Szeretünk, mami!
Ébresztő, gyerekek! Indul a mamáknapi hadművelet. A nyolc- és tízéves lurkók csak úgy ugrálnak ki az ágyból és kapkodják magukra ruháikat.
Gyors reggeli után a garázshoz mennek, ahol már szépen sorban várakoznak a rózsabokrok, a szebbnél szebb hortenziák és egy futórózsa számára készült boltív is. Ezt már csak be kell pakolni a kocsiba és irány a nagyiék háza.
Apuka és nagypapi mindent jó előre megterveztek és „lezsíroztak”. Komoly logisztikát kívánt, hogy nagymami azon a vasárnap délelőttön több órára „kiessen” otthonról. Elmegy misére, onnan kijövet pedig karon fogja majd a beavatott szomszédasszony és kiballagnak a temetőbe, sőt még talán tesznek egy sétát is a szép tavaszi időben. A lényeg, hogy 2-2,5 fél óra lesz a meglepetés előkészítésére.
Már csak ültetni kell. De nem akárhogyan ám! Apa pontos tervet készített, mi hova kerül. Nagypapi kiássa a gödröket, vizet önt beléjük, a gyerkőcök pedig óvatosan kiveszik a cserepekből a virágokat és ültetnek. Úgy, ahogy apa és nagypapi mutatják. Kis kezük már csupa sár, homlokuk gyöngyözik az izzadtságtól, de a világ kincséért sem engednék át a virágültetést senkinek. Jól gyömöszöld meg a tövénél, rikkantja egyik a másiknak… Hogy örül majd mamika, ha ezt meglátja!
Telik-múlik az idő és a kiskert csodásan alakul. A rózsák és hortenziák látványa már most szemet gyönyörködtető, pedig a rózsák virágzására még kicsit várni kell. Apa úgy tervezte meg a kertecskét, hogy abba még mami is ültethessen, ha akar. De így is tökéletes. A végére már csak a futórózsa földbe tevése marad a boltív mellé, amire a nyúló növény felcsimpaszkodhat.
Valami még hiányzik… A két kis lurkó összekacsint és egy kis vödörben kavicsot hoz. A boltív alatt, ahol mamika majd belép varászlatos új kiskertjébe, kavicsokból szépen kirakják: Szeretünk, mami!
Az órára pislantanak. Jöhet a gyors kézmosás, a kerítés résén már lehet leskelődni. Lassan érkezik az ünnepelt. Már befordult a kanyarban. A mamáknapi hadművelet elvégzői behúzódnak a házfal mögé. Csak nem nyílik a nagykapu… Hol marad mami? Kikukucskálva látják, hogy az utcán áll és onnan nézi a kiskertet. Egy-két percig mintha földbe gyökerezett volna a lába. Talán el sem hiszi, amit lát. Aztán belép az udvarra.
Tetszik, mami? Rohannak hozzá és ölelik az unokák. Méghogy tetszik, ez a világ leszebb kiskertje, mondja könnyeivel küszködve. Boldog anyák, mamák napját, mondják szinte kórusban három generáció tagjai. Még sokáig állnak ott, csodálva a kertecskét, egymást átölelve. Aztán egy kávéra, üdítőre, mami mennyei túrós sütijére még betérnek. Sietünk haza, mamika, majd a jövő héten újra jövünk. Most még otthon kell meglepni anyut. Apa két díszfát vett neki, azok is a garázsban várják, hogy elültessük őket. Látod, a vödrünkben is van még kavics bőven…
