartatnak, szivart vettem.

Aggtelekre érvén, vezetőt hívattam s fáklyákkal ellátva magunkat, elindulánk a barlangba, melyet Baradlának neveznek, s mely mindjárt a falu mellett van. Bementünk.

Soká tünődtem: mint eredhetett e barlang?

És kitaláltam.

Mikor a mennyországból kiebrudalták a pártos angyalokat, itt kezdték jövendőbeli lakásukat, a poklot, ásni. Képzelhetni, mint fáradtak a szegény ördögök e sikertelen munkában, izzadságuk még most is csepeg e félig kész pokol oldalairól és tetejéről.

A falubeli rektor is velünk járt. Ezt a fiatal embert meglepem, gondoltam, a barlang belső végéhez érve, hol a látogatók fölkarcolják neveiket. Bevéstem hát nagy betűkkel én is nevemet.

– Tán el sem lehet olvasni? – kérdezém csak azért, hogy oda nézzen és bámuljon.

– Oh igen, felelt ő, el lehet: Petőfi… – de, irgalmatosságos egek! Ezt oly hideg vérrel, oly minden tiszteletérzés, oly minden meglepetés nélkül mondta ki, mintha ez állt volna ott: Kiribicza Istók vagy Sujánszky, vagy Badacsonyi vagy nem tudom mi?

A faluban van egy könyv, mint más efféle helyeken, hova a látogatók beírják magokat. Vannak aztán e nevek mellett sorok, mik a barlangban támadt érzelmeket és gondolatokat akarnák tolmácsolni…

Rozsnyóra késő este értem vissza. Nagy zaj volt egész éjjel a városban… küszöbön állt a tisztujítás.

veszverés
Fotó:  Görföl Jenő
Veszverés
Másnap reggel, május 24-én Aggtelekre indult Petőfi Sándor, hogy meglátogassa az akkor már híres barlangot. Az út egyes állomásain áthaladva Berzétét említi, ahol korábban Erdélyi János nevelősködött. „Én őt nagyon szeretem” – írja. Nem csoda, hisz Erdélyi János volt az, aki a népies költészetet, amelyet Petőfi honosított meg igazán, irodalomelméleti munkáiban a megillető helyre emelte.

A „vörösbarátok” kolostorának romjaira kocsisa hívta föl a figyelmét. Ez a gombaszögi pálos kolostor volt, amelynek romjait napjainkban tárták föl.

Pelsőcön csak azért álltak meg, mert a költő szivart vett.

Aggteleken a barlangot Szabó Gedeon helyi rektorral látogatta meg. Érdekes epizódja volt a látogatásnak, hogy a rektor nem ismerte fel Petőfi nevét, aki más látogatókhoz hasonlóan fölvéste a nevét a barlangban. Ez a felirat még ma is látható, bár egyes vélemények szerint később karcolták oda. Ugyanekkor a vendégkönyvbe, amelyet egy közeli fogadóban őriztek, beírta az alábbi szöveget: Május 24. 1845 Petőfi Sándor. A vendégkönyvnek ez a később kitépett oldala a Petőfi Irodalmi Múzeumban található.

A barlanglátogatás utóéletéhez tartozik, hogy a költő születésének 100. évfordulóján, 1923-ban egy megemlékező ünnepséget szerveztek a helyszínen, és akkor helyeztek el egy emléktáblát a barlang bejáratánál. Mivel Pákh Albertnek, (aki Rozsnyón született) és Andrássy Gyulának, a kiegyezés utáni első miniszterelnöknek (aki a környéken volt birtokos) is századik évfordulója volt, ezért az ő nevük is rákerült a táblára.

Petőfi Sándor háromnapos rozsnyói tartózkodása idején nem írt verset, legalább is egyik versét sem jegyezte innen.

Megjelent a Magyar7 2022/40. számában.

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.