Óh, drága szerető édesanyák! Mi lenne belőlünk nélkületek?
Anyák napja a világban és a szlovákiai magyar irodalomban.
Az anyaságról rengeteget hallunk, de vajon eleget beszélünk róla őszintén?
Ébresztő, gyerekek! Indul a mamáknapi hadművelet. A nyolc- és tízéves lurkók csak úgy ugrálnak ki az ágyból és kapkodják magukra ruháikat.
Mit sem ér a gazdagság, a karrier, ha ez embernek nincs gyermeke. A nő legfőbb küldetése az anyaság. A család a társadalom alapsejtje… Ugye, ismerős frázisok?
Több év kihagyás után idén újra kinyílt Pozsonypüspökin a tulipános láda, hogy a belőle előkerülő sok-sok produkcióval ajándékozza meg a püspökieket és környékbelieket
Az anyaság még értékvesztett világunkban is olyan fogalom, amelyet senki és semmi nem kezdhet ki. Egyenlő az örökkévalósággal, szobrászok, festők, költők kiapadhatatlan témája, örök misztérium, titokzatosság.
Feloldozzuk egymást és osztozunk a terheken.
Az ünnepnapot kicsit közvetlenebb, fesztelenebb játékos együttlétté varázsolták.
Az anyák tudják legjobban: megértés nélkül veszekedések zilálják szét a család életét. És amikor az elit nem érti az ország, a lakosság akaratát?
A városnapokat két évnyi kihagyás után tartják meg újból a gömöri járásszékhelyen. Az ünnepi testületi ülést Boris Kollár házelnök is megtisztelte jelenlétével.
Felemelő anyák napi műsor keretén belül avattak nagyszínpadot a nádszegi magyar alapiskola udvarában.
Őszinte és megható gondolatok.
Május első vasárnapján pedig a család összetartó erejét és a szerető gondoskodást nyújtó édesanyákat ünnepeljük.
Gyermekek nélkül sokkal szegényebbek lennénk.
Tudjk, hogy ez nem helyettesíti az anyák napi programot, de szerették volna, ha érzik az édesanyák, gondolnak rájuk.
A közösségben fölszabadul a bánat és megsokszorozódik az öröm.
Elmosta az eső, elfújta a szél azok ünnepét, akiknek az életünket köszönhetjük.
Hallottam egy nagyon szomorú történetet. Mindig elszomorít és feldühít, ha olyan emberekről hallok, akik nem törődnek a gyermekükkel. Amióta anya vagyok, ez az érzés még erősebb.