2021. november 24., 11:02

Matovič: The Show Must Go On

Pár nappal azután, hogy véget ért Igor Matovič esztrádsorozata, melyet adóforradalomként akarna eladni, érdemes kicsit elgondolkodni a javaslatának következményein. Hogy a volt kormányfő igényli a nyilvánosságot, azt megtapasztaltuk, nem volt véletlen, hogy a bejelentését négy részletben 8 napon keresztül húzta. Az első háromban még nyomokban fellelhető volt némi szakmaiság, a negyedik viszont teljes bohózattá alakult. Ahol már az adózás témáját felülírja az eko-menü, vagy az asztalon lévő kancsó víz, a borravaló, ott már nincs értelme komolyságról beszélni.

Matovič
Fotó: TASR

Igor Matovičról egyre inkább bebizonyosodik, hogy „fenomenális” ötletei vannak, viszont egyiket sem tudja megvalósítani.

Volt a Kölcsönös Segítségnyújtási Alap, Szlovákiai Fejlesztési Alap, reformnyár, a 363. paragrafus vagy a Szputnyik oltása - tapasztalhattuk.  Sokak szerint az ok egyszerű. Matovič nem menedzser, nem tud irányítani, illetve nincs, akit irányítson, mert egyedül van, nem áll mellette senki. És a pártjában sincsenek ilyen emberek.

Az adó-"forradalom" olyan, mint a harmadik számú tömeges tesztelés.

Még ha találunk is benne pozitívumokat, a tapasztalat azt mutatja, hogy majd Matovič hatalmas egója agyonnyomja azt. Mert a tapasztalat azt is mutatja, hogy Matovič egy centet sem ad arra az ötletre, ami nem az ő fejéből pattant ki. Ami viszont az ő ötlete, arra mehetnek a milliárdok.

Ugyanakkor nincs könnyű dolga Matovičnak a koalícióban. Van egy jobboldalinak, konzervatívnak mondott kormányunk, amelyben amennyien vannak, annyifelé húznak. Még az alapvető célokban sem tudnak megegyezni, nem hogy olyan hosszú távú programokban, mint a demográfiai tendenciák megfordítása a gyermektámogatások segítségével. Igen ehhez pénz kell. Matovič első javaslata az ÁFA emeléséről szólt, hogy meglegyen a gyermektámogatás, és mellette csökkentek volna az adó- és járulékköltségei a munkabérnek. Persze a liberális oldal az ellensége mindenféle adóemelésnek, így ez megbukott, helyette most előállt azzal, hogy mindenhonnan elcsippent, a védelmi költségekből, az önkormányzatokból, a bankoktól és a szerencsejátékból, no meg reálisan felemeli az adókat.

Mindezt amolyan balosan teszi, rögtön erősebb államot akar, több központosítást, vagyoni egyenlőséget. Ez látszik abban is, hogy megszünteti a járulékfizetések felső plafonját vagy bevezeti a vagyonadót.

Másik kínos dolog, hogy Matovič bevallotta, előzetesen nem egyeztetett senkivel a szakmai közösségből, akár a tömeges tesztelésnél. A bemutatott számok a pénzügyminiszter szakembereinek a számításai.

Bár azt ígéri, hogy ez a reform nem okoz további lyukakat a költségvetésben, de egyértelműen túlbecsült bevételi tételeket láthattunk.

Például csak háromszor hallhattunk az intézkedések okozta dinamikus hatásáról, ami háromszor 100 milliót hozna. Persze van ilyen, hallottunk már olyanról, hogy egy adócsökkentés, nagyobb forgalmat, nagyobb adózási kedvet hozott, azaz nagyobb adóbevételt eredményezett, de ez nem az a helyzet. Helyette a lyukakat kell tömködni.

Persze voltak külön elvárásaink az adóreformmal szemben. Például, hogy kisebb legyen a munkabéreket sújtó teher, hiszen az adóék a régióban átlagosan 10 százalékponttal alacsonyabb.

Ez pedig komoly szempont egy beruházás idecsábításánál, hiszen a szlovákiai munkavállaló bérköltsége majdnem eléri a csehekét, miközben a csehek tisztán azért pár százalékkal többet keresnek. Már rég elveszett az ország versenyelőnye a régiós vetélytársakkal szemben a külföldi beruházások idecsábításánál. Egy olyan országban, ahol a gazdasági fejlődést a külföldi összeszerelő műhelyekre építik. Csakhogy nincsenek utaink, és lassan elfogy a bevethető munkaerő is, sőt a születések száma is csökken.

Helyette van kormányunk, amelynek a nagy egójú tagjai különféle lázálmakat kergetnek, akiken meglátszik, hogy milyen vállalkozói előéletből jöttek, mert vízióik is csak addig terjednek.

Az adóforradalom is csak arról szól, hogy megmaradjon az állami költségvetés bevételi oldala, nem pedig valamilyen forradalmi tett megvalósításáról. Mi lett volna, ha először célokat tűztek volna ki. Ennek arányában módosíthatták volna a kiadási oldalt, a felesleges dolgokat eleresztették volna, és ez alapján lehetett volna egy új, karcsúbb adórendszert kialakítani.  A tavalyi ígéret is a levegőben lóg, hogy minden minisztérium kiadási oldala 10 százalékkal kisebb lesz. Ígéret maradt, így nem csoda, hogy az EU tagországainak egyik legrosszabb költségvetési kilátásaival rendelkezik az ország. Irány Görögország.

Nem, helyette megemeljük a kisebb vállalatok (amelyek foglalkoztatják az alkalmazottak háromnegyedét) adókulcsát 15-ről 19-re, eltöröljük a kedvezmények többségét, és megemeljük a 400 ezernyi egyéni vállalkozó adóját.

Ami a legszörnyűbb, hogy egyben az egyéni vállalkozókat bűnbakká kiáltotta ki Igor Matovič. Persze ő már csak tudja, hiszen ő is ebből a világból jött, igaz, most egy nála dolgozó kubikossal érvelt, aki csak nagy nehezen adta a számlát. Saját tapasztalatából kiindulva, úgy döntött, amennyiben a bevételeket eltagadják, akkor a meglévő bevételre ró majd ki több adót. Ennek egyenes következménye lesz a feketegazdaság növekedése.

Mert a pénzügyminiszter szerint az egyéni vállalkozó az nem vállalkozó, inkább olyan, mint egy alkalmazott a gyártósor mellett.

Csakhogy ez az iparos a járvány idején nem mehetett "kurzarbeitra", sem más foglalkoztatási támogatást nem kapott. Kockáztat, felel a vagyonával, nincs szabadsága ezért, nagy kegyesen az alkalmazotti 39+19 kulcsról csak 29+19-es kulccsal sújtják.

Persze, az is szép, hogy kevesebb lesz az adminisztratív teher, mert a kisvállalkozó az nem könyvelő. Mivel megszüntetik az átalányköltségek rendszerét ezért vagy kezdi gyűjteni a számlákat és könyvelőt fogad, vagy áttér az átalányadó rendszerre, ami viszont jóval drágább variáció.

A ravaszabb kisvállalkozók pedig majd osztanak, szoroznak és sokuk átalakulhatnak egyszemélyes KFT-évé. Amennyiben ÁFA-fizetők, akkor pedig egyértelműen jobban járnak. És sokan lesznek, akik az új rendszer miatt inkább feladják a kisipari tevékenységüket. Elegük lesz abból, hogy a pénzügyminiszter őket nevezte meg a rendszer élősködőinek.

Ha valamit dicsérni lehet, az a gyermekes családok segítése.

Szép gondolat, hogy ott lesznek a gyermekutalványok, amivel majd önképző körökbe járhatnak a gyermekek, és majd csak úgy tolongani fognak az új tehetségek.

Persze szükség van új tehetségekre is, de elsősorban minél képzettebb emberekre. Csak hát ez az oktatási rendszer feladata lenne, ott viszont végre emelni kellene a fizetéseket, mert róluk már régóta megfeledkeztek.

Meg az idősebb tanárok is a járvány óta inkább nyugdíjba mentek, nem baj, majd tanítanak helyettük a főiskolások. Persze a főiskolák is háborognak, ott sincs pénz, igaz teljesítmény se, egy felmérés szerint a végzősök fele nem rendelkezik a piaci elvárásoknak megfelelő tudással. Márpedig a versenyképesség növeléséhez az oktatás összes szintjét emelni kellene.

Igor Matovič gyermekvédő programja nem a gyermekek jobb jövőjéről szól, hanem arról az illúzióról, hogy bárkiből lehet sztár.  

A többségnek pedig marad a romló iskolarendszer, amit az önkormányzatok cipelnek a hátukon. És a sort még folytathatnánk…

A baj az, hogy könnyű egy rendszert szétverni, de helyette felépíteni egy újat, az már valami mást igényel.

Megosztás
Címkék