Somorja

A 2022-es önkormányzati választások hivatalos eredményei

Az alábbi táblázatokban az önkormányzati választások hivatalos eredményeit olvashatják. Az önkormányzatba bejutó jelölteket fekete színnel jelöltük, a be nem kerülőket pedig szürkével.

Orosz Csaba
SZÖVETSÉG
3174
(66,6%)
Bednár Jozef
független
1225
(25,7%)
Sztruhár František
Magyar Fórum/KDH/SaS/OKS
367
(7,7%)
  • Képviselők eredményei
    1. körzet
    Varju Péter
    SZÖVETSÉG
    235
    (37,6%)
    1. körzet
    Bartalos Peter
    SZÖVETSÉG
    217
    (34,72%)
    2. körzet
    Ürge Ľudovít
    SZÖVETSÉG
    479
    (44,89%)
    2. körzet
    Pálinkás Évi
    SZÖVETSÉG
    433
    (40,58%)
    3. körzet
    Veres Gábor
    SZÖVETSÉG
    373
    (55,1%)
    3. körzet
    Faragó Zoltán
    SZÖVETSÉG
    304
    (44,9%)
    4. körzet
    Méry János
    SZÖVETSÉG
    213
    (33,23%)
    4. körzet
    Hushegyi János
    SZÖVETSÉG
    148
    (23,09%)
    5. körzet
    Varga Renáta
    SZÖVETSÉG
    321
    (37,33%)
    5. körzet
    Valocsay Štefan
    SZÖVETSÉG
    291
    (33,84%)
    6. körzet
    Domsitz Márton
    SZÖVETSÉG
    170
    (28,29%)
    6. körzet
    Horváth Csaba
    SZÖVETSÉG
    169
    (28,12%)
    7. körzet
    Hideghéthy Csaba
    SZÖVETSÉG
    297
    (39,03%)
    7. körzet
    Jávorka Tomáš
    SZÖVETSÉG
    295
    (38,76%)
    8. körzet
    Duducz Tibor
    SZÖVETSÉG
    399
    (25,08%)
    8. körzet
    Balheim Henrieta
    SZÖVETSÉG
    382
    (24,01%)
    8. körzet
    Élesztős Pavel
    SZÖVETSÉG
    335
    (21,06%)
    9. körzet
    Nagy Jozef
    SZÖVETSÉG
    375
    (27,02%)
    9. körzet
    Jágerová Angéla
    SZÖVETSÉG
    355
    (25,58%)
  • További képviselőjelöltek eredményei
    1. körzet
    Polovka Martin
    független
    173
    (27,68%)
    2. körzet
    Šimurda Martin
    független
    155
    (14,53%)
    4. körzet
    Kertész Ladislav
    független
    127
    (19,81%)
    4. körzet
    Danišová Emília
    független
    123
    (19,19%)
    4. körzet
    Mamczák Eduard
    KDH
    30
    (4,68%)
    5. körzet
    Zakhar Ladislav
    független
    139
    (16,16%)
    5. körzet
    Nagy Jakub
    független
    109
    (12,67%)
    6. körzet
    Bednár Jozef
    független
    126
    (20,97%)
    6. körzet
    Mikulášová Martina
    független
    103
    (17,14%)
    6. körzet
    Sztruhár František
    Magyar Fórum
    33
    (5,49%)
    7. körzet
    Kubanková Mária
    független
    169
    (22,21%)
    8. körzet
    Toth Zakariásová Monika
    független
    302
    (18,98%)
    8. körzet
    Fajnorová Iveta
    független
    173
    (10,87%)
    9. körzet
    Bölcs Marian
    SaS/SPOLU/SME RODINA/ŠANCA/OĽANO
    206
    (14,84%)
    9. körzet
    Repčoková Silvia
    független
    163
    (11,74%)
    9. körzet
    Kolenčiak Katarína
    független
    157
    (11,31%)
    9. körzet
    Procházková Karmen
    STAROSTOVIA
    132
    (9,51%)
Šamorín
város
magyar lakosság 1910
94%
3 934
magyar lakosság 2021
50%
6 752
Népesség: 13 147
Terület: 44,35 km²
Tszf. magasság: 125 m
Körzethívószám: +421 (0) 31
Irányítószám: 93101
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Csallóköz, Felső-Csallóköz 1918 előtti vármegye, járás, rang: Pozsony vármegye Somorjai járás nagyközség
A színt hozó modernség körülfonja Somorján a régi dolgokat. Karjai megérintik az ősi templomokat, de kárt egyikben sem tesznek. Olyan szeretetteljes ez a közelség, mint Zenth Maria és Krisztus közötti kapcsolat. Fanum Sancte Mariae, így jelölték meg nyelvükkel a várost azok, akik hajdanán itt mélyesztettek ekevasat a fekete csallóközi földbe. Szent István király elégedett nyugalommal támaszkodik kardjára, miközben Presser Gábor tekint le rá az óriásplakátról. Jól megvannak ezek itt ketten, mi, magyarok meg tudjuk, hogy ha egy korban alkottak volna, jól kijöttek volna egymással. A síkságon elterülő városból már látni Pozsony hegyeit, látni a Kárpátokat! És hát a Duna, a jó öreg Duna is már ezer éve szalad el a város mellett. Vidám galambok röppennek az egyik templomról a másikra, magas háztetőkről a zsinagógára. Körök a vízfelszínen, csónakos párhuzamok. Jó itt lenni.

 

Somorja a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz nyugati részén fekszik, az 1992-ben tóvá duzzasztott (Körtvélyesi-víztároló) Duna bal partjának közelében, Pozsonytól 24 km-re délkeletre, Dunaszerdahelytól 24 km-re nyugatra. A 63-as (Pozsony-Komárom) főút érinti a várost, az 503-es út Nagymagyaron keresztül (13 km) Szenc felé (28 km) teremt összeköttetést. A Komárom-Pozsony vasútvonal legközelebbi állomása a közeli Úszoron van (5 km), ahonnan 1915-től a hatvanas évekig mellékvonal vezetett a városba (teherforgalommal a 90-es évekig). Nyugatról Gútor, északnyugatról Dunajská Lužná, északról Úszor, északkeletről Nagypaka, keletről Bacsfa és Doborgaz, délnyugatról Rajka, délről pedig Dunakiliti községekkel határos. Déli határát a Duna korábbi főága alkotja, mely egyben államhatár is Szlovákia és Magyarország között. Északnyugati határa 1938-1945 között államhatárt alkotott Szlovákia és Magyarország között.

Közigazgatás

Somorja 1405-1465 között szabad királyi város volt, majd 1871-ig mezővárosi rangot viselt. Ezután nagyközségként volt Pozsony vármegye Somorjai járásának székhelye 1920-ig. A csehszlovák közigazgatásban is járási székhely maradt, egészen a Somorjai járás megszüntetéséig 1960-ban, ettől kezdve (egyben városi rangját visszakapva) mindmáig a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozik. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Somorjai járás). Somorjához 1960-ban hozzácsatolták Csölösztőt, 1976-ban pedig (az 1940-ben Királyfiával és Bucsuházával egyesített) Tejfalu községet is, így alakult ki mai területe (44,35 km²). Elődközségei alkotják a városrészeket és a kataszteri területeket is, melyek a következőek: Bucsuháza (6,17 km²), Királyfia (2,25 km²), Csölösztő (5,76 km²), Tejfalu (6,45 km²), Somorja (23,72 km²).

Népesség

1921-ben az akkor nagyközségi rangot viselő Somorjának 3144 lakosa volt, ennek 86,5 %-a magyar nemzetiségű volt, de számottevő volt a németek aránya is (4,5%). Somorján és Tejfalun népes zsidó közösség is élt az 1944-es népirtás előtt (1921-ben az izraelita vallásúak Somorján a népesség 8,4 %-át, Tejfalun 6,9 %-át alkották). 1939-ben (a mai területre vetítve) 4858 lakosa volt. A következő fél évszázadban (a várossá nyilvánítással, iparosítással, fejlesztéssel kapcsolatban) ez a szám két és félszeresére nőtt. Különösen gyorsan növekedett a város 1970-1991 között, amikor a gyarapodás 70,8 %-ot tett ki (7112-ről 12 051-re). Az 1990-es évekre a stagnálás jellemző, 2001-2011 között a város népessége újra gyors növekedésnek indult (4,8 %), szoros összefüggésben azzal, hogy a város a gyorsan fejlődő Pozsony agglomerációjába került és egyre többen költöztek ide a közeli nagyvárosból. Ezzel párhuzamosan növekedett a szlovák nemzetiségűek aránya is, akik nagyobb számban 1945 után jelentek meg Somorján, amikor magyar lakosságának egy részét áttelepítették Magyarországra. 2011-ben a lakosság többsége (57,4 %) még mindig magyar nemzetiségű, a szlovákok a népesség több mint egyharmadát alkotják (34,3 %). A gyorsuló asszimilációt mutatja, hogy 2009-ben kétharmadával több gyermek tanult magyar, mint szlovák nyelven. 1921-ben még a lakosság 73,2 %-a volt római katolikus vallású, 2011-re ez 65,2 %-ra csökkent. A városban élő roma közösség a lakosság 6,2 %-át teszi ki.

Történelem

Nevét Szűz Mária tiszteletére szentelt középkori templomáról kapta. A Sancta Maria név az idők folyamán Somorjává alakult át. Először 1238-ban említik templomát „ecclesia Sancte Mariae” néven, de ezen azon oklevél hitelességével kapcsolatban kétségek merültek fel. Az első hitelesnek vélt írásos emlék 1285-ből származik, ebben Somorját „Villa Sancte Márie” alakban említik. 1287-ben Károly pozsonyi várispán kapta adományként. 1405-ben Zsigmond királytól szabad királyi városi jogokat és vámmentességet kapott, ekkor lakosai erődfallal vették körül. 1411-ben vásártartási jogot kapott. 1410-től többször elzálogosították. Mátyás 1465-ben megerősítette Somorja eredeti kiváltságait, 1589-ben azonban elvesztette szabad királyi városi rangját, s mezővárossá lett. Győr eleste (1594) után a város jelentősége megnőtt. Egykori erődítményeinek már nyoma sincs. 1580-ban Pálffy Miklós szerezte meg és a pozsonyi várispánsághoz csatolta. 1683-ban felégette a török. A 17. századtól a pozsonyi uradalom egyik központja, a Csallóköz nyugati részének gazdasági központja, ekkorra a középkori német lakosságának a többsége elmagyarosodott. A 16. századtól egymás után alakultak meg céhei. Előbb a szűcsök és gombkötők, majd a 17. századtól a kovácsok, a lakatosok, a bognárok, csizmadiák, molnárok, később az asztalosok, az ácsok, cipészek, fazekasok, szabók és kőművesek alakították meg céheiket. 1689-ben I. Lipót császár törvényhatósági és közigazgatási jogokkal ruházta fel. 1712 és 1805 között növekedett a város által tartható vásárok száma. A pálosok 1690-ben telepedtek meg itt és felépítették kolostorukat. A 18. században 13 malom és sörfőzde működött a településen. Az adóösszeírások szerint 1550-ben 110, 1564-ben 72, 1588-ban 69 portája adózott. 1870-ben a Magyar Nemzeti Múzeumba került egy 540 darabos, a város határában előkerült pénzlelet egy része, amely 17. századi magyar uralkodók vereteit tartalmazta. 1715-ben 4 malma és 198 adózó háztartása volt. 1828-ban 412 házában 2990 lakos élt. 1876-tól 1899-ig rendezett tanácsú városi rangot viselő település volt. Hitelintézetét 1894-ben alapították. Az első világháború alatt területén hadifogolytábor működött, ahol főként orosz és olasz hadifoglyok raboskodtak. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Somorjai járásának székhelye volt. 1927-ben Khin Antal tanár múzeumot alapított a városban. Egykori gyűjteményeinek egy része, ma a pozsonyi Nemzeti Múzeum raktáraiban található. 1960-ban közigazgatásilag Somorjához csatolták Csölösztőt, 1976-ban Tejfalut, Bucsuházát és Királyfiát. Járási székhely rangját 1960-ban veszítette el, ugyanekkor azonban ismét várossá nyilvánították.

Mai jelentősége

A város a Felső-Csallóköz kulturális és gazdasági központja: 1927-ben eredetileg itt hozták létre a Csallóközi Múzeumot, amely a második világháború utáni felszámolását követően 1964-ben Duna-szerdahelyen alakult újjá. 1976-ban helytörténeti múzeum jellegű Városi Honismereti Háza létesült, amely 1982 óta a Csallóközi Múzeum kihelyezett részlegeként működik. A város az 1991-ben alapított szlovákiai magyar kisebbségi könyvtár és levéltár, a Bibliotheca Hungarica és az 1996-ban létrejött Fórum Kisebbségkutató Intézet székhelye, 1990 óta itt rendezik meg a Samaria Régi Zenei Napokat. A két világháború között Somorja és Vidéke, az 1950-es években Horný Žitný ostrov – Felső-Csallóköz címmel jelent meg járási hetilapja; a Somorja és Vidéke (Šamorín a okolie) című kétnyelvű közéleti lapja 1991 óta jelenik meg. A 21. század elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Corvin Mátyás Magyar Tanítási nyelvű Alapiskola), 1954-ben alapított magyar tanítási nyelvű gimnáziummal (Madách Imre Gimnázium), 1968-ban alapított magyar tanítási nyelvű Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézettel, 1983-ban alapított vegyes, szlovák–magyar tanítási nyelvű Vendéglátóipari Szaktanintézettel rendelkezett. Jelenleg élelmiszer- és építőanyag-ipara jelentős; nagy hagyományokra visszatekintő méntelepén versenylovakat és tenyészméneket tenyésztenek. 2014-ben itt épült fel Szlovákia legnagyobb lóversenypályája. A 13. században épült román kori templomát, amely 1789-ben került a református egyház használatába, 1449-ben gótikus stílusban építették át. A városháza a 16. században reneszánsz, a paulánusok temploma és rendháza 1778-ban barokk, evangélikus temploma 1784–85-ben barokk-klasszicista, ma kiállító- és hangversenyteremként működő zsinagógája 1912-ben historizáló stílusban épült.

Ahogy mi látjuk
Videó:  Bodó Károly
Képgaléria
somorja_templom_02
+21 kép a galériában

Emlékhelyek és hírességek

Szomszédos települések

Település eseményei