A szárnyaszegett somorjai turulmadár (II.)
Idén lesz 85 éve, hogy Somorján felavatták a „felszabadulási” emlékművet. Az 1938-as visszacsatolást elődeink ugyanis felszabadulásnak élték meg. Az 1940. november elején lezajlott ünnepséggel egy alig több mint fél évszázados történet vette kezdetét, amelynek pontos feltérképezésében a vágsellyei levéltár volt segítségemre. Folytatjuk a múlt héten megkezdett cikkünket az idén 85 évvel ezelőtt felállított somorjai felszabadulási emlékmű történetéről, amelyet az országzászló-bizottsághoz beérkezett árajánlat ismertetése, és a gróf Benyovszky Rudolfhoz, a talapzathoz szükséges kő kapcsán írt, 1940. június 5-i levél után szakítottunk meg.
Öt nappal később tárgyalta meg a szoborbizottság, hogy „az országzászló a község főterének melyik pontján legyen felállítva és elhelyezve (…). A bizottság (…) hosszas tárgyalás után úgy döntött, egyhangúlag, hogy a szobor a (…) községház előtti fedett kút fölé legyen elhelyezve, olyképpen, hogy maga az országzászlótartó főoszlop a kút szélére kerüljön”.
Az országzászló tartozékainak beszerzésével kapcsolatban Somorja főjegyzője 1940. október 6-án levelet intézett Martinelli Jenő szobrászművészhez: (…) „kérem, hogy az országzászló oszlopához (…) megfelelő nagyságú magyar címert koronával és fém anyagból 160 p. áron elkészíteni szíveskedjék. Egyben szíveskedjék sürgősen közölni, hogy a fent jelzett oszlopra (…) egy 80 cm magas Turulmadár homokkőből elkészítve és a madár természetes szinében patinázva mennyibe kerülne, – s f. hó 20-25-ére elkészülne-e? A fentiek alapján megrendeltem a címert (…) a már közölt áron, és árajánlatot kérek most a 80 cm magas Turulmadárra. A címer majd a Turullal együtt lesz szállítható, ha az utóbbinak az árát is megtudjuk.” A főjegyző egy héttel későbbi levelében már ezt írja: (…) „tisztelettel megrendelem az Országzászlónk oszlopjára elhelyezendő Turul madarat ajánlata alapján mészkő utánzatból 260.-P. vételárért”.
Somorja község elöljárósága október 24-i értekezletén tárgyalta meg az ünnepség sorrendjének összeállítását.
A meghívottak száma meghaladta a háromszázat. A Magyar Film Iroda Igazgatóságának 1940. november 6-án küldött meghívójából megtudjuk, hogy „Somorja járási székhely (…) lelkes magyarsága f. hó 10-én d.e. 11 órakor a felszabadulás évfordulóján ünnepélyes keretek között avatja fel ereklyés országzászlóját.” A meghívást azzal indokolják, hogy „a kiváló alkotású országzászló alapzatunk és az azon elhelyezett turulmadár, valamint a 11 méteres rúdon függő ereklyés zászlónk megörökítése és a gazdag és alapos programunk érdemes anyag lenne a felvételhez” (…).
Végül is a filmiroda a meghívást azzal utasította vissza, hogy zászlóavatásból szinte minden hétre esik egy valahol az országban. Az felavatási ünnepség tervezett sorrendje a következő volt: „1. Délelőtt ¾ 10 órakor az Országzászlóval ünnepélyes felvonulás a községházától. 2. 10 órakor (…) ref. istentisztelet – ev. istentisztelet – stb. és az Országzászló ünnepélyes megáldása vagy az egyházak lelkészeinek együttes áldása az avatás színhelyén. 3. Himnusz. Énekli a közönség. 4. Megnyitó beszéd (…) 6. Ünnepi beszéd (…) 8. Őrségkivezénylés, felállítás, Országzászló lobogójának felvonása. (…) 11. A vezetőség elnöke átadja az Országzászló-emlékművet a közönségnek. 12. Polgármester vagy helyettese (…) körjegyző vagy bíró a község nevében átveszi az országzászlót. (…) 16. Himnusz. Énekli a közönség.”
Az eseményről a Magyar Országos Tudósító is beszámolt 1940. november 12-én.
„Somorja község ugyancsak Országzászlót avatott, és itt az avató beszédet Borsos Miklós tanácstag mondta, majd utána dr. Bacsák Kálmán és Bangha Károly beszéltek.” A Hiszekegy éneklése alatt felhúzták az országzászlót, felállt a cserkészőrség, majd következett az ünnepi beszéd és szavalat. A szobor leleplezése után megkoszorúzták azt és az ünnepség a Szózattal fejeződött be.
A szobor története idáig követhető nyomon forrásokkal alátámasztva. Hogy mi történt vele és az országzászlóval a háború után, azt nem tudjuk pontosan. A helyiek elmondása alapján két változat létezik.
Az egyik – időrendben az első – változat szerint a szobrot egy éjszaka döntötték le, és apró darabokra törték. Mindez két-három héttel azután történt, hogy a szovjet csapatok bevonultak a városba 1945 húsvétján. A helyiek közül néhányan egy-egy darabot haza is vittek emlékül a szobor maradványaiból.
A másik változat szerint a turulmadarat csak 1946–47-ben döntötték le. Sajnos, írott forrás, vagy fénykép nem bizonyítja egyik állítást sem. A szobor talapzata, az említett gránitoszlop a lépcsőkkel együtt a helyén maradt a februári fordulat után is. A városi nemzeti bizottság 1950. december 11-i üléséről készült jegyzőkönyv tesz róla említést először. „A VNB előtti téren lévő kőtalapzat a gyerekek csintalanságának következtében olyan állapotban van, hogy a következő ünnepségeken egyáltalán nem lehet használni. Az elnök javasolja, hogy intézzenek levelet a középiskola igazgatóságához, hogy az világosítsa fel a diákságot, hogy az efféle rongálás az állam kárára van, és ha az ilyen eset meg fog ismétlődni, akkor a VNB a javítás költségeit a középiskola diákságára fogja áthárítani.”
Ahogy várható volt, és ahogy változott a politikai berendezkedés, a gránitoszlop is más szerepet kapott.
A helyi nemzeti bizottság ugyanis 1953. május 7-i keltezéssel kérelmet nyújtott be a járási nemzeti bizottság műszaki referensének: „Ezzel a somorjai Helyi Nemzeti Bizottság tisztelettel kéri a somorjai Járási Nemzeti Bizottság műszaki referensét, hogy adjon engedélyt a Szentháromság-szobor szétszedésére, amely a Sztálin-téren található Somorján. (…) Egyszersmind a másik szobrot át szándékozzuk helyezni a parkba. Itt lenne felépítve középre, és a talapzatára felhelyezve J. V. Sztálin elvtárs szobra/mellszobra.” Ezt a kérelmet a referens 1953. május 15-i határozatában jóváhagyta. A jegyzőkönyv 3. pontja kimondja, hogy „a másik emlékmű, amelyen a megvilágított csillag van elhelyezve, a szétszedés után a J. V. Sztálinról elnevezett téren levő parkban lesz felállítva, és ugyanarra a talapzatra lesz elkészítve J. V. Sztálin elvtárs bronzszobra.” A nemzeti bizottság üléséről szóló jegyzőkönyv megjegyzi, hogy egy bizonyos szobrásszal megtárgyalták a bronzszobor elkészítését körülbelül 50 000 koronáért. A munkálatok befejezésének dátuma június 15.
A megbízott cég, a Stavokombinát azonban július 25-én kelt levelében azzal indokolja a munkálatok késését, hogy a gabonaraktárak javítása miatt nem volt szabad kapacitása. Végül augusztus 15-ét határozták meg a munkálatok megkezdésére azzal, hogy addigra elkészül a költségvetés és a tervezet is.
A helyi nemzeti bizottság 1953. augusztus 25-ei keltezéssel kért engedélyt az emlékmű megépítésére. A tervek szerint a beruházás 47 000 koronát tesz majd ki, amit a nemzeti bizottság saját költségvetéséből fedez. A somorjai járási építkezési vállalat feltételezett költségvetése szerint az építkezés 47 190, 73 koronába kerül majd. Valószínűsíthető, hogy az időközben megváltozott politikai helyzetnek megfelelően végül is nem a mellszobor került az egykori turulszobor talapzatára, hanem egy vörös csillag, közepén a sarló-kalapáccsal.
A köztudatba „felszabadulási emlékmű”-ként lépett be, de a helyiek csak „vörös csillag”-nak nevezték. A város felszabadulásának alkalmából minden év áprilisának legelején megkoszorúzták az emlékművet.
Mondani sem kell, hogy az 1989. novemberi események nem hagyták érintetlenül az emlékművet. Somorja város krónikája erről így tudósít: „A politikai események hatására és a SAMARIA vendéglő asztalánál bátorítást nyert fiatalok egy csoportja Pörsök Csaba vezetésével november utolsó napjaiban ledöntötte a felszabadító szovjet hadsereg emlékét őrző emlékművet.” Ezzel azonban még nem pecsételődött meg végleg az emlékmű sorsa.
A képviselő-testület építési bizottságának 1992-es évre vonatkozó költségvetési javaslata már számolt a Főtéren lévő park felújításával. A képviselő-testület 1992. február 21-i ülésén azt javasolta az építési bizottság, hogy készítsenek tervet a városközpont felújítására.
A május 29-én tartott testületi ülésre a városközpont rendezésének terve már el is készült. A szeptember 4-i ülésen elhangzott, hogy a tér rendezését illetően a módosított költségvetésben 300 ezer koronával számolnak. Élénk vita alakult ki a Főtér átrendezésével kapcsolatban, végül az a döntés született, hogy a teret a már elkészített tervdokumentáció szerint rendezik át 1 millió korona ráfordítással. A munkálatok első szakasza 1993 első félévében fejeződött be 618 750 korona ráfordítással, a második szakasz befejezését 1993 augusztusára tervezték.
A Főtér felújításával végül 1993. augusztus 15-én végeztek. Ezzel az emlékmű a bukott rendszerrel együtt örökre eltűnt a történelem süllyesztőjében.
Megjelent a Magyar7 2025/47. számában.
