Elhallgattatták őket, de a történetük tovább él – megnyílt a Szólásszabadság emlékműve Nagymácsédon
„Hogy soha senkinek ne kelljen átélnie azt, amit nekünk” – szólalt meg Zlatica Kušnírová azon a helyen, ahol lányát és annak vőlegényét meggyilkolták. Nagymácsédon október 10-én megnyitották a Szólásszabadság emlékművét. Ján Kuciak és Martina Kušnírová egykori otthonának helyén kert őrzi két fiatal elvett életének emlékét. Az átadáson a szülők fájdalma, a felolvasott személyes történetek és a közös felelősség kérdése adott örök mementót a jelenlevőknek.
Furcsa érzés volt újságíróként végigballagni Nagymácséd azon részén, amely ahhoz a kis utcához vezet, amelynek közepén egykor az úgynevezett „Kuciak-ház“ állt. Már napokkal ez emlékmű átadása előtt megjelentek a faluban az annak a helyét mutató emléktáblák, mindenki tudta, itt valami készül. A máskor csendes kis falurész október tizedikének reggelén halkan zsibongani kezdett, sokféle tisztségű ember érkezett meg a Szólásszabadság emlékművének átadására – pártvezetők, nagykövetségek küldöttei, diplomaták, megyei képviselők, igazgatók, polgármesterek, aktivisták, újságírók és emlékező helyiek töltötték meg az utcát.
– Hát ki mert ide bejönni, ilyen nyílt utcára, hogy gyilkosságot kövessen el – hangzik fel a nyílt kérdés a tömegben. Közben az aktivisták emlékplakátokat és gyertyákat helyeznek el az úton, a sajtó képviselői már a megnyitó előtt körbejárhatják az emlékparkot. Ritka pillanat, hogy valahogy most ők, a tollforgatók, fényképészek, operatőrök a fontosabbak a megjelent köztisztviselőként – hiszen Ján Kuciak egy volt közülük. Három ember – két nő és egy férfi jön csendben a tömegben, a gyászoló szülők – a Szólásszabadság emlékművének átadása olyan lehet számukra, mintha másodszor, mit másodszor, sokadszor temetnék el gyermekeiket. Szűkszavúak, gyászolnak, küzdenek, de mennek tovább az úton, igazságot keresve. Sokan lépnek oda hozzájuk halk, rövid részvétnyilvánítás, vagy egy csöndes kézfogás erejéig. Az átadás a hozzátartozóknak újabb visszatérést jelentett életük egyik legfájdalmasabb helyszínére.
Ugyanazon a helyen álltak, ahol gyermekeik közös jövőt terveztek, és ahol 2018. február 21-én mindkettőjüket meggyilkolták. Nyolc évvel később emlékhely nyílt a ház helyén. A megyei kezdeményezésből, a családok beleegyezésével létrehozott Szólásszabadság emlékműve a nyilvánosság számára is látogathatóvá vált. A megemlékezést vezető Martin Staňo külön köszöntötte Ján egykori kollégáit és közeli barátait. - Az újságírók jelenléte ezen a helyen személyes és szakmai tiszteletadás is, egy társuk emlékéhez tértek vissza, akinek a munkáját erőszakkal szakították félbe – fejtette ki a moderátor.
A remény felé vezető út
Jozef Kuciak, Ján Kuciak édesapja megköszönte mindenkinek, hogy eljött, és hogy továbbra is érdeklődik a történtek iránt. Az emlékmű létrehozásáért Nagyszombat megyének mondott köszönetet. Mint elmondta, a tervek kiválasztásában maga is részt vett, és az elkészült hely megfelel annak, amit annak idején elképzelt.
Már akkor úgy képzeltem, hogy az emlékműnek valamiféle reményt kellene megjelenítenie. Ezen a felületen egy útnak kellene vezetnie a remény felé. Hogy így lesz-e, az mindannyiunkon múlik”
– mondta az édesapa, szavai személyes jelentést adtak az emlékhely emelkedő síkjának. A kertben végigjárható út számára a remény lehetőségét hordozza. Hogy az emlékezésből figyelem, felelősség és cselekvés születik-e, azt már az ide érkezőkre bízta.
Ján és Martina története az elmúlt nyolc évben országos és nemzetközi közüggyé vált. A szülők számára azonban minden tárgyalás, minden megemlékezés és minden róluk szóló megszólalás saját gyermekeik elvesztéséhez kapcsolódik. Ezt a személyes terhet tette világossá Martina édesanyja is.
Zlatica Kušnírová csatlakozott Jozef Kuciak köszönetéhez. Mindazoknak háláját fejezte ki, akik hozzájárultak ahhoz, hogy méltó emlékhely maradjon a következő nemzedékek számára. Majd arra kérte a jelenlévőket, hogy mindenki önmagán kezdje a változást.
Hogy soha senkinek ne kelljen átélnie azt, amit nekünk. Ide járni nélkülük, bíróságokra járni, és tovább harcolni az igazságért és az igazságosságért.”
Martin Staňo a szülők megszólalását követően kitartásukat méltatta. Arról biztosította őket, hogy az igazságért folytatott küzdelmükben nincsenek egyedül, és számíthatnak az őket támogatókra.
Ján saját szavai a halálának helyén
A kegyeleti műsor elején Emília Vášáryová Ján Kuciak Nezomriem!!! /Nem halok meg!!!/ című versét szavalta el. A halálról, a magányról és a megmaradásról szóló sorok azon a helyen hangzottak el, ahol szerzőjük életét kioltották.
„Soha nem adom fel. Örökké itt leszek” – hangzottak a vers mondatai. Majd a sor:
„Senki sem gyilkol meg.”
A szavakat lehetetlen volt elválasztani attól, amit ma már tudunk. Ján évekkel a gyilkosság előtt vetette papírra őket. Most egy színésznő hangján tértek vissza egykori otthonának helyére, a családja, a barátai és azok előtt, akik a munkáját ismerték. A megemlékezés középpontjában az a szándék állt, hogy a két fiatalt életükben is felidézzék. Emília Vášáryová és Tomáš Maštalír színész az Umlčaní: Príbeh Jána Kuciaka a Martiny Kušnírovej /Elhallgattatottak: Ján Kuciak és Martina Kušnírová/ című kötetből is részleteket olvasott fel.
Ján a munkája iránt elkötelezett, kitartó újságíróként jelent meg, aki témáival hamar kivívta szerkesztősége megbecsülését, és lelkesedésével másokat is magával tudott ragadni. Martina pedig olyan fiatal nőként, aki változtatni szeretett volna a körülötte lévő világon, és akinek fontos volt, hogy a dolgok tisztességesen történjenek.
Két ember, aki hitt az igazságban
Martina gyerekként rendőr szeretett volna lenni. Érdekelte a nyomozók munkája, az, hogyan jutnak el a történtek megértéséig, és hogyan derítik ki, ki felelős értük. Érettségizőként jelentkezett a rendőrakadémiára, és alaposan felkészült a felvételire. A felolvasott visszaemlékezés szerint az ott tapasztaltak mélyen megrendítették. Más jelentkezők azzal dicsekedtek, hogy nekik nincs okuk aggodalomra, mert felvételük már előre el van intézve. Martina, aki a saját munkájában és tudásában bízott, nem jutott be. Édesanyja nem akarta elfogadni, hogy lánya tisztességes felkészülése ilyen körülmények között veszítse el az értelmét, és panasszal fordult a rendőrséghez. Martina végül más pályát választott, régészetet tanult. A történet megmutatta, milyen igazságérzettel és önállósággal kereste a helyét.
Ján újságírói meggyőződését egy felolvasott beszélgetésből, Tomáš Maštalír hangján ismerhették meg a résztvevők. Ján Kuciak egy interjúban beszélt a kezdeti optimizmusról, amikor még azt gondolta, hogy egy feltárt ügy után azonnal a következmények jönnek. Később megtapasztalta, hogy a következmény vagy méltó büntetés a legtöbb politikai esetben elmarad. A dokumentumokkal alátámasztott cikk megjelenik, mégsem történik látható változás.
Hiszek abban, hogy fokozatos lépésekkel lehet formálni a társadalmat és a politikai közéletet, hogy az emberek egyre kevésbé engedjenek meg maguknak korrupt dolgokat. Tudom, hogy ez nem történik meg egy vagy két év alatt. Talán egy egész élet kell hozzá.”
Arra a kérdésre, hogy újságíróként meg tudja-e változtatni Szlovákiát, visszafogott választ adott
Megváltoztatni talán nem, de valamennyivel hozzájárulni a változáshoz. Legalább egy kis résszel.”
Ebben a válaszban benne volt munkájának mértéke és vállalása. Tudta, hogy a feltárt tények nem rendeznek el mindent maguktól. Mégis újra utánajárt az ügyeknek, összegyűjtötte a forrásokat, és megmutatta, amit megtudott. A felolvasott részlet arra is figyelmeztetett, hogy a közös felelősség a hétköznapokban kezdődik: érdeklődni kell a körülöttünk lévő világ iránt.
Berényi: az emberi veszteség minden más szempont fölött áll
Berényi József, Nagyszombat megye alelnöke a szülők fájdalmából indult ki. A gyermek elvesztésére utalva hangsúlyozta, hogy a kegyeleti helyen minden megszólalónak különös gonddal kell bánnia a szavakkal.
Itt, a nagymácsédi kegyeleti helyen nagyon óvatosan kell megválasztanunk a szavainkat, mert az emberi veszteség minden más szempont fölött áll. Az emlékmű a szólásszabadság jelentőségét hirdeti, de annak a háznak a helyén áll, ahol két család elveszítette a gyermekét“
– fejtette ki Berényi József, majd azt kérte, hogy aki belép ide, idézze fel a tragédiát, vonja le a tanulságait, és gondolkodjon el azon is, ami a jelenben történik. Beszédében hangsúlyozta, hogy a gyilkosság teljes igazságának feltárását továbbra is követelni kell.
A Ján Kuciak és Martina Kušnírová elleni támadás nem csupán két konkrét ember ellen irányult. Támadás volt a szólásszabadság, egy alapvető emberi jog és a keresztény erkölcs ellen is. A helyre érkező látogatónak azt is végig kell gondolnia, milyen következménye van annak, ha valaki úgy érzi, a törvény fölött állhat, és mások életéről is rendelkezhet“
- emelte ki a megye első alelnöke, és a megyei képviselőknek is köszönetet mondott a szólásszabadság és az alapvető emberi jogok melletti kiállásukért.
Felidézte a testület e tárgyban elfogadott politikai nyilatkozatát, és a szólásszabadság minden területre kiterjedő védelmét, beleértve a második világháború utáni időszakról szóló szabad véleménynyilvánítás szükségét, és a hathónapos büntetés kivételét a büntetőtörvénykönyvből.
„Imádkozzunk azért, hogy Ján és Martina békében nyugodjanak. Közösen követeljük, hogy a gyilkosság teljes igazságát feltárják. És kívánjuk, hogy hasonló merénylet soha többé ne történjen Szlovákiában“ – fejezte be emlékbeszédét Berényi József, Közben azt kívánta, hogy a nagymácsédi emlékhelyet sokan keressék fel, olyan emberek, akik fontosnak tartják és védik a szólásszabadságot.
A megye első alelnöke szlovák nyelven elhangzott megemlékező beszéde után magyarul is szólt a jelenlevőkhöz. Mint mondta, a fájdalom nem ismer nemzetiséget, ahogyan az alapvető emberi jogok védelme sem.
Egy kert, amelyben meg lehet állni
A Szólásszabadság emlékműve Nagyszombat megye kezdeményezésére, Ján és Martina családjának beleegyezésével jött létre. Az építészeti és képzőművészeti megformálására kiírt nyilvános pályázatra harminc terv érkezett. A Kert című elképzelés győzött, Benjamín Brádňanský és Vít Halada építészek, valamint Martin Piaček képzőművész munkája.
A terv a megdöntött sík motívumával dolgozik, amely az egyensúlyából kibillent társadalmat jeleníti meg. Az emlékhelyet a terepbe süllyesztett bejárati pavilon és az emlékkert alkotja, Martin Piaček képzőművészeti alkotásával. Piaček az alkotói közösség nevében arról beszélt, hogy az egész társadalmat formáló, nyolc évvel ezelőtti esemény emlékét szerették volna megőrizni. Olyan helyet alakítottak ki, ahol a látogató felidézheti a történteket, és közben valamennyi reményt is találhat a jövőhöz.
„A megdöntött kert egyik végével a terepbe merül, és helyet teremt a csendes, zavartalan emlékezésnek. A másik végén a horizont fölé emeli a tekintetünket, a mindennapokon túlra, az értelmes és tisztességes élet eszményei felé”
– fejtette ki a tervező.
A növényzet és a felületek másként mutatkoznak majd különböző időjárási viszonyok között, más arcukat adják az évszakokban, és magukon viselik az idő múlását is. A helyhez így újra vissza lehet térni. A látogató máskor, más élethelyzetben járhatja végig ugyanazt az utat.
Jozef Viskupič megyeelnök a kezdeményezés történetét felidézve Ján életének és munkájának megőrzéséről beszélt. Hangsúlyozta, hogy az emlékezés a jelenben is feladatot jelent mindenkinek a saját helyén kell felelősséget vállalnia azért, milyen társadalomban szeretnénk élni.
„Nagyon sokan rákérdeztek már a faluban, hogy néz ki majd az emlékhely, a helyiek tisztelik ezt a helyet, és a gondolatot, hogy itt vissza lehet majd emlékezni arra, ami történt, és harcolni az ellen, hogy a jövőben ilyesmi soha ne történhessen meg“ – mondta Dagmar Kosnáčová, Nagymácséd polgármestere, az emlékhely megnyitójának napján a község biztosította be a parkolást, és az önkéntes tűzoltókkal a lezárt útszakaszokon való irányítást.
Az esküvői vers, amelyet már csak emlékezésként hallhattak
A kegyeleti műsorban Jozef Lupták csellóművész és Branislav Dugovič klarinétművész közreműködésével elhangzott a Pieseň bez slov, vagyis a Dal szavak nélkül, valamint a Maruta című moldáv altatódal. Tomáš Maštalír Ján Martinának írt esküvői versét is felolvasta. A sorokban ott volt kapcsolatuk közvetlensége, a humor, egymás természetének ismerete, a szeretet és az együtt elképzelt hosszú élet. Az esküvői vers más oldalról mutatta meg azt a férfit, akit a közvélemény elsősorban oknyomozó újságíróként ismert. Egy szerelmes fiatalember szavai voltak ezek, aki ismerte párja türelmetlenségét, szerette, amikor elpirult, és sok szép közös pillanatra készült vele. A megemlékezésen ezek a sorok az elvett jövőt is felidézték. Mindazt, ami már nem kerülhetett be életük történetébe - a házasság hétköznapjait, az újabb közös terveket, az évek során tovább formálódó kapcsolatot. Az emlékhely az életüknek ezt a személyes részét is őrzi. Ján és Martina nevét, egymáshoz tartozását, és azt az otthont, ahol együtt szerettek volna élni.
A megnyitó után is marad feladat
Nagyszombat megye 650 ezer eurót fordított az emlékmű kialakítására. A fenntartását és működtetését a Galántai Honismereti Múzeum biztosítja, amely Ján és Martina hagyatékának tárgyait, köztük az egykori kaput is őrzi.
Sem eszmei, sem más töltetet a hely irányultságának adni nem fogunk, a mi feladatunk a hely működtetése. Két alkalmazottal fogjuk működtetni az emlékparkot. Egyenlőre az a megegyezés, hogy minden nap nyitva álljon a nagyközönség előtt. Természetesen figyelembe véve azt, hogy kinti, természetben lévő kiállítóhelyről van szó – ezért lesz nyári és téli nyitvatartási időszak. A látogató individuálisan megy be, elgondolkodik. Lényegében mi a gondnokai leszünk ennek a helynek, a bonyolult karbantartási munkálatokat külső munkaerővel végeztetjük maj del. Nagy megtiszteltetésként éli meg a galántai múzeum, hogy kezelheti az emlékhely területét“
– magyarázta Takács Mihály, a Galántai Honismereti Múzeum igazgatója.
A nagymácsédi, Brezová utca 558. szám alatt található emlékhely ingyenesen és akadálymentesen látogatható. A közölt nyitvatartás szerint naponta 9 és 19 óra között, a téli hónapokban 9 és 16 óra között fogadja az érkezőket.
